Mért ítéli el a a társadalom azt, ha egy fiatal nő az anyagiak és egy jobb minőségű élet miatt kezd egy idősebb férfival?

Az en esetem ugyanilyen kb. erdekbol voltam egy 55 eves pasival,nos volt csak sex, utazas, tamogatas. Aztan a vegen szerelmes lettem bele. 2 evig tartott, nem birtam es otthagytam, szenvedtem nagyon. Es utana jott a csoda... a neten ismerkedtem meg egy pasival nalam csak par evvel idosebb es meg jo anyagi helyzetben is van. szerelmesek vagyunk..

Senki nem iteli el amit teszel,nem kell nagy dobra verni, ugysem fog sokaig tartani a kapcsolat.

26 éves egyetemet végzett ember létedre lehetne egy cseppet több tartás benned! Mint Nő...

De Te tudod, ezek után hogyan fogsz új életet kezdeni, gyermeket vállalni, esetleg férjhez menni...

(Nem tudom van-e férfi aki ezek után szívesen szóba állna veled...)

Szóval ha van gusztusod csináljad...de ágyba-bújni 26 évesen egy 6o évessel? :-S (boáá)

Szóval ha neked megéri csináld a Te életed, úgy lövöd el, ahogy éppen akarod. A családod örömét és elismerését azért NE kérd...

(Én az zérólól indulok jövőben és bármilyen (norm

lis) melót elfogadok majd ami kicsit is kifizetődő...a párom még évekig tanul majd, de inkább vele kicsit szűkösebb állapotban mint egy vénemberrel jó módúan...)

21-L

én simán megtenném. Sajnos a mai világ nem arról szól, hogy az ember "becsületes munkával" éljen jól meg.És ha nincsenek kapcsolatai,akkor mit csináljon? Nem azért tanult évekig az egyetemen,hogy sz@r iratrendezős melót végezzen élete végéig. Ha ez a férfi kell ahhoz hogy elérd az álmod,ám legyen. És a leendő férjének nem kell tudnia róla,legfeljebb nem mondja el neki. Nem kell ezt a dolgot túlbonyolítani.

egy szintén egyetemista,aki nem él meg és hasonlón gondolkodik( csak nem 60 éves a manusz csak 45) :DDD

07:33-nak : De jó nektek hogy színvonalról érkeztetek. Sokan nem onnan érkeznek, és küzdeniük is kell az életben. De nem baj mert az a küzdés ad sikerélményt, önbizalmat, életcélt.

Velünk átlagemberekkel sokszor nem az van amit szeretnénk.

1. Szerintem olyan nö, aki ad magára valamit, nem lesz prostituált - mert amit leirál, ez az.

2. Lehet, hogy meg tud befolyásos emberekkel ismertetni, de gondolod, hogy azok nem állnak be az öregúr mögé, hogy velük is feküdj le, ha segitenek? (tovább süllyedsz a prostituált-lejtön)

3. Ha ilyen áron jutsz be a müvészkörökbe, ott gondolod, hogy valakit is érdekelni fog, hogy milyenek a munkáid? NEM, mégcsak meg sem nézik, mert be leszel sorolva a protekciós prostituált kategóriába - nincs tehetsége, csak a lábát tudja széttenni.

4. A "karriered" addig tart, amig valaki hátulról segit - azaz amit valakinek a prostija vagy.

Ha neked ez igy nem zavaró, akkor csak csináld!De ne csodálkozz, hogy minden tisztességes ember elfordul töled.

A kutatói életpálya nagyon hasonló,mint a művészi. Én, és a legtöbb egyetemi barátnőm, lemondtunk róla, amikor láttuk, hogy bár tehetségesek lennénk benne (doktorit végeztünk, rangos nemzetközi lapokban vannak publikációink), de itthon ebből nem élünk meg. (külföldre nem akarunk/tudunk menni, ezt most ne feszegessük). De egyikünknek sem jutott eszébe ilyesmit tenni. Férjhez mentünk, szerelemből, velünk egy gazd-i szinten levő ffihoz, és küzdünk vele együtt, hogy megteremtsük az egzisztenciánkat, hogy gyereket vállaljunk, lakást vegyünk stb.

Nem tudom, hogy a karriervágyad felment-e téged a prostitúciótól. Ha te lennél Picasso, akkor azt mondanám, hogy igen. Ha azonban csak egy századrangú tehetségű (és sikerű, kifutású) művész vagy (és gondolok itt a többi művészeti ágra is), akkor nem fog.

Ráadásul én is aggódnék, hogy egy ilyen után hogyan fogsz érzelmileg közelíteni egy normális szerelemhez. Nem fogsz-e beleroppanni a lelkiismeretedbe. És hogy a szerelemmel szeretett pasid, ha egyszer kitudódik, akkor fel tudja-e dolgozni. Az, hogy a művész körök, akik megtudják, hogy milyen áron teszel szert a sikerre, mit gondolnak... hát ezt rád bízom, hogy érdekel-e. (én meghaltam volna a szégyentől, ha kutatói körökben ilyesmit pletykálnak rólam).

Nekem fontosabb a férjem, és a közös terveink, mint az, hogy kutató legyek. Neked mi a fontosabb?

Sose lesz belőled nagy művész és megmondod miért: a pénzt jobban szereted, mint az alkotást. Rengeteg művész él kevés pénzből, de kárpótolja őket az alkotás öröme. Nekem úgy tűnik, hogy te elismert művész akarsz lenni, netalántán híres, de az ehhez szükséges utat nem akarod járni.

Hagyd az egész művészetet a francba, menj az öreghez és legalább jó életed lesz mellette. Ha meg ő meghal, akkor találsz mást, mert utána úgy hozzászoksz a jómodhoz, hogy nem bírnál szerelmes lenni.

Kár volt ezt itt megkérdezned, mert úgyis meg fogod tenni, vagy már megtetted. Inkább csak az érdekelt, hogy mit szólunk hozzá. Hát senki nem fogja támogatni, hogy a könnyebbik utat válaszd. Azt gondolod, hogy az úgyis ugyanoda vezet, de sajnos nem.

Megpróbálok a főkérdésre válaszolni, hisz azt hiszem erkölcsi kioktatásban már bőven volt részed.

A társadalom azért ítél el mindenkit, aki megpróbál valamilyen módon kitörni a szürkeségből és a szegénységből, mert irigy rá. Hisz a többség nem mer kockáztatni, ezért marad a saját pöcegödrében. Hozzátenném, hogy ez főleg a magyar társadalomra igaz. Picit nyugatabbra mész és már fel se fog tűnni senkinek, hogy milyen kapcsolatban élsz és miért, mert mindenki küzd ahogy csak tud.

Az, hogy erkölcsileg helyes-e egy idősebb férfivel együtt lenni anyagi okokból... nos minden kapcsolatban számítanak az anyagi okok. A legtöbb nő, nem választana szegény férfit, ha mellette egy gazdag is felajánlkozik neki, függetlenül az érzelmektől, mert az anyagi biztonság egy életen át szükséges, a szerelem, meg sok esetben elmúlik 10-20 év alatt. Mindezt nem magamból kiindulva mondom, mert speciel nálam nem ez a döntő, de ahogy én látom magam körül a nőket, sokaknak igen. De tisztelet a kivételnek.

Régebbi korokban például alapfeltétele volt egy frigynek, hogy legyen hozomány meg vagyon. Sok nőt kényszerítettek olyan férfihez akibe nem volt szerelmes, mert ezt kívánta meg a két család érdeke. Elítélték őket? Dehogyis, ez volt a normális.

Más korok, más társadalmi megítélés. Melyik a helyes? ... ki tudja. Hogy mi alapján dönts? Ne a társadalmi elvárások alapján! Ne az emberek véleménye alapján! Hanem a saját lelkiismereted szerint.

Azt írod, sose voltál érdekember. Talán nem is szabadna, hogy az legyél... ha egy cél érdekében feladod önmagad, akkor honnan tudod, hogy a feladás után is ugyanaz marad-e a célod... és a végén talán már elfelejted miért is küzdöttél... és más lélekkel más alkotások születnek a kezed alatt, amik talán már nem is érdemesek rá, hogy megmutasd őket a világnak.