Mért ítéli el a a társadalom azt, ha egy fiatal nő az anyagiak és egy jobb minőségű élet miatt kezd egy idősebb férfival?

Mennyi álszent...... Úristen!!

Én is 26 vagyok (leszek tavasszal) és semmi problémát nem látok ebben.

Kicsit óvatosan fogalmaztál, Neked a pénze kell.... legyél a szeretője, vegyen neked lakást kocsit, nyisson műtermet és minden oké.

Nem kell szidni a lányt, ugyan már... nekem családom (pasi+ gyerek) van és jó a családi hátterem, de ha nem lennének ők és nem lenne pénzem, támogatás a családtól, simán összeszedtem volna egy pénzes fószert, hogy kitörjek a csóróságból.

Én szép vagyok, mindig imádtak a pasik, lett volna lehetőségem pénzesre (még most is van egy aki nyomulgatna de leállítottam) de nem szorulok rá. Csak ezért nem...

Lehet lepontozni álszentek.

Szerintem ez nem álszentség... De te csak hitesd el magaddal, hogy ezzel a gondolkodással minden rendben van.

Az, hogy mi álszentség tudnék mesélni,

egy pszichológus...

Először is: Azért mert nem értenek meg, attól nem leszel sem tehetséges, sem pedig művész... Ha annyira tehetséges lennél (már bocsi) de az egyetem alatt is keresték volna a munkáidat, és ahogy elvégezted volna lettek volna lehetőségeid...

Van is egy ossian dal, ami így kezdődik:

"Van ki zenél, mert jól megél

Én azért élek, hogy zenéljek"

És ahogy már előttem is írták: becsületed csak egy van... Egyébként van olyan tehetséges művész ismerősöm, aki kőkemény irodista, és szabad idejében alkot csak... És nem bánja, pedig voltak már kiállításai... Ha nem is rajong a munkájáért, azért szívvel csinálja...

De ha van hozzá gyomrod és gusztusod, akkor csináld... Végtére is mindenki úgy tolja el az életét, ahogy akarja...

Anyukád az álszent.

21 éves létemre több erkölcs szorult belém, mint beléd. Tudod van, akinek fontosabb a gerince, minthogy ilyet megtegyen, ezt nem álszentségnek hívják drágám.

Én is szeretem volna művész lenni ,de pont az általad említed okok miatt, inkább nem. Viszont Én azt mondom ,hogy itt a kérdés neked az ,hogy neked mennyit ér a tiszta erkölcs. Hidd el a múlt mindig vissza fog nyúlni. Az élet sajnos olyan, hogy csak egyszer hibázol és a képedbe vágja a hibádat mindig életed során. :(

Egyébként ha nem tudsz először pont művészként elhelyezkedni, akkor valami művészettel kapcsolatos mellékállást keresnék. Pl. gallériákban eladó. Te azért jobban is értesz az ilyenhez.

((még próbálkozhatsz az interneten való árusítással, esetleges portré festéssel - tudom, hogy nem a legjobb dolgok ezek ,de sok művész szenvedte végig az életpályáját mire elismerték, max. haláluk után de...))

Sok sikert.

Mi erkölcsös és mi nem, mi elfogadható valakinek mi nem, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Szerintem azok a férfiak és nők, akik a szeretőjük ágyából haza menve a házastársukkal jópofiznak, sokkal elítélendőbb dolgot tesznek, mint a kérdező.

De azért van ebben jópár buktató.

1. Lehet hogy a pasi most kedves, meg jóindulatú úriember, de korántsem biztos hogy az is marad. Ha mégsem sikerül kiismerned eléggé, akkor a jövőbeni kapcsolataidat is szétrombolhatja egy pillanat alatt. Az sem biztos hogy a művész barátainak nem fog veled elhencegni, hogy te vagy a qrvája.

2. lehet hogy most azt gondolod hogy miért ne, de ha oda kerül a sor, nem fogsz tőle undorodni? Mert én személy szerint csak azzal tudok lefeküdni akihez vonzódom...

3. még ha be is mutat ennek annak, meg anyagilag támogat, nem garantálja hogy később egyedül is megélsz a dologból. Nem beszélve arról mi lesz ha tényleg megismerkedsz valakivel aki megtetszik, és az öreg nem akar elengedni...

Tudod, ha azt mondtad volna, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy, és 1-2 éved van hátra, hacsak nem egy méregdrága műtéttel meggyógyítanak... akkor teljesen elfogadhatónak tartanám hogy belemész egy ilyen viszonyba. De jelenleg szerintem sokkal többet buksz vele, mint ha hagynád a fenébe.

32/N

Nem olvastam el egyetlen választ eddig, tehát ha ugyanolyat írok, amit más is, az a véletlen műve.

Szóval azért ítélik el azt, ha valaki az anyagiak miatt kezd egy idősebbel, mert akkor: 1. prostituálja saját magát. 2. becsapja és kihasználja a tehetős idős embert.

Abban az esetben azonban ez nem elítélendő, ha:

-az illető fiatal tényleg és őszintén szereti azt az idősebb embert (elvileg ez ritka, mint a fehér holló, de nem kizárható) és ennek keretében, ha közös az életük, akkor az az anyagiakra is kihat. De ehhez őszinteségből fakadó, igazi szerelem kell, nem megjátszott.

vagy:

- szexuális és szerelmi kapcsolat nélkül, puszta barátsági keretek között elfogadja egy idősebb ember "mentorálását", "patronálását". De ehhez megintcsak őszinteség és kölcsönös korrektség szükségeltetik. Előre le kell tisztázni, hogy ki mit ad és vár ebben a kapcsolatban.

A Te esetedre: vagy elfogadsz egy szponzorációt, kizárólag azért, mert az úriembernek tetszik a művészeted vagy csak akkor menj bele ennél többe, ha te is erre vágysz és tényleg szerelmes is vagy bele. De ne csapd be sem őt sem magadat!

Ezt a kérdést leginkább te magad tudod eldönteni a tükör előtt.

Egyszerűen képzelj el egy mérleget, pakold fel a két oldalára a pozitívumokat és a negatívumokat és úgy dönts.

Ha a személyes véleményemre vagy kíváncsi, én nem tenném. Ha érzelmek nélkül megy a dolog, akkor azért nem, ha érzelmekkel... hát annak is vannak buktatói.

Egy nagyon régi barátnőm összejött egy nála 30 évvel idősebb külföldi pasassal. Nagyon kedvelte, de lássuk be, a pénz is szerepet játszott. Lett egy közös gyerekük. Teltek az évek, a pasinak sorban dőltek be az üzletei, egyre romlott az egészsége. Mostanában a barátnőm dolgozik, mint az állat, hogy eltartsa a családját. Ez persze még belefér, de közben a 10 éves kislányuk egyre jobban aggódik 70 éves apukájáért.

De ha te rendbe tudod ezt a helyzetet tenni a fejedben, akkor csináld. Keresnek pénzt az emberek ennél jóval elítélhetőbb dolgokkal is.