Mért érez annyi nő kényszert arra, hogy otthon mindent ő csináljon?

Én is eddig mindenkit kiszolgáltam,a férjem és a gyerekeim egyaránt.Az asztalhoz le kellet csak ülniük,aztán felállni egy szó nélkül.Még büszke is voltam rá,hogy milyen jó asszony vagyok!!

De rájöttem,hogy olyan lettem mint az anyám!Én is csak egy cseléd vagyok otthon!Nem jó ez így nekem!Amíg én kiszolgálom őket addig nem is lesz semmilyen változás.

Most ha hazajön a férjem szólok,hogy a hűtőben van a kaja,melegítsen már nekem is,mindjárt megyek,csak befejezem amit csinálok!És nem esik nehezére,nekem meg jobb a közérzetem!

Szia!

Én ezeket a dolgokat szívesen csinálom,egészen addig,amíg nem elvárás. Ha úgy érzem,hogy kezdi természetesnek venni,akkor megmakacsolom magam. Amúgy ő is képes egy porszívózni,mosogatni,stbstb. Az ilyeneket szó nélkül meg is csinálja,de attól én is falnak megyek,ha pl elkezd pakolni vagy vasalni...Annyira béna benne szegényem,hogy inkább azt mondom hagyja...

Nem érzem magam a cselédjének ezért,számos más dolog van,amit meg ő tud jobban,ezért ő végzi el...

Szerintem a mindent és a semmit között van egy aranyközépút...Nekem pl. ha nem sértődsz meg,a te hozzáállásod sem tetszik,én imádok főzni neki,és látni,hogy ízlik neki,amit elé teszek,és én is szeretem a hasamat...

Szerintem 12.44 Úrnak igaza van. Létezik közép út is. Attól, ha elkészíted a férjed/párod kedvenc ételét, vagy ha kivasalod az ingét nem leszel cseléd. Amikor dolgoztunk mind a ketten, megosztottuk a házi munkát(minden téren), most viszont, hogy Gyesen vagyok én végzem a házimunka nagy részét. Nem érzem magam cselédnek, csak tudom, hogy milyen jó érzés egy nehéz nap után úgy haza jönni, hogy rend van és vár a meleg étel :-) Ha minden a helyén több időnk van egymásra, több idő van játszani a gyerekkel.

Szerintem ez a típusú gondoskodás, minden nőbe bele van valahol "kódolva" később pedig amikor anya lesz ez hatványozódik:-D Legalábbis ezt látom a környezetembe, és tapasztalom magamon is:-)

12:44 vagyok még egyszer. Köszönöm az elimerést. Nem vagyok sem nőies, sem csudabogár, egyszerűen egy korrekt család, figyelmes és empatikus neveltetésének eredménye. Pont.

Gondolom úgy nem lettem volna nőies, ha azt írom: a csajomat nem bszogatom, hogy főznie kelljen wazzeg, ha nem akar szarakodni akkor hozatok egy pizzát, hogy legyen mit zabálni, én a verdájával elszarakodok néha, hogy ne érezze, hogy kibszok vele, néha csiná'tam zabát én is wazzeg...

:)))

Lehet, hogy Neked meg nincs gyermeked! Azert az eleg furcsa lenne, hogy En megfozok magamnak es a gyermekeimnek s a Ferjemnek nem pl.

Ugyanigy van ez a tobbi htb-i munkaval kapcsolatosan, hogy amikor mar csalad van, akkor nem igen lehet az termeszetes, hogy a feleseg a TV-t nez, a Ferj pedig porszivozik es port torolget!

Itt a gond azzal van, hogy nagyon sokan problemat csinalnak ebbol, holott megoldhato lenne ez csaladon belul is.

En nem lennek arra buszke, hogy nem fozok, vagy nem vasalok pl, vagy nem takaritok a paromnak, mivel szeretem es tisztelem, s ha van idom, akkor termeszetesnek veszem annak a munkanak az elvegzeset.

Nekem is a parom mar megfozott, vagy kitakaritott a fiaval kettesben, addig amig En a lanyaimmal strandolni voltam pl., de ez nem jelenti azt, hogy ez Nekik lenne a mindennapos kotelesseguk, viszont a csaladunkban a szeretet es a tisztelet megvan, s ez a fontos. Igy a htb-i munka sem okoz kulonosebb problemat.

"8 év alatt ha 3 szor főztem,sokat mondok. Nem csinálok neki semmit sem meg"

És erre vagy büszke?

Én pont nem az a típusú nő vagyok, akit be lehet fogni házi munkába és cselédként viselkedik, de azért ha együtt élek a párommal, nem tartanám normálisnak, hogy mindig külön főzzek magamnak, egy személyre. Vagy ha már vasalok, nem vasalom ki az ingjét, csak azért mert az nem az enyém.

Az együtt élés pont arról szól, hogy segítjük egymást mindenben.

Ha a páromnak van ideje, vagy épp ő az aki kevésbé fáradt, főz kettőnknek, kitakarít, elmosogat (nemcsak saját maga után, hanem az én tányéromat is). Ugyanez működik részemről is.