Pénztéma. Mernétek úgy szülni hogy se munkátok se megtakaritásotok? A férj fizetése épp hogy elég a megélhetésre számlákra. Normális az hogy valakinek 30 felett semmi megtakaritása sincs?

"Miért olyan meglepő ha valaki nem tud kijönni 100ezer/főből. Nem mindenki valami lakótelepi putriból származik, nulla igényekkel. 100ezer forint nem túl sok pénz egy hónapra."

Pedig ezzel a stílussal egyből arra gondoltam, hogy valami lerobbant putriból való vagy.

Én 5 szobás kertvárosi házat tartok fent a férjemmel, két kocsit, egy kamasz gyereket, 3 kaukázusi kutyát, mégis elég 200.000.-ft egy hónapban.Ja, hogy tudok főzni, és nem kajálunk étteremben, vagy hogy nem iszunk, nem dohányzunk, és ezzel rengeteg pénz spórolunk.Akik ketten nem jönnek ki 200.000-ből, az ne is vállaljon gyereket.Ennyi.

Nem mernék szülni.

"Miért olyan meglepő ha valaki nem tud kijönni 100ezer/főből. Nem mindenki valami lakótelepi putriból származik, nulla igényekkel. 100ezer forint nem túl sok pénz egy hónapra"

Igazat adok ennek a kommentelonek.

26 n

lakótelepi putri??

aki panellakásban lakott gyerekként, az putriban él? aki simán kijön egy hónapban kevesebb mint 100 ezerből nincsenek igényei? hihetetlen milyen előítéleteik vannak egyes embereknek

Lehet félretenni,d e akkor az embernek nagyon meg kell vonnia magátol dolgokat.Erre egyszerűen nem vagyok képes!

Szerintem élvezni kell az életet, nem holmi gyerekeneveléssel tölteni:-DDD

szerintem normális,h valaki kb öregkorára tud megszerezni egy lakást, ugy h már nincsenek hitelei rajta..

szomorú valoság, ez a világ nem a gyerekerol szol, hanem inkább a megélhetésrol.

Elmondom az én kis történetemet.

45 éves vagyok.17 évesen ismertem meg a férjemet,Első látásra beleszerettük egymásba.20 évesen férjhez mentem hozzá,és bár mindenki szerint ideje lett volna egy gyermekáldás,de a férjemmel megbeszéltük,hogy addig amíg anyagilag nem vagyunk stabil helyzetben nem vállaljuk be a babát.Így éldegéltünk kettesben,dolgoztunk,spóroltunk..Idővel,vettünk,Budapesten egy kis lakást(kertes ház),majd lett autó,szép bútorok minden ami kell.Persze mi meg csak öregedtünk tovább.30 évesen még több igények,és még több minden kellett..Akkor jött az,hogy menjünk nyaralni,vegyünk még egy autót,vegyünk jobb bútorokat stb..Még mindig azon voltunk,hogy kell még gyűjteni egy babához.35 évesen volt az az év amikor mindent odaadtam volna egy babáért! Hiszen akkor már minden rokonnak,barátnak voltak gyermekei..De akkor vesztette el a férjem az állását,és közben beteg lett.Így megint nem vállaltunk babát.38 évesen teherbe estem,de el is vetéltem.Majd nem sokkal rá újra terhes lettem,újra elment.A férjemet akkor láttam életemben először sírni.Akkor mondta nekem,hogy nagyot hibáztunk,hogy csakis az anyagiakat néztük..Amikor nem mertünk bátrabbak lenni..Ma mindenünk megvan,talán több is mint másnak,de a büntetésünk az,hogy ne tudjuk senkinek sem átadni az örökségünket.Rájöttünk dolgoztunk egész életünkben.Hajszoltuk a pénzt,de végül is miért? Nincs senki akiért csinálhatnánk tovább.40 évesen utoljára megint terhes lettem,de ez sem maradt meg..Ma 45 évesen már nem reménykedem.A férjemmel szépen éldegélünk mint két jó barát.Már nem hoz lázba minket a nyaralás,a vagyon..Ez mind fiatalkori álom..Ma esténként ketten megvacsorázunk,és nézzük a tévét vagy olvasunk.Nálunk nincs gyerekzsivaj,én mi nem készültünk soha lázasan az óvodai előadásokra,vagy soha nem mehetünk el a szalagavatóra vagy esküvőre..Az én arcomon senki nem fogja látni azt az öröm mosolyt/könnyet amit én látok pár barátnőm arcán amikor a fiúk/lányuk sikeréről,boldogságáról mesélnek..A férjemnek is hiányzik,hogy nincs gyermeke aki tovább vinné a vérvonalat..

Már nem öröm az sem,hogy dolgozunk,és van pár millió a bankban..Mit értünk el vele??? Mindent megvehetünk amit akarunk csak egyet nem.A gyermek kacagást,az unokák örömét..Néha eszembe jut,hogy mi lesz ha egyszer én vagy a férjem meghal..Mi lesz avval aki itt marad egyedül? Nem lesz egy vigasz kar sem aki ilyenkor mellénk állna.Mi lesz ha mindketten meghalunk? Akkor kinek mondhatom el,hogy mindent érted tettünk,azért dolgoztunk ennyit,hogy mindened meglegyen??

Hiszen nincs senki akinek evvel örömet adhatnánk..

Szóval 45 évesen én mélységesen megbántam,hogy a felfogásom az volt,hogy gyermeket szülni csakis akkor ha már mindened megvan..

Szomorú történet....de ti szerettetek volna gyereket, csak az anyagiak miatt nem vállaltátok időben..

Az a baj,hogy fiatalon amig az embernek nincs pénze addig nem mehet nyaralni, meg kb semmit nem csinálhat,, nem utazhatja körbe a világot,amit pl mindig is szeretett volna..viszont addig lehet csak gyereke...

amikor meg már mindene megvan az embernek...akkor már csak a gyerek hiányzik..

Örökbefogadáson nem gondolkoztatok?

ma 15:24 vagyok.

A férjem 48 éves. Igen igazad van..Amíg fiatal utazni szeretne,gyarapítani a vagyont..Ami később meg is lesz..de addigra már nem lesz meg a varázsa..

Örökbefogadásról nem gondolkodtunk,mert az nem ugyanaz.

Mi fiatalon akartunk babát,Sőt 3-4 babát akartunk..De ugye addig ne legyen amíg nincs meg az anyagi háttér..Nos az bőven megvan már,csak éppen nincs egy gyerek sem aki élvezhetné..Nekünk már késő..Mi beletörődtünk.Vannak napok(főleg ünnepek) amikor még el-el sírjuk magunkat de már elfogadtuk,hogy hibáztunk..

Csak azért írtam le,hogy néha nem árt jó előre gondolkodni..Mondjuk olyan napokra amikor öregkoromban jól esne egy pici karocska ami átölelne,és azt mondaná"mama! csinálsz nekem palacsintát?" Ha sokáig halogatja mindenki azért mert gyűjteni kell a pénzt ezek a szép dolgok sosem történek meg..Magunkról tudjuk,hogy akármennyi pénze,vagyona lesz az embernek az is kevésnek fog tűnni,mert a pénzzel együtt az igények is magasodnak ám..