Mért érez annyi nő kényszert arra, hogy otthon mindent ő csináljon?

Szörnyű ez a gondolatmenet. Nő vagyok ergo a véremben van a gondoskodás. Ha valami elromlik itthon, akkor azt nem én csinálom, mert nem én vagyok a férfi. Viszont nem egy mosogatós, kötényes emberhez akarok feleségül menni. Nekem fontosak a szerepek és én érezném szarul magam, ha a páromnak saját magának kellene vasalnia az ingjét. Ha valakinek ez cselédség akkor azt sajnálom. Be lehet osztani az időt úgy, hogy ne legyen az. És ha a te autóddal lesz valami gixer akkor te javítod meg?

Ez kb. olyan, mint az egyetemi albérlet, de még ott is megcsináltuk egymás után, ha arról volt szó. Szóval nekem férj kell nem lakótárs. Én pedig nő vagyok és nem érzem magam cselédnek attól, hogy azt csinálom, amit anyukám és minden családtagom. Hihetetlen, de boldog házasságban élnek, nem volt soha válás és nem is érzik magukat lábtörlőnek.

röhögjetek ki, de én szívesen mosok, takarítok. ha ő csinálná, akkor abból csak még nagyobb kosz lenne.

de pl főzni annyira nem szeretek, ő ebédre eszik valamit a melóban, este meg elé teszem a vajas dobozt, a felvágottat, a kenyeret, aztán állítsa össze magának jó igényesen.

ha mégis nagy kedvem van, akkor sütök húst, krumplit. ő ki nem állja a főzelékeket, leveseket, hát akkor csak magamnak csinálom :D

ha megszáradtak a kimosott ruhák, eszembe nem jut vasalni, nincs is vasalónk :D azt elvárom, h eltegye a szekrénybe. ilyenkor általában begyűri. mind1, az ő ruhája :D

Te most büszke vagy magadra, hogy nem csinálsz otthon semmit? De azért lesz.pni biztos lesz.pod, nem?

Én nem tartom magam a férjem (!) cselédjének azért, mert főzök neki és kivasalom az ingét, ő meg takarítani szokott és pénzt keres. (Én is dolgozok, csak éhbérért.) Ja és miért nem vesz feleségül 8 év után, ha annyira odavan érted? Mindjárt jön, h nem fontos a papír, de a szíved mélyén biztosan te is jobban örülnél, ha elvenne ;)

Bocsi, az utolsónak igaza van. Én is szégyellném magam, ha nem csinálnék semmit.

Egyébként a régi időkre visszatérve, amikor még a nők nem dolgoztak, baromira elfelejtitek, hogy akkor mázolni kellett a padlót, megetetni a tyúkokat, megfejni a tehenet, kézzel mosni, vizet hordani, melegíteni. Sokkalta nehezebb volt, mint most munka mellett napi 1 órát főzni meg takarítani. Nem is értem mi ebben a nehéz. Én örülök, ha megtehetem. És még mindig én vagyok a háziasszony, nem a férfi a háziember.

Érdekes:)

Nálunk ez úgy működik, hogy együtt főzünk ha éppen nem dolgozik vagyis segít előkészíteni(darabolni, pucolni), közben megbeszéljük, hogy kivel mi történt aznap!

Takarítás is így működik általában, hogy megosztjuk pl. ő porszívózik addig én mosogatok meg stb. Sőt még vásárolni is együtt szoktunk menni!!! :) Így senki senkinek sem a cselédje! Persze nem mindig tudjuk közösen csinálni a dolgokat de akkor pl az főz aki otthon van és ráér, soha nem volt még az ilyen dolgokból vita!

Lehet azért mert az ő anyukája meg semmit sem csinált meg sőt ha összeveszett a férjével akkor még nem is főzött:S megvárta amíg a férje hazajön a munkából és főz a gyerekeknek addig az anyja meg ült a tv előtt, sőt mire nagyobbak lettek a gyerekek csak parancsolgatni tudott hogy ki mit csináljon:S nah iylen nő meg soha nem akarok lenni!

Az én családomban pl a nők vezették javarészt a háztartást, de az én szüleim is mindig segítettek egymásnak!

20/L

Én a hagyományos munkamegosztás híve vagyok, ami nem jelenti azt, hogy nincsenek átfedések. Semmi bajom azzal, hogy többször mosok, főzök, vasalok, mint pl a párom, viszont egyáltalán nem kívánok autót, csapokat, villanyt, redőnyt szerelni, fúrni-faragni, festeni, burkolni, ásni, cipekedni, stb, stb.

Az én párom még mindig kinyitja előttem az ajtókat, még az autónk ajtaját is, felsegíti a kabátomat, cipeli helyettem a szatyrokat, tehát cseppet sem vagyok cseléd.