Miért nincsenek barátaim? Olyan egyedül érzem magam így.

Szia!

Attól tartok, hogy olyan sok okosat én sem tudok mondani, mert én is hasonló cipőben járok, csak én régebb óta, mint Te. És én is hasonló vagyok, el tudok beszélgetni emberekkel, de szoros barátság nemnagyon alakul ki senkivel. Ismerőseim vannek és ennyi, nem járok velük sehová. Úgy 6 éve nem volt normális kapcsolatom sem, pedig nem vagyok csúnya...

Nekem az volt az észrevételem, hogy a barátnőim, akikkel korábban jóban voltam, egyszercsak felszívódtak, amikor párjuk lett. Nekem ez nagyon rosszul esett, mert én nem hanyagoltam őket, amikor jártam valakivel. Persze, tudom, az embernek a párja a legfontosabb...

Egyébként lehet, hogy változtatni kéne... Elköltözni, hátha ott nyitottabbak az emberek. Hátha a változtatás belső változást is hoz. Úgyhogy én most ezt tervezem... Kb. ennyi megoldást tudok magamnak kitalálni, mert már minden mást kipróbáltam és nem jött be.

A gond: "közép iskolában sem voltam nagyon barátkozós típus"

Vagyis nem tudsz kapcsolatokat kialakítani, távolságtartó vagy, és ezt mások is látják rajtad, így nem is akarnak nagyon megismerni. A távolságtartás mindig azt jelzi az embernek, hogy az illetőnek valami baja van vele, nem kedveli, még ha nincs is így.

Megoldás: Teljes szemléletváltás.

A gond az, hogy fogalmam sincs, most milyen a szemléleted, miért nem tudsz közeledni, miért vagy távolságtartó. Önvizsgálatot kell tartanod, mert Te biztosan tudod ezekre a választ. Ha a válaszok megvannak, jöhet az agyalás a dolgok megváltoztatására. Fejben dől el.

Ezzel én is így vagyok..

Bárhova megyek, mindenhol jól érzem magam a "barátaimmal", de nem igazán érzem úgy, hogy ezek az emberek az igaz barátaim lennének. Én sokszor ülök itthon, egyedül, van hogy napokig ki sem mozdulok, mert nem keresnek, és másokra meg nem akarok rá akaszkodni, mivel úgy érzem, hogy nem tartozok oda... Próbálj meg ismerkedni, a barátaid barátaival is beszélgess, járj el táncórákra, bulizni, esetleg a neten is ismerkedhetsz, de azt óvatosan csináld...

Szerintem dumálni kell, beszólni, ha kell, ha nem (nekem így már volt pár kellemetlen, és annál több jó élményem, és kezdetben ismerőseim, akik barátokká nőtték ki magukat mostanra,és, nem is mindig vagyok/voltam ilyen)

Persze, nem kell rögtön mindenkit "barátnak" tekinteni, mert nme is lesznek azok, bár, kétségtelen, hogy egy pár emberrel meglepő összhangot tudsz érezni.

És nekem igazáből egy igaz barátom van, de vele már 6 éve nyúzzuk egymás idegét, m4eg egy másik,akivel 4 éve.Meg jópáran bicajos-klubból, velük 2-3 éve osztjuk meg egymással a baromságainkat.

Amúgy meg, zenesuliban pl, ott is vannak barátim, bár azon kívül nem igazán keressük egymást, meg suliban is..így van ez, nincsenek mindig ott veled, de azért tudod h számíthatsz rájuk(talán), éés, neten is ismertem meg jó arcokat :).

Remélem hasznos volt leírnom.

25/f

Szia!

Nekem sincsenek barátaim.Régen voltak,de az iskola miatt megszakadt a kapcsolat.Ok,aki lényeges fent van msn-en,de velük sem beszélek naponta.Meg messze is laknak.

Igazából a hiányukat azóta érzem,hogy hazaköltöztem a páromtól.

Talán ha te is találnál magadnak párt,nem törődnél azzal vannak-e barátaid :)

Nem kell személyesen kezdeni.Én is közösségi oldalon találkoztam a szerelmemmel.

Nyugodtan írj,privátban,szívesen beszélgetek veled msn-en! :)

Mások is írhatnak!

21/L

"Miért nincsenek barátaim? Olyan egyedül érzem magam így."

Lehet az embernek sok haverja.De azok csak felületes kapcsolatok,amiknél ha hosszabb ideig nem történik személyes találkozás,akkor megszakad a kapcsolat.

A barátok viszont mások.A barátság több mint az egymással való poénkodás,fecsegés,jópofizás.A barátság már bizalomról,őszinteségről és segítőkészségről szól.

Na ezért van az embereknek kevesebb barátja mint haverja...

Nekem nincs sok haverom,mert magánakvaló fickó vagyok.

Régebben próbáltam nyitni mások felé és közösségi helyekre járni pár arcal,de nem jött be.

Például elmentem Discoba is,de egyátalán nem éreztem jól magam.

Nem iszom,nem dohányzom,nem élek drogokkal,nem tudom értékelni a disco zenét,táncolni is utálok és nem tartom nagy erénynek az értéktelen ribik felcsípését,ráadásul a gondolkodásmódom is eltér a korosztályom nagy részétől.

Szóval ezek a tényezők egyértelműen eldöntötték hogy nem lehetek népszerű,közösségi ember a saját korosztályomban.Se a fiúknál se a lányoknál.

Viszont,szert tettem pár,velem hasonszőrű értékes barátra az évek alatt akikkel sokkal több élményt és pozitív dolgot éltem mintha ezer haverom lenne és én lennék a partyarc.

Visszatérve rád:

Nem hinném hogy benned van a hiba,inkább ebben a korcs társadalomban van,ahol egy elferdült életszemlélet dívik amelyen keresztül "értékelik" a különböző embereket.A hulladékok kapják a legjobb minősítést,míg az értékes kevesek a legrosszabbat.

Ezért is nehéz itt az értékes embereknek haverokat,barátokat találniuk.

20/F

Én is olyan vagyok, mint Te. Gimnáziumban még nagy baráti társaságom volt, aztán szépen elmaradoztunk. Fősulin nem nagyon ismerkedtem, a munkahelyen is szoktam volt beszélgetni (GyED-en vagyok itthon), de nekem sem volt mélyebb kapcsolatom a kollégákkal.

Én az önbizalomhiányra és az állandó megfelelni akarásomra vezetem vissza. Változtatni nem tudtam még "személyesen", egyelőre csak fórumokra járok itt a neten. Így könnyebb kiadnom magamból a bánatomat, örömömet. Viszont hiányzik a személyes beszélgetés. Most meg különösen jól jönne egy barát.

,,Nekem sincsenek barátaim, egyszerűen nem sok (1-2) olyan ember van akit hosszabb távon el bírok viselni. Az agyamra mennek. Hát nekem ezért nincsenek."

Ez velem is így van egyébként. Nagyon kevés embert tudok elviselni. Lehet, hogy ez fordítva is így van... :-))