Miért hiszi a sok 20 éves, hogy olyan sok élettapasztalata van?

Második vagyok.

És azt még nem tettem hozzá, hogy járókerettel megyek, szíjak vannak a lábamon, az emberek úton útfélen megbámulnak, sőt tök idegenek leszólítanak, hogy mi bajom van. A legtöbben nem kérdik, hanem egyenesen követelik. Több ismerősöm/rokonom azt hiszi, hogy az agyam is tönkre ment ezzel az izombetegséggel, és úgy beszélnek velem, mint egy óvodással. Vagy nem is engem kérdeznek, hanem Édesanyámat.

Ja, és fogni sem tudok rendesen. 4/3 végtagom sérült.

Hogy miért gondolják?!...

Mert annak idején mi is azt hittük 20 évesen, hogy már nagyon okosak, tapasztaltak vagyunk!

Aztán az ember mikor 30-40-50 éves lesz, akkor visszagondol miket mondott 20 évesen és jót röhög!

Én 25 vagyok és olyan komoly problémákkal kell megküzdenem minthogy már voltam külföldön 4 évet és élveztem az életet, akkor voltam tenerifén kirándulni, most anyámék eltartanak és lassan két éve az internet előtt kell ülnöm nap mint nap.

Jhaj de nehéz áldozatnak lenni

Van hogy egy gyermek sokkal több mindenen megy keresztül rövid kis élete alatt mint egy felnőtt a hosszú évei során.

Nem csak a felnőtteknek vannak gondjai problémái. De a legtöbb gyerek jobb harcos mint a felnőttek. Én 20 éves leszek és nekem is kijutott az életből és nem csak a jó oldalából. Tapasztaltam milyen az ha olyanok bántanak meg akiktől sose vártad volna. Milyen az ha a párod akit szeretsz távol van tőled és csak arra vágysz bárcsak melletted lenne. Tapasztaltam milyen az ha felbukkan egy ismeretlen rokon (apám) az életemben és elvárja hogy mindent felejtsek el egyik napról a másikra. Tapasztaltam milyen az ha folyton össze súgnak a hátad mögött mert nem vagy gazdag vagy mert egyszerűen nem vagy olyan mint ők (suliban) Hogy milyen minden nap gúnyolódások céltáblájának lenni. Tapasztaltam milyen elveszíteni egy barátot (meghalt 16 évesen). S azt is milyen érzés elveszíteni a gyermekünket, mikor az orvos közönyös hanggal elmondja hogy a gyermekünk meghalt. Mégsem törtem meg nem adtam fel soha egy percre sem és most az a férfi akit haza vártam a férjem s egy apró élet növekszik a pocakomban 14 hetes. Szóval senki ne gondolja azt hogy csak egy idősebb embernek lehet élet tapasztalata. Sok felnőttnek fogalma sincs a hasonló dolgokról.

Hát igen, kíváncsi lennék hány éves írta ki a kérdést...

Én is 20 éves vagyok, lány. Anyósoméknál lakom, gyakorlatilag én tartom el őket mert már beleroskadtak a hiteleikbe.

A párom folyton beteg, asztmás, nekem kell tudnom mit csináljak ha 40 fokos láza van amit semmilyen gyógyszer nem szokott levinni, továbbá mit tegyek ha fulladni kezd és szokás szerint otthonhagyja a gyógyszerét.

Főzök mosok takarítok, viszem a háztartást, akkor is főzök ha már üres a hűtő és a kamra.

Tanulok és dolgozom egyszerre.

Apám meghalt 13 éves koromban, szinte már akkor felnőttem, ugyanis az anyámra sosem számíthattam.

Jelenleg az orvosok azon agyalnak hogy polineuropátiában vagy guillain-barré szindrómában szenvedek-e, mert az első szimplán idegesítő, a másodiknál a bénulás, és rokkantság a kockázat, amit jelenleg nagyon nem engedhetek meg magamnak, ráadásul időm sincs orvoshoz járni, vagy kórházban feküdni.

Sorolhatnám még, de szerintem ennyi bőven elég.

Légyszíves ha már ennyi időd van, leírhatnád neked mik a nagy tapasztalataid.

Nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb: aki tapasztalat nélkül osztja az észt, vagy aki tapasztalattal nagyképűsködik. Egyiket sem csípem.

A konditeremben van egy alapszabály: sose nevesd ki azt, aki gyengébb nálad, mert nálad is van legalább egy erősebb. Tehát pont az lenne itt a lényeg, hogy aki tapasztalt, az ne a tapasztalatlanabb földbe döngölése árán akarja bizonygatni bölcsességét, hanem mutassa meg, hogy mi is az érettség. Ez itt elég ritkán teljesül, hiszen a legtöbb(néha valóban triviális) kérdésre érkezik olyan válasz, hogy az ember megkérdezi magától: "Most ezt miért? Ha a valódi válasz leírása két mondatban sikerült volna, akkor helyette miért írt inkább egy fél oldalas pocskondiázást?"

Itt jönne képbe a moderáció, de az csak a káromkodásra figyel, a tárgyhoz semmiben sem kapcsolódó mocskolódásra nem.