Mért ítéli el a a társadalom azt, ha egy fiatal nő az anyagiak és egy jobb minőségű élet miatt kezd egy idősebb férfival?
Leírom a saját esetemet, mert nem egy playboy lány, celeb vagy dubai luxusprosti esetről van szó.
26 éves pályakezdő lány vagyok. Művészeti területen szereztem diplomát próbálok művész karriert kiépíteni magamnak. Kapom is rendesen a pofonokat az élettől. Az egyetemen sikerem volt elismerték a munkámat, de sajnos kikerültem ebből a burokból. Szüleim már nem tudnak anyagilag támogatni, semmi hátterem nincs, plusz még a diákhitel is nyomaszt. Kezdek belekerülni abba az ördögi körbe, hogy a megélhetés miatt elvállaltam mindenféle rossz órabéres munkát (adatrögzítés, irodai monoton munkák), amiből szintén épphogy kijövök. Nyomaszt a dolog nagyon, mert emellett nem sok időm van alkotni. Érzem, hogy egyre inkább beszürkít ez a munka, elvész minden amit eddig tanultam és tehetségem van. Persze próbálom keresni a lehetőségeket, de van egy minőség ami alá nem akarok menni és mivel befolyásos ismeretségeim nincsenek, nem nagyon látok kiutat...
Van egy 60 év körüli öregúr akit főbérlőként ismertem meg. Érdeklődött a munkáim iránt, sokat beszélgettünk a művészetekről (egyébként egy nagyon nagy műveltségű, intelligens emberről van szó) Felajánlotta nekem, hogy ő tudna segíteni nekem abba, hogy bekerüljek a művészeti szcénába, plusz még anyagilag is tudna támogatni, hogy kellő időt tudjak szentelni az alkotásra. Egyenes volt az öreg, nem akar magához láncolni, de kedveljük egymás társaságát és ha ő tud segíteni miért ne használnám ezt ki amíg egyenesbe nem billen az életem?
Én bevallom nagyon az forog a fejemben, hogy belemegyek. Emberileg nagyon kedvelem az öreget, aki korához képest jól tartja magát bár valóban riaszt, hogy apám lehetne. Tudom, ha ebbe belemegyek, akkor nagyon diszkrétnek kell lennem, mert ha kitudódik, akkor kapnám a fröcsögést, hogy kis számító kurv@ csak széttette a lábát, meg hasonlók... Ezért írom le ide itt, mert kíváncsi vagyok, hogy az én történetemet hogyan ítélitek meg! Erkölcstelen ember lennék?
Sose voltam érdekember, nem tudtam érdekből barátkozni, most valamilyen szinten mégis rákényszerülök, miközben mindenki ezt csinálja az érvényesüléshez, ki így ki úgy...
Ugyan! Most mondd azt, hogy nem tudtad előre, hogy nehezen fogsz tudni megélni! Biztosan elgondolkoztál ezen, amikor jelentkeztél az egyetemre. Biztos sokan meg is próbáltak eltéríteni. De neked ez volt az álmod, te művész szerettél volna és szeretnél lenni.
Ha ez így van, akkor tarts is ki mellette. Akármennyire is nyomorognod kell, ezt te választottad, ez a te utad. És hidd el, nem éri meg a könnyebb utat választani!
Kérem szépen, ezért sem ártana csak egy kicsit még a továbbtanulás előtt nézegetni, hogy az adott pályán milyen álláslehetőségek vannak. Nagyon jól tudhatnád, hogy egyik ismert és elismert művész sem úgy kezdte, hogy elvégezte az egyetemet, aztán gazdag és híres lett. Sőt,. rengeteg művész van és volt, akinek tehetségét csak halála után ismerték el. Alkothatsz te nagyon szépen, de önmagában ebből nem esélyes, hogy megélj.
A hozzáállásoddal is nagyon sok gond van. Ugyanazt tudom elmondani, mint a sok "nehéz sorsú" egyetemistánál, akik inkább elmennek k*rvának, mint hogy valami tisztességes munkát végezzenek. Tudod, a pénz (szinte) senkinek nem hullik az ölébe. Nagyon szép világ lenne, ha csak olyannal kéne foglalkoznod, amit szeretsz csinálni, de a való életben ez máshogy működik. Persze, egyszerűbb széttenni a lábad, mint rendes munkát keresni, ahol tényleg dolgoznod kell.
Végül: hiába pénzel a fószer, lehet, hogy hamarabb lesz lehetőséged a munkáidat bemutatni, de a szakma ettől még nem fog jobban elismerni.
Persze még mindig nem mondtad, mit akar az öreg. Dugogatni, vagy szimplán csak a haverod lenni? Mert utóbbi lényegesen más elbírálás alá tartozik, és bár ez sem az én stílusom, de ha csak barátságot akar cserébe, ezért egyáltalán nem ítélnélek el.
Szerintem ez rendben van. Most az elején tisztázzátok, hogy ki mit vár el a kapcsolattól. Személyszerint inkább azt nézem le, aki megcsalja a partnerét.
Azt sem értem, miért nézitek le a prostikat. Először is, nem létezne a szakma, ha nem lenne rá kereslet. Másodszor, dolgoznak a pénzükért. Igen, sokak szerint megkérdőjelezhető, és a többségük nem önszántából teszi. Épp ezért jobban tisztelem őket, mint azokat, akik otthon ülnek, és várják, hogy az állam (én) majd szépen eltartsa őket.
Elég sok választ kaptam!
Semmiféle személyes adatot, nem akarok megadni magamról, mert teljes mértékben meg akarom tartani az anonimitást. Így a munkáimat se mutatom meg, mint ahogy az egyik hozzászóló kérte.
Egyetem alatt is kerestem a lehetőségeket, többször fel is használták a munkáimat, de pénzt nem várhattam esetleg ilyen választ, hogy örüljek, hogy diákként ennyi lehetőséget is kapok, meg hogy te ezt úgyis szereted csinálni, nem? Ha már valami komolyabb pénzes tenderről, munkáról van szó, akkor oda már valakinek a valakijét nyomják be. Még pályaválasztás előtt is halottam, hogy ez így működik, de nem akartam elhinni, mondván, hogy úgyis csak az irigység beszél az emberekből, de sajnos tényleg így van. Nagyon elkeserítő!
Olvastam művész önéletrajzokat, direkt nem akartam példát felhozni. A Faludy esetet nem hoznám ide. Ady és Léda története jó példa, vagy Coco Chanel. Ő szó szerint kitartott nő volt, míg be nem futott, de Frida Kahlo-ra is először az életútja és a szeretői miatt figyeltek fel. Penelope Cruz-nak Almodovar segített a világhírnévhez, nem titok mit kapott cserébe az egyébként tehetséges színésznőtől. Rengeteg példa van, most csak kiragadtam néhányat különböző területről és időszakból. (nem az ő zsenialitásukhoz hasonlítom magam, de úgy érzem jó önértékelésem van a képességeimet illetően és elkeserítő számomra látni azt, hogy egy jó hátszéllel a kevésbé tehetséges ember is sikeresebb lesz.)
Nem azt mondom, hogy csak ez a követendő példa, nem is kerestem sose az ilyen alkalmat, inkább engem talált meg.
Engem nem elsősorban a pénz hajtott, ha így lett volna nem ezt a pályát választottam volna, de lassan a 30 felé közeledve valahogy fenn kell tartanom magam és nem akarom elveszíteni azt a tudást amiért eddig megdolgoztam.
Szerintem itt nagy szerepet játszik az irigység. Mégpedig olyan formában, hogy más is szeretne sok pénzt, csak nem képes arra, hogy ezt elintézze pl. úgy, ahogy a kérdező. Vagy azért, mert erkölcsös, vagy azért, mert nem elég szép, stb.
Tehát nem olyan értelemben irigység, hogy de jó lenne pénzért szexelni, hanem de jó lenne a könnyű pénzkereset akármilyen formában.
Ezért nézik le sokan a modellszakmát is. Aki nem lehet olyan szép vagy sovány, az azzal nyugtatgatja magát, hogy a Heidi Klum biztos sötét, mint az éjszaka és boldogtalan.
Ha most bemegyek a Főtávhoz, és azt mondom, hát sajnos most nincs pénzem, de van erkölcsöm, akkor nem fognak rám mosolyogva bólogatni, hogy ez az, szuper vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!