Véleményt kérek! Modnjátok meg tényleg én gondolkodom rosszul?

Több generációs együttélés, de akkor a rezsit is felezni kellene. A férfi ezt nem akarja, feszültség van, ki tudja mikor pedig szakítás. Két gyerek két különböző férfitól, egy egyedülálló anyának.. Nem rossz. Aztán jön a következő férfi és még egy gyerek? Véletlenek nincsenek, csak a védekezés hiánya, azaz felelőtlenség.

Az általad leírt modell lenne az ideális, de itt nem így van, mert még 10.000 Ft sem éri el egy családi ház rezsijének felét.. Inkább 25-30.000 Ft lenne az, ebben nincsen benne a kaja. És így jön a gyerek, ráadásul ezek szerint egy nem is olyan stabil kapcsolatba. Nagy kiszúrás a szülőkkel, mert lehetetlen helyzetbe kerültek azzal, hogy a kérdezőék nem adnak eleget, de ki se lehet tenni őket. Ha pedig tényleg bekövetkezik a szakítás, akkor még kevésbé tud majd beszállni a rezsibe.

Ez azért nem olyan hatalmas felelősségtudatra vall.

Egészségügyi okból nem lehetett abortuszt csinálni? :S

HA nem csúszik most be ez a pici akkor hogy tervezted mikor szülsz gyreket ennek a pasinak?

A te fizetésedből tudnál albérletet+rezsit fizetni és még a kajára is maradna?

Szerintem nem veled van a "nagy baj" hanem a pároddal, és ha ez nem változik anyukádék egy idő után be fognak sokalni

Nálunk úgy van, hogy párommal és az ikergyermekeinkkel a szüleimnél élünk. Én még eleve itthon laktam, amikor megismerkedtünk, Ő költözött ide. Külön épület, egy udvaron, de a számlák a szüleim nevére jönnek. A víz és a villany felét, a gáz egyharmadát fizetjük a szüleimnek. Kaja és egyéb dolgok úgy vannak, hogy mi is és Ők is vesznek alapanyagot, de ha valamelyikőnk főz, abból ad a másiknak is. Minek főzzünk ketten kétfélét? :) Persze még így sem fedezi a plusz költségeket az a 20-25 ezer ft, amit beleadunk a rezsibe, de sajnos nem jutna több, a két gyerkőcnek is sok minden kell. Én gyesen vagyok, párom dogozik... Mi is szerettünk volna már rég elköltözni, még a gyerekek érkezése előtt, akik mondanom sem kell, nem voltak még egyelőre tervben, de mivel első terhességem volt, nem kockáztattam meg, hogy elvetetem... (28 éves voltam akkor, szóval nem tini...)

Szóval a lényeg, hogy a kedves kérdező jól gondolkodik, és mint ahogy már előttem írta valaki, nagyon beszélni kellene a párjával, mert ha már Ő nem tud anyagilag segíteni, mivel tanul, legalább abba ne szóljon bele, hogy a kérdező hogy próbál segíteni a szülein, őhelyette is!