Nagyon lusta lettem, aki járt már ilyen cipőben, mivel tudta kibillenteni magát?
Sajnos engem is egyre jobban zavar és szeretnék tenni ellene. De többet, mint a "na most megfogadom és kemény másfél napig sikerül is".
Sokáig zaklatott volt a magánéletem, mondhatni, hogy a tipikus "szingli" életmód volt rám jellemző. Rendre félresikerültek a kapcsolataim, köztük meg állandó volt a belső feszültség. Ezt az erős érzést, energiát munkára és tanulásra fordítottam egy idő után, szinte úgy működött, mint a benzin a járműveknek.
Néhány éve összejöttem a férjemmel, nagyon jó ember, de néha már-már túl készséges is. Hajlamos helyettem is megcsinálni dolgokat, az elmaradásaim se tetszenek neki, de nem igazán teszi szóvá.
Ha szorít a cipő, mert határidős munka van, akkor biztosan az utolsó pillanatban állok neki és határidő előtt fél perccel küldöm el az anyagot - kicentizem, amennyire lehet.
Most vizsgaidőszak van, szinte csak olyan tárgyakkal, amiket nems zeretek, így még nehezebb a könyv mellett tartani magam. Nagyon kreatívan bármi más "fontosabb" tevékenységet kitalálok, de főképp a halogatás jellemző rám. De ebből fakad az is, hogy egyre idegesebb vagyok a halmozódó teendők miatt, a vizsgák is egyre közelebb vannak.
Mindig felállítok fantasztikus terveket, hogy akkor holnap korán felkelek, ezzel és ezzel végzek... persze semmi nem lesz belőle, mert arra is képes vagyok, hogy a szemközti homlokzaton ülő galambot tanulmányozzam, ahelyett, hogy a kezemben levő könyvet olvasnám.
A férjemet mégse dobhatom ki, hogy "bocs, de csak akkor vagyok agilis, ha szenvedek, mert ez generál nagy energiákat".
Járt már valaki hasonló cipőben? Milyen módszerrel tudtátok megoldani ezt úgy, hogy ne csak 1-2 napig tartson a kitartás?
válasza:Látod, nem vagy egyedül, nem vagyunk egyedül a problémánkkal, mert én is pont ilyen vagyok!
Éppen most jöttem haza a Számvitel vizsgámról, ahova úgy mentem be, mint aki életében nem hallott ilyen kifejezéseket, hogy eredménykimutatás, könyvvitel, jegyzett tőke. 31.-e óta elhatározom minden nap, hogy tanulok és mindig van valami dolgom, ami miatt elhalasztom. Párom kérdezi, hogy mit csináltam egész nap? Hát, őőő, takarítottam. Másnap? Könyvet olvastam. De nem ám a számvitelt vagy a jogot! Az Angyalok és démonokat! Ennek a vége az lett, hogy tegnap annyit tanultam, hogy a jegyzeteimet átolvastam egyszer, de közben itt gubbasztottam a gép előtt, mert az embereknek azért segíteni kell és mi van, ha egy kérdésre csak én tudnám hirtelen a választ és én meg nem vagyok ott?! Szóval aztán eltelt a nap, hazajött a család, velük is beszélgetni kell, majd vacsi, fürcsi, és alvás. Elhatároztam, hogy ha már nappal nem tanultam, akkor hajnalban fogok. Be is állítottam az ébresztőmet 4-re, ám már 2kor felkeltem, nem tudtam aludni, így elkezdtem tanulni, ez egészen 4ig eltartott utána benéztem ide, majd visszafeküdtem és 6kor keltem. Nekem évek óta bejön az, hogy vizsga előtti hajnalon tanulok. Tudom, nem hosszútávú az a tudás, de még meg nem buktam semmiből és egy csomó tantárgy olyan, hogy úgy sem lesz rá szükséged a munkád során.
De mondok mást! Párommal elhatároztuk, hogy együtt járunk konditerembe, ő edzeni én aerobikra. Nem is kell mondanom, hogy két hónapig tartott, mert iszonyt lusta vagyok.
Egy éve van munkám, suli mellett dolgozok. Nem minden nap,de van hogy egy héten 3-4napot. Előfordul, hogy ilyenkor vizsga előtt beviszem a tanulnivalót és ha van néhány szabad percem, akkor olvasgatom. Persze! Inkább a kolléganőkkel pletykálkodok, mint hogy elővegyem a tanulnivalót.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy teljesen átérzem a helyzetedet. Én úgy vagyok vele, hogy amíg nem bukok meg semmiből és jól érzem magam a bőrömben, addig nem aggódok.
Ha belegondolsz a lustaság az amit a legnehezebb megoldani, hiszen lusta vagy ahhoz is, hogy tégy ellene...
válasza:Kár :( Itt Győrben most takarodtak el a felhők, meg tudtam nézni. Amúgy 9:22-es, 9:32-es és 10:10-es vagyok :D
Most már talán tényleg megyek tanulni...
válasza:Már a férjemmel is megbeszéltem, hogy néhány napra külön költözik (nem messze van a saját lakása), egyrészt mert ő most hangosan magolós tárgyat tanul, másrészt egy dologgal kevesebb, ami elcsábít.
Csakhogy ő képes akár 12 órát egy seggel végigülni és tanulni.
Egyszer kérdeztem tőle, hogy ha annyira hasonló a személyiségünk, hogy tud ennyire szorgalmas lenni? Mondta, hogy valószínűleg az segített neki, hogy korán beesett a gyereke, nem volt választása, el kellett tartani a családot.
Ezzel szemben nekem nincs gyerekem, szüleim - ha akartam, ha nem - vágták előttem a bozótost. Talán az is baj, hogy csak a aját akaratomat kellett keresztülvernem, ha nem egyezett az övékével. Pl több nyelvet is így tanultam meg, a hátuk mögött átiratkoztam gimnáziumban egy olyan haladó csoportba, amiből egy kukkot se tudtam. Mégis én nyelvvizsgáztam legkorábban.
De nem lehet a szülőkre fogni felnőttként a saját lustaságomat. Érettségiig foghattam rájuk, de most már nekem kellene kikecmeregnem ebből.
Valaki említette a számvitelt, pont ebből fogok én is vizsgázni. Béna vagyok belőle és sajnos nem olyan jellegű tárgy, mint aminél tudom, hogy "még 40 oldalt benyalok és meg is van". Amíg nem vizsgázom le, nem tudom, hogy mikor végeztem...
A feladatokat, ha magyarázzák, értem, bólogatok... De ha egyedül kell megcsinálnom, leereszkedik a homály.
Az se segít, hogy pont a lustaságom miatt alig ér sikerélmény mostanában.
Hú, most már tényleg nagyon mérges vagyok magamra, b....a meg!!
Egy kósza ötlet:
sokan írták, hogy hasonló cipőben járnak. Mi lenne, ha itt megosztanánk egy-egy napra lebontva, hogy milyen teendőnk lenne, majd "számon kérnénk" egymáson? Vagy legalább ti rajtam?
Lehet, hogy ez a kényszer kicsit segítene...
Ha van aki nógasson, akkor puffogva, de legalább megcsinálom a dolgaimat. Gyászos, hogy ez van, de talán ez segíthetne...
Ha valaki úgy érzi, csatlakozzon!
válasza:Ha majd a megélhetésedről lesz szó, akkor nem fogsz unatkozni.Amúgy sokan elcserélnék veled a problémádat sztem.Nekem pl. minden időmet leköti, hogy normális életet teremtsek a családomnak.Munkával, tanulással, segítséggel az otthoni munkában.Depresszió?Na arra időm se lenne.Ha befordulnék?Megyek futok egy félórát.
Amilyen te vagy az szinte típikus.
Mi ennek az orvossága?Az, hogy rádöbbensz arra a nagy alapigazságra, hogy ezt az egy életedet leélheted így is meg úgy is.Mert egyet ne felejts, hogy ha megéled a 70-80 éves kort, és fél lábbal a sirban leszel, senki nem fogja megkérdezni , mit csináltál aktív korodban.Csak magadnak kell elszámolnod.
válasza:Én említettem a számvitelt és én is pont úgy vagyok vele, hogy órán tök jól elvagyok vele, de így!!!
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez a vizsgám...
Nekem sokkal egyszerűbb a jogot megtanulni, mint a számvitelt!
Ja, és az egyéb műveletek között van a hímzés, üvegfestés, játék a macskákkal, főzés...
Azt leszámítva, hogy lusta vagy, elsőre szoktak sikerülni a vizsgáid? Boldog vagy az életedben?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!