Megütöttem a menyasszonyom. Mit tegyek?

Szia! Szerintem is menj el szakemberhez aki tud segiteni!

az meg nem feltétlen kell hogy a mennyasszonyod elhagyjon!

nyáron én is kaptam egy pofont a páromtól, mégse hagytam ott, mert tudtam hogy megbánta, és nem akkarta(a pofont megérdemeltem, most nem írnám le hogy miért. és nem hiszti volt) azóta volt komoly veszekedésünk, de nem ütött többször meg. és ősszel boldogan mondtam neki igent. jelenleg ugy állunk hogy én járok dokihoz, mert én okozom a veszekedést, van valami ami nagyon feldühit és nemtudom miért. párom látja hogy változni akarok, és mellettem marad segít.

sajnos van hogy előfordul hogy megütjük a másikat, de nem mindegy miért, esetleg védekezésből, vagy mentáéisan beteg valaki. Beszélj a mennyaszonyoddal, hogy Te mit érzel és szeretnél dokihoz menni, hogy jobb legyen. Nekem is mondta párom hogy inkább szakítsunk én meg mondtam hogy NEM, szeretem együtt vészeljük át ezt az időszakot is.!

sok sikert! kitartást!

20L

Én pszichológus vagyok. Javaslom, hogy tényleg forduljon szakemberhez! Ő segítségére lesz.

Az meg, hogy valakit az első pofonnál elhagynak-e függ a kapcsolat milyenségétől. Bár azt vallom, hogy az első pofonnál kell lelépni, lehet mégsem tenném, ha látom, hogy a párom megbánta. De ezt is csak EGYSZER játszanám el.

Nem rúgnám fel az eddigieket, "csak" mert egyszer elborult az agya...mondjuk biztos, hogy kaparnia kéne a bizalmam és a szeretetem...de egyszer megbocsájtanék ...

Kérdező, jó úton van, menjen el szakemberhez és minden rendben lesz

Huh, én ennyire nem látom tragikusan a helyzetet, mint sok előttem szóló. Vagyis nem gondolom, hogy ha EGYSZER elkövetsz egy olyan dolgot, amire nem lehetsz büszke, és utána őszintén megbánod, akkor már sz@r ember vagy. Ez olyan, mint pl. egy kamasz "brahiból" ellop valamit a boltból, akkor őt összemosni egy megrögzött bűnözővel. Persze az egyszeri lopás is lopás, de az nem tartozik hozzá az ember személyiségéhez, nem ez alapján kell megítélni. Te is egyszer elkövettél valami nagyon negatívat, amire persze nem lehetsz büszke, de egyszer csináltad és így utólag iszonyodsz a tettedtől. Vagyis amit tettél nem fér össze a saját értékrendszereddel, letévedtél arról az útról, amit jársz stb. Ne azonosítsd Magadat ezzel a tettel! És főleg ne az apáddal, aki RENDSZERESEN bántotta, anyukádat és valószínűleg nem érezte rosszul magát miatta.

Különben ezek a válaszadók, akik "elástak" Téged, valószínűleg ők is sokszor hibáznak, sok olyan negatívat tettek, amit Te nem. (Hát, én is tudnék magamról mesélni, én sem vagyok szent...) Mindenki követ el "bűnöket", csak egyesek belátják hogy tévedtek, mások meg mindenféle mentséget kreálnak maguknak, ahelyett hogy szembenéznének magukkal.

Van egy ismerős házaspár, a férjnél ugyanaz a helyzet, mint Nálad, az apja egy agresszív állat volt. A srác egyszer dühében megütötte a lányt. Utána rettenetesen megbánta. Nem szakítottak, eltelt 5 év, van két gyerekük és a srác azóta se a feleségét, se a gyerekeket nem ütötte meg soha.

Persze nem mondom, hogy nem gáz az a pofon, de szerintem még nagyobb gáz, hogy ennyire rossznak tartod Magadat. Aki képes belátni a hibáit és harcolni ellene, az nem rossz ember!

Azokra meg ne hallgass, akik szerint meg kellene a menyasszonyodat "menteni" magadtól! Ő valószínűleg nem véletlenül van Veled, nem véletlenül bocsátott meg. Csak ebből a kommentelők nem látnak semmit, ez alapján az egy dolog alapján osztják a tanácsot a gép elől. Kíváncsi vagyok, a saját kapcsolatukban is ilyen öntudatosak-e.

A barátnőd szeret Téged, ha Veled marad, próbáld meg Te is szeretni magadat, hidd el az a legjobb az indulatok ellen!

20L, azért az nem semmi, hogy abból, hogy Téged ütött meg a párod, az jött ki a végén, hogy TE jársz pszichológushoz...

Utolsó megjegyzi, kíváncsi, hogy az esetet elítélők saját kapcsolatukban ilyen öntudatosak-e. Én nem, bár messze nem pofozkodásról van szó. De korábban pofon miatt szakítottam már meg kétéves kapcsolatot úgy, hogy vissza se néztem. Korábban is sok balhé volt de ott telt be a pohár, hogy ezt már nem viselem el. Ha a jelenlegi párom megütne, összetörnék teljesen, éppen azért, mert visszafordíthatatlan lenne, és nem hiszem, hogy fel tudnám dolgozni, hogy erre képes volt. Huh, belegondolni is rossz, de eszébe sem jut ilyesmi.A nehéz természete a baj, és e téren magam is úgy ítélem meg,hogy túl sokat tűrök.És ami a lényeg, NEM ÉRZEM JÓL MAGAM attól, hogy nem vagyok elég öntudatos. Úgyhogy nem érzem hiteltelennek a tanácsomat,főleg, hogy pofon esetén én sem gondolkodnék.

Az első pofon sokszor jobban fáj a férfinak minta nőnek. De aki egyszer megteszi nagyon nagy valószínűséggel többször is.

Van egy nagyon jó barátom, agresszív, ha elborul az agya nem gondolkodik, de nőt sose ütött meg régebben. Aztán a mostani barátnőjénél nyáron eljárt a keze, "csak" egy pofont kapott a lány. A barátomat jobban megviselte az eset, teljesen kikészült ettől. Viszont mondtam neki, hogy ha akkor nem küldi el a lányt többször is megteszi majd. Most már napi rendszerességgel vannak verések! nem csak egy pofon, és a megbánás sincs már benne. Tudja, hogy következmények nélkül megteheti, a lány úgyse lép semmit. Beszéltem már mindkettőjükkel külön-külön, együtt, de változás nincs.

Tehát én erre a megbánás dologra nem alapoznék.

Igen, a megbánásnak se lehet mindig bedőlni... Meg aztán, van, aki úgy használja a megbánást-bocsánatkérést, mint a pénzbedobós automatát, azaz önmaga fékezése nélkül elköveti a bűnt, és azt hiszi, hogy ha bocsánatot kér, azzal el van intézve. (Ha már nem is bánja, még formálisan sem, az egy még rosszabb stádium...)

Talán a kérdező még most meg tudna állni, de ehhez komoly elszántság és szakmai segítség kell. Ha a menyasszony úgy döntött, megbocsát, akkor is mindent meg kell tenni, hogy ez többet ne fordulhasson elő (és ne gondolja a kérdező, hogy ezt el lehet felejteni, és nem fog visszatérni a sérelem a lány részéről)