Miért hiszi a sok 20 éves, hogy olyan sok élettapasztalata van?

"empátiámnál"

Igen, empátia. Ez a kulcsa a mások segítésének.

Miért hiszi azt a sok marha, ha kitesz egy ilyen kérdést, akkor majd nagyobb lesz az önérzete, és mondogathatja magának, hogy "na ugye! csak igazam volt!" ...?

Hmm....A komoly probléma.

Ha A-t mondok belekötsz B-vel.

14:58-as, lepontozott vagyok:

Amiben igaza van a korábban hozzászólóknak, az az, hogy nem a gyertyák számával arányosan nő az élettapasztalat. Ahogyan én mondom, nem az éveket tisztelem, hanem a bölcsességet. Szerintem előfordul, hogy egy idős ember nem szolgált rá arra, sokat tapasztaltnak nevezzem, de egy fiatal (20 éves) is csak nagyon-nagyon szélsőséges körülmények között nevezhető sokat tapasztaltnak.. Ehhez nem elég az, hogy az ember egy dologból kivegye a részét. Suliba járni, dolgozni, elveszíteni embereket elég általános dolog (az utóbbihoz hozzátenném: sajnos) Pl gyereket vállalni 20 évesen még jó anyagi körülmények között is meggondolatlanság, és bár 20 évesen mindenki úgy érzi, tökéletesen alakult az élete, újabb 20 év múlva már nem biztos, hogy így fogja gondolni. Persze vannak kivételek, a gyakorlatban azonban elég elrettentőek a statisztikák..

Létezik olyan ember, akit én zsenge kora ellenére tapasztaltnak neveznék. Ő már bejárta a világot, megmászta az Alpokat, aknamezőket kerülgetett Marokkóban, önkéntesként gyerekeket tanított Ázsiában.. Mindemellett több diplomával rendelkezik, zenél, sportol, mindenféle civil segélyszervezetek aktív tagja.. Segítőkész, nyitott, barátságos, cseppet sem beképzelt ember, mellesleg soha nem volt egyetlen vasa sem, és mindezt önerőből érte el, mert így tartotta kedve. Az ilyen emberekre nézek fel, de nagyon.. Ja, amúgy igaz, már nem 20 éves, hanem 24..:)

Én 21 vagyok,de azt sem tudom mi számít sok élettapasztalatnak. Szerintem nekem nincs sok,iskolába járok,dolgozok,nem történtek velem tragédiák,nincsen betsgégem (hála a jó istennek!!ezeketmind lekopogom) . Bulizgatok néha,párkapcsolatom van,szerintem teljesen átlagos az életem,nem kényszerültem rá,hogy hamar "felnőtté váljak" .

Akkor én most nem szólhatok hozzá semmihez?:D Szerintem véleménye annak is lehet (komoly problémákkal kapcsolatban is) aki még nem élte át őket.

Attól ,hogy te esetleg idősebb vagy nem feltétlenül neked van mindig igazad,ráadásul nem minden fekete és fehér,sokszor egy problémára vagy konfliktusra nincs egy konkrét megoldás,mint a keresztrejtvényben.

Az,meg hogy a másik legbelül tudja,hogy mit hibázott,és ha valaki szembesíti vele megsértődik nem kizárólag a fiatal korosztály jellemzője,hanem alapvető emberi vonás.

Csomó gyerekes dolog? Apám 18 évesen bukkant fel először az életemben. A barátom meghalt rákba. Azok árultak el akikben a legjobban bíztam. 9 évig jártam horvoshoz mert beteg voltam. Mondjuk ezt nem írtam ide mert nem tartottam fontosnak régi történet. 18 éves voltam mikor meghalt a 11 hetes magzatom. Nem vettem személyes sértésnek amit írtál mert nem szokásom megsértődni. De igen is képes vagyok felelősség teljes döntést hozni és minden egyes tettemért jó vagy rossz vállalom a felelősséget. Mint már irtam nem tartom magam tapasztaltnak de nem szeretem ha mások úgy ítélnek meg hogy nem tudják min mentem keresztül. Az a csomó gyerekes dolog nekem kis híján az életembe került.

Lehet lepontozni vagy ocsárolni a véleményem attól ugyan az marad. Egyébként kedves kérdező nem áll szándékomban vitatkozni veled.