Nincsenek barátaim a családommal nem épp a legjobb a viszonyom és nincs párom se egyedül maradtam. Elrontottam, kész vége?

Szia! A barátkozást próbáltad-e már úgy, hogy megpróbáltál meghallgatni, megismerni, kérdezgetni másokat..? :) Nyissál, kíváncsi legyél! MNinden hely, még a legszörnyűbb is olyan, amivé tesszük a környezetünket. A suli rémes tanárain, hangulatán nem fogsz tudni változtatni, de a téged körülvevőkel való kapcsolatodon igen! Javaslat: tekintsed kihívásnak, hogy kedves ismeretségeket kötsz itt. És utána át tudod gondolni újra, menj, vagy maradj. De ehhez Neked kell elkezdened kedvesen érdeklődni, valóban kíváncsinak lenni legalább pár szimpi emberkére! :)

Sok sikert!

Való igaz, nyitni kell a világ felé! És mosolyogni! Általában igaz, hogy, ha rámosolyogsz a világra, az visszamosolyog rád. Ill. a mosoly egy olyan görbe, ami mindent kiegyenesít. :)) Az is lehet, hogy azzal a két évvel ezelőtti döntéseddel kicsit magasra tetted magadnak a lécet. Meg aztán amibe nem döglünk bele, attól csak erősebbek leszünk. Kikészít az iskola? Mert hagyod magad. A 0 alatti ego szerintem a kisebbik rossz. A nagyobbik az, ha el van szállva magától az ember. Miért akarsz menekülni? Ne legyél gyáva! Az tesz majd oda az egódnak, ha a suli után kijelentheted: Igen! Megcsináltam! Sikerült!

Ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Az egy kissé érdekes, hogy az internet világában nehezen ismerkedsz.

Szerintem mindenkinek vannak álmai, csak még nem mindenki tud róla :))

De tényleg igyekezz mosolyogni, örülni az élet apró örömeinek is, mert egy savanyú emberrel ki akarna valamilyen kapcsolatot kötni? Szerintem még te sem...

úgy látom nem tudok neked privát e-mailt írni. kár, azért rövidfen, én most már 38 vagyok, szóval 20 évvel többem van.

utéáltam a gimit, nem volt barátom, lecsesztek, hoyg nme vagyok jó, pedig jól tanultamn, de én nmemt udtam még koleszba se menni, elrontottam két házasságot is, mégis már "okos" vagyok, tuidom, minden nap kisüt a nap és a felhők mögött kék az ég, meg kell tanuléni látni ezt. Nehéz, de megy!! írj nekem e-mailt, és válaszolok, ne kallodj el, tanulj még ha nem is érdekel, aok ilyen nőből lett csúcsügyvéd vagy menő közgazdász és sikeres ember, de inkább magán levelezésben írnék, ha megírod mit és hogyan tanulsz.

ja és az üres üveg, ami vagy ? hát majd megtöltik, finom itallal... :-))

Hali!

Én is egyházi gimnáziumba jártam, de rám a szüleim erőltették rám, mert nagyon vallásosak... Hát életem legborzasztóbb évei voltak. Az ember azt várná, hogy ha már vallásos, viselkedjenek is úgy a tanárok, osztálytársak. Én az osztályommal sose jöttem ki túl jól, gúnyolódtak velem, mert szeretem a távol-keleti kultúrát. Nem értem, miért baj ez, na mindegy. Alig vártam, hogy leérettségizzek és elhúzhassak egyetemre :) Elég rossz tanuló voltam, és nem vettek fel oda, ahová menni akartam, úgyhogy pedagógia szakon kötöttem ki, és itt szereztem életemben az első igazi barátaimat. A koli mondjuk tényleg szörnyű tud lenni, én fél év után ki is költöztem rokonokhoz, mert annyira rémesek voltak a szobatársaim.

A sulit ne hagyd ott, csináld végig és menj te is továbbtanulni, hátha ott szerzel barátokat :) És ne aggódj amiatt, hogy nem lesz párod, én is egyetemista koromban ismerkedtem meg a mostani barátommal.