Miért jön rám mindig a sírás? Mit tehetnék ellene? Más is hasonló cipőben jár?

Én akkor voltam ilyen sírós, mikor gyerek voltam. Emlékszem, még alsóban is állandóan rámjött és semmit nem tudtam tenni ellene. Ha a tanár kiszólított valami miatt, vagy csak szimplán mondani akart valamit, már a torkomban volt a gombóc. Sírtam is, pedig semmi okom nem volt rá. Szerencsére kinőttem (persze azért érzékeny maradtam és könnyen elsírom magam, de azért ha valakivel beszélnem kell, nem bőgöm el magamat).

Tudom, hogy nagyon rossz és idegesítő állapot, én személy szerint nem tudtam tenni ellene, pedig nagyon akartam. Mondjuk még kisgyerek voltam ekkor.

Te hány éves vagy? Valószínűleg, mint említetted, a gyerekkorod is közrejátszik ebben. Lehet, hogy mégiscsak jobb lenne, ha valakivel őszintén tudnál beszélni erről, kiadnád magadból az érzéseidet. Ha sikerülne kicsit megkönnyebbülnöd, talán jobban tudnád uralni az érzéseidet és a könnyeidet.

el sem hiszem,hogy 21 évesen még mindig sírsz.ezzel elszomorítasz,mivel 13 éves vagyok,és hasonló cipőben járok..

felelésnél,ha a tanár kihív rendszeresen gombóccal a torkomban sétálok ki felelni.pénteken megismerkedtünk egy új tanárral(magyar tanár)és hozott kis lapokat amiken különböző témák voltak..először a zenét húztam ki,utána viszont elcseréltem az egyik osztálytársammal az 'olvasni jó'témára.erről kellett volna beszélnem..de nem ment..elbőgtem magamat.a tanárnak ez nagyon jó első benyomás lehet rólam..úgy érzem senki nem ért meg,és hogy én még nem lehetek 8.os,én még ugyanaz a kislány vagyok aki 5.ben.a legjobb barátnőm se ért meg,bezzeg aki nem a legjobb barátnőm,csak a padtársam..ő megért!

próbálj arra gondolni,ami jó emlékeket ébreszt benned.én pl ha sírok mindig jóra gondolok,elsőnek mindig az a képkocka ugrik be a Szépség és a szörnyetek című meséből,amikor Belle és szörnyeteg táncolnak az erkélyen :)

nos...én is így vagyok, nem vagy ezzel egyedül:)

nagyooooooon rooooosz tud lenni, megértelek:S énis mindenen elsírom magam, annyira érzékeny vagyok, hogy az már nekem is sok:(

amúgy sztem ilyenek vagyunk...nem tudunk mit tenni, de tudod...szetem nem is olyan rossz ez...ink legyünk ilyenek, mint akiket semmi sem érdekel:)

mondjuk egy kicsit lehet, hogy nem kellene annyira komolyan venni a dolgokat és akkor könnyebb lenne...azt kell mondogatni magunknak, hogy nem, akkor sem sírok...azzal csak a másiknak okozok örömet, h sikerült megbántania:)

nincs ezzel semmi baj, túlérzékeny vagy, és kész:)

*ja és igen a gyerekkorra vezehető vissza sztem is, próbálj ne annyira komolyan venni a dolgokat:)

pusza