Miért nincsenek barátaim? Olyan egyedül érzem magam így.
21 éves lány vagyok, és nincsenek barátaim.
közép iskolában sem voltam nagyon barátkozós típus, anyáék sem engedtek sehová. aztán elkerültem főiskolára, ott se sikerült nagyon barátokat szereznem. aztán kiköltöztem angliába 1,5 évre, ott voltak barátaim, eljártunk 2 naponta beülni vhová, és rengeteget beszéltünk. aztán haza költöztem és megszakadt velük a kapcsolatom.
vissza mentem a fősulira, hát de megint egyedül maradtam.
eljárok kézilabdázni hetente 3szor, ott is mindenkinek meg vannak a barátai és én olyan kívül állónak érzem magam. eltudok beszélgetni mindenkivel , de nem érzem azt h a barátaim.
munkahelyemen is elvagyok a többiekkel, de még sem az igazi.
akármilyen társaságba megyek kívül állónak érzem magam, nem tudok hozzájuk csatlakozni.
sajnos barátom sem volt eddig.
ahogy most jönnek az ünnepek kezdek összeroskadni, magányos vagyok nagyon.
mit tehetnék ez ellen? miért érezhetem magam ennyire kirekesztettnek - kívülállónak?
Kedves L/21. Én sem barátkoztam könnyen soha, és alapjában véve zárkózott, visszahúzódó ember vagyok. Ám ennek ellenére gimiben volt 1-2 "barátnőm", akikkel felületes viszonyban voltam ugyan, de azért eljártam ide-oda. Egyetemen viszont sikerült találnom 3 jó barátnőt, mert ott már voltak hozzám hasonló emberek.
Ha nehezen barátkozol, azt javaslom, ha új közegbe kerülsz, akkor ha érzed, hogy valaki szimpatikus neked, próbálj felé nyitni. Ha még csak formálódik a csoport, akkor a legkönnyebb barátkozni, mert még mindenki nyitott viszonylag mindenkire.
Ha most nem fogsz új csoportokba kerülni, akkor én társkereső oldalakat javaslok neked. Kezdj el barátkozni, ismerkedni. Lehetőleg hozzád közel lakó emberekkel, akikkel próbálj minél előbb személyesen is találkozni, ha szimpatikusak. (Ha nagyobb városban élsz, biztos lesznek sokan ugyanabból a városból is.) Én ezt fél évig csináltam, és jó eredménye lett. Megismertem egy olyan srácot, akivel egy pár lettünk. És három teljesen normális másik srácot is, akikkel ugyan nem lett semmi, de emberileg jókat beszélgettünk. Az egyik közülük egy nagyon jó fiú barátom lett, akivel tényleg jó barátság alakult ki, és mindenben támogat engem. Vagyis találtam egy párt, és egy jó barátot is magamnak!
Sokan írták fent, hogy nem fogsz eredményt elérni anélkül, hogy a szemléletedben/ nyitottságodban változna valami. Gyakorold, milyen is az: új emberekkel szemben nyitottnak lenni, ismerkedni. Ha erre nincsen "élő" közeged, a társkereső szerintem tökéletes. Fogsz ott is normális embereket találni, akikkel érdemes lesz találkoznod, beszélgetned.
Ha elkezdesz kontaktusba lépni más emberekkel, onnantól megnyílik egy út, ami elvezethet még számos jó irányba. Tudod: egyik lehetőségből sokszor több másik is következik:).
Én sem gondoltam volna, hogy netes társkeresőn! amitől korábban úgy ódzkodtam, meg fogok ismerni több normális embert. Azt sem gondoltam volna, hogy közülük egy fiú olyan jó barátom lesz, hogy a legjobb barátnőm mellett bekerül az "igaz barátaim" körébe.
Mindenkit elérnek a lehetőségek, de valamilyen módon nyitni kell rájuk. Én a netes társkeresőt tudom mondani, mint egy módot erre. Ha átgondolod, lehet, hogy te találsz más módokat is, vagy mások még tudnak majd mást is javasolni.
Megtalálnak téged is a lehetőségek, de Neked el elindulni feléjük.
Én drukkolok Neked! L/23
Ez borzasztó,itt a fórumozók körében mennyi hasonló problémájú emberek "találkoznak" egymással.Mért nem tudnánk személyesen is találkozni egymással?Mért nem tudnánk mély baráti szálakat kialakítani egymással?Hisz annyi közös ügyünk van amiről lehetne beszélgetni.
Mi meg itt névtelenül írogatjuk egymásnak a jobbnál jobb ötleteinket Ez szomorú :(:(
Nekem sincsenek barátaim, kiskoromban volt egy nagyon jó barátnőm, de vele általános iskolában megszakadt a kapcsolat, ezt annak tudtam be, hogy a szüleink anyagi helyzete kissé eltért. Általánosban volt még egy jó barátnőm, vele meg akkor szakadt meg a kapcsolat amikor mindketten másik középsuliba mentünk és folyamatosan egyre kevesebbet találkoztunk, majd egyszercsak többet nem. A középiskolában elég zárkózott voltam ennek több oka is volt, de azért két barátnőm volt a 4 év alatt, aztán amikor vége lett mindkettő másik városba ment azóta nem nagyon találkoztunk. Az elmúlt három évben egyre nyitottabb vagyok és mindenkivel jól elbeszélgetek, akárhová megyek, bármilyen társaságba, mindekivel jól kijövök, de barátokat mégsem tudok szerezni, sosem tudtam emberekre ráakaszkodni, engem meg senki nem hív sehová.
Igazából fiúkat nem akarok elhívni, mert félre értenék, a lányoknak meg vagy van pasijuk, és minden szabadidejüket vele töltik, vagy nem egy az érdeklődési körünk. Én sem tudom mit kéne tennem, mert mindenhol csak felszínes ismeretségeket kötök, de igaz barátokat nem találok.
Szóval nem vagy egyedül és szerintem még nagyon sok ember van hasonló helyzetben.:(
"járj el táncórákra, bulizni, esetleg a neten is ismerkedhetsz, de azt óvatosan csináld..."
Ez jó. Szóval járjon bulizni, meg ismerkedni, csak a neten vigyázzon. Ugyan miért? Itt még nem is erőszakoltak meg senkit. Az épp a "valós világban" történik meg. Én meg pont azt javasolnám, nyugodtan használja ki a net adta lehetőségeket. És ha az igazi ismerkedéskor kételyei merülnek a pasi igazmondását illetően, azonnal hátat lehet neki fordítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!