Ismerek pár olyan személyt, /nőt/, aki megvilágosodott. Őket mindig csak egyedül lehet látni, nincsenek párkapcsolataik. Ilyen dolgokra nem kérdez rá illemből az ember. Valóban nincs szükségük már a másik nemre?

A megvilágosodás nem olyan egyszerű, mint azt az emberek gondolják... sok embert láttam, akiről azt mondták, hogy megvilágosodott, de keveset, aki tényleg közel áll a megvilágosodáshoz...

Nem az tisztem megítélni, hogy ki az, ki nem az...

a kérdésre válaszolva... szükségük véleményem szerint már nincs a másik nemre, attól még szerethetnek, sőt, ők szerethetnek csak igazán...

de ha pontos választ akarsz, jobban jársz, ha egy megvilágosodottól kérdezed...

Szia!

Valóban nem biztos, hogy itt megvilágosodásról van szó. Legalábbis az valami sokkal magasabb rendű dolog. Én inkább úgy gondolom, hogy az általad ismert nők, a tudatosodás útjára léptek, és felfedezték önvalójukat.

Ehhez szolgálnék egy kis biológiai adalékkal: a fogantatás pillanatában ugyanis nem dől el, hogy lány, vagy fiú lesz belőlünk. Az első néhány hétben még minden magzat androgün.

Azaz, tulajdonképp magunkban hordozzuk mindkét nemet, csak a külvilág igényeinek megfelelően egyik vagy másik irányba kell fejlődnünk külsőre. De az emberi lélek valójában nem csak hogy androgün, hanem inkább teljesen független az olyan paraméterektől, mint pl. a biológiai nem. Gondolj csak bele: előző életeinkben is voltunk hol férfiak, hol nők, és közben a lelkünk egy és állandó.

De nyilván az én véleményem is szubjektív. Szóval úgy olvasd a fenti sorokat, hogy egy stabil, magas szellemi párkapcsolatban élő, harmincas nő írta - aki a párkapcsolatán belül (!) tudatosan nem él szexuális életet. :)