Milyen volt a tinikorod?

A szakközépben kezdödött el a lejtmenet elég erösen:D

Sosem tanultam, de a 3-as szint megvolt. Sokat szórakoztunk, ezek házibulik voltak, de minden hétvégén bepiáltam. Utolsó két évben már autóversenyekre jártam a haverokkal, mert egyikük versenyzett. Mi voltunk a csapat, akiket józanan a versenyhétvégék alatt nem lehetett látni.

Nappal szereltünk és ittunk éjszaka meg buliztunk és ittunk.

Életem legjobb szakasza volt és nem lettem egy link alak.

Most 21 vagyok, lakást bérelek autót tartok fenn, tanulok, dolgozok.

Hát, nekem jó zűrös kamaszkorom volt :) Csodálom, hogy a szüleim el tudtak viselni, bár szerintem jól tették, én nem bántam meg semmit, amit csináltam, sőt.

Nagyon sokat jártam bulizni, de nem diszkóba, hanem koncertekre. Ilyen-olyan színes hajam volt, meg egy csomó piercingem, plusz elég látványosan öltözködtem.

Nem voltam rossz tanuló, de túlságosan jó sem. Csak azt tanultam, ami érdekelt, illetve azt már órán megjegyeztem, és önszorgalomból utánanéztem jobban. De ami nem érdekelt, azzal nem foglalkoztam. Pl. az angol mindig jól ment, meg az irodalom is érdekelt, a történelem is valamennyire, de a többi tantárggyal nem foglalkoztam túlságosan. Meg úgy általában nem is nagyon érdekelt az iskola. Elég sok középsuliban megfordultam, jártam gimnáziumba, szakközépbe, szakmunkásba, meg mindenféle iskolába :D 18 évesen még nem volt se szakmám, se érettségim, inkább elmentem dolgozni.

Később estin leérettségiztem és elmentem egyetemre (most is oda járok), mert rájöttem, hogy bizony elég fontos a tanulás, ha majd valamit kezdeni akarok az életemmel, csak ehhez rá kellett jönnöm, hogy mi is szeretnék lenni. Hát nekem ehhez már 22 évesnek kellett lennem, akkor sikerült csak rájönnöm :)

23/L

Katasztrófális volt egészen 16-17 éves koromig. Állandóan buliztam, ittam, drogok is voltak, kettes- hármas tanuló voltam. A szüleimmel pedig azt hiszem kölcsönösen ki nem állhattuk egymást. Nem szivesen emlékszem arra az időszakra. Két kapcsolatom volt akkoriban, mindkettő komoly kapcsolat volt.

Szerencsére tizenkettedik osztályra megkomolyodtam, most meg már egyetemre járok! Ha valakinek mesélem mik történtek velem tizenévesként, általában el se hiszik... azt hiszem jobb is igy.

4-es,5-ös

nem jártam bulizni

elég sokat veszekedtünk, de azért jó viszonyban voltunk

nem pasiztam olyan sokat

Unalmas volt és aggodalmakkal teli.

Bulizni nem jártam soha, igazi barátaim sem voltak (legalábbis a közelben, más városokban igen, akikkel csak ritkán tudtam személyesen találkozni). Nem pasiztam, mert kezdeményezni soha nem mertem, bulikba és társaságokba nem jártam, a sulinkban sokkal több lány tanult és így nagyon kevés fiút ismertem.

Általában suli után otthon punnyadtam, hétvégéken is, neteztem, olvastam, anyáékkal voltam... és közben aggódtam, hogy nekem sose lesz pasim, hogy miért nincsenek barátaim akikkel eljárhatnék ide-oda (mindenkivel jóban voltam, de senkivel sem igazán jóban), meg utáltam a sulit is, annak ellenére hogy végig jó tanuló (4,6-4,9) voltam. A szüleimmel jól kijöttem, nem voltam lázadó kamasz, sok dolguk nem is volt velem, bár anya sokszor mérges volt hogy miért a neten lógok egész nap.

Most 21 éves vagyok, és mintha most élném legszebb kamaszéveimet. Egyetemista vagyok, igazi barátaim vannak akikkel eljárok beszélgetni, sétálni, beülni valahova, néha bulizni, tavaly kezdődött életem első kapcsolata, most tart 8 hónapja és nagyon boldog vagyok. Az egyetem jól megy bár tanulni továbbra is utálok, a szüleimmel jól kijövök.

Kicsit későn érő típus vagyok, most kezdek úgy élni mint egy átlag tini, de jól érzem magam a bőrömben. ;)

A tanulás sosem izgatott, azért sikerült mindig jó jegyeket szereznem, mert olvasott voltam, így nem csak abból állt a suli, hogy bebifláztam az anyagot, aztán szevasz. Rengeteg ökörködtünk barátnőimmel, gyakrabban hallgattam zenét, volt időm olvasni.

Anyuval sose jöttem ki, meg most si igazán. Már rég felnőttem, de még mindig úgy kezel, mint egy ötévest - amivel már elkésett. Akkor kellett volna rajtam lógni, amikor problémáim voltak és nem éreztem jól magamat; nem most, mikor már felnőtt, dolgozó ember vagyok.

A kézopiskolát végiglógtam, végigbuliztam, de ezt szerencsére olyan jól csináltam, hogy sosem jottek rá, hogy én nyomtatom az igazolásaimat. Az órákra nem tanultam, mert nem szerettem, és megéltem abból amit az órákon meg itt-ott elkaptam, meg ahogy Kiss Ádám mondaná... nincs az a felelés ahol én egy 3-ast nem stand up-olok ki. 4-es, 5-os tanuló voltam.

Kozeli barátom nem volt sok, de rengeteg ismeros, nagyon jókat fesztiváloztam, koncertekre jártunk, soroztunk.

Mostanra lenyugodtam, alig fér bele egy kisebb buli az életembe. Jó munkám van, jó egyetemre járok és rám talált a várva várt szerelem is. Mondhatnám, hogy révbe ért az életem, de azért hiányoznak a régi gondtalan idok.

:) most sem vagyok oreg, a 23.-at taposom :)

Szia!:)

Nyugisabb éveim voltak:) Suli után délutánonként tanultam, neteztem, tévéztem. 4-es 5-ös tanuló voltam. Hétvégente pedig a barátokkal mentünk el mindig valamerre csavarogni. Kirándulások, beülni valahova, koncertek stb. Bulizni és inni még csak mostanság kezdtem el, de most is 2 havonta egyszer ha elnézünk ilyen helyre és akkor sem iszom le magam a sárga földig. A szüleimmel pedig végülis jó volt(most is az.:) a kapcsolatom bár vannak viták.

L/19