Mért érez annyi nő kényszert arra, hogy otthon mindent ő csináljon?

Hát Én most nem dolgozok,ezért én csinálok itthon mindent..

Nagy ritkán a párom leviszi a szemetet,de már csak akkor,ha legalább 4 szer szólok neki..

Egyik nap kértem,hogy porszívozzon ki csak a hálóban,a többit én megcsinálom..

Aztán addig addig húzta a dolgot,míg én megcsináltam.

Ha lefekszem,felállit hogy vigyek neki egy cigit...

Kezd elegem lenni belőle,de tudom hogy nagyon sokat dolgozik,és mivel én nem dolgozom,így ráérek egész nap megcsinálni a teendőket..

Azért abba is gondoljunk már bele hogy a "férfias munkákat", mint pl.: villanykörte cserélés, szerelés, autómosás, stb hányszor kell megcsinálni egy évben? Mert főzni, mosni, takarítani MINDEN NAP KELL. Akkor hol van itt az igazságosság?

Azokat a válaszolókat meg sajnálom akik kénytelenek úgy tekinteni a párjukra mint egy nagy gyerekre, akire nem lehet alapvető dolgokat rábízni. Ha ez igaz akkor mi lenne ha egyedül élnének? Éhen vesznének a saját mocskukban, és mocskos ruhákban járnának mint a hajléktalanok? Kétlem. A férfiak nem csökkent értelmi képességűek, hanem marhára rafináltak...Igenis remekül el tudnák végezni ezeket a feladatokat ha rá lennének szorulva, csak épp egyszerűbb a hülyét játszani, és várni hogy a másik majd úgyis megcsinálja.

Én anyámmal is ezt játssza apám már több mint két évtizede, és anyám nemhogy elhiszi, de még ő maga is azt vallja hogy "női munka" a főzés, takarítás, mosás, stb. Hogy őszinte legyek, mélységesen szánom szegény anyámat, de rengeteget tanultam az ő elcsesz*tt házasságukat szemlélgetve. Anyám dolgozik napi 8-10 órát (apám kevesebbet, illetve saját bevallása szerint alszik a munkahelyén). Amikor anyukám hót fáradtan hazaesik (neki 8 óra meló rengeteg, mivel nem 20 éves már...) apám már puffogva ugráltatja hogy mikor áll már neki főzni. Ha épp nem az van amit ő akar, vágja a pofákat, fújjog, otthagyja az ételt (ezért álltalában a békesség kedvéért az van amit ő akar). Míg anyukám krumplit pucol, és ácsorog a konyhában, apám a szobában internetezik, vagy bámulja a tv-t. Amikor néha megemlítettem neki hogy jó lenne ha felemelné a seggét és kijönne segíteni, azt kaptam a képembe hogy "mit gondolok magamról hogy ő hagymát szeleteljen, nem konyhatündér ő, mi vagyunk a nők, azért vagyunk hogy főzzünk és őt kiszolgáljuk". Anyám meg ezt szó nélkül hallgatja mert "jobb a békesség". Egyébként én apám is állítólag még a kapcsolatuk elején néha a kezébe fogta a porszívót, meg letörölte a port. Hetente egyszer. Úgy érezte ezzel is bőven túlteljesítette a saját részét.

Jelenleg a vőlegényemmel élek. Imád főzni, úgyhogy azt ő csinálja. Takarítani én szoktam, mosni felváltva, de akkor se törik le a kezem ha épp fáradt, vagy beteg, és nekem kell összeütnöm valamit, ahogy neki se égbekiálltó megaláztatás ha a kezébe kell venni a felmosót. Én se lennék senki cselédje, de azért nem fogok úgy viselkedni mint egy hülyegyerek, és otthagyni a tányért amiből ő evett...Azért szerintem az együttélésbe beletartozik hogy szivességeket teszünk a másiknak, és viszonzásul mi is szivességeket kapunk. Ahogy az előzőek már írták, segítjük egymást ott ahol tudjuk.

hello

együtt élünk a barátommal kb 2 éve,és eddig naggyjából sikerült megbeszélni ki mit csináljon,de az igazsághoz hozzátartozik hogy a pasiknak néhány dolgot a szájukba kell rágni eleinte,de sokmindent megcsinálnak ha megmondja nekik az ember.pl. barátom mondta h mielőtt odaköltöztem hozzá(akkor a lakótársa is fiú volt)eszükbe se jutott ablakot pucolni,de amikor mondtam neki hogy kellene akor segitett.az igaz hogy tényleg kényelmesek a pasik,meg el kell magyarázni néhány dolgot mint a dedóba,de lehet rajtuk alakitani.de ezt a kapcsolat elején kell megtenni hogy ne az legyen 10évig természetes hogy vakarja a seggét,mert akkor már késő.apám is olyan hogy még az asztalt se szedi le maga után...ez igy azert nem normális...

Ez a válasz 13%-ban hasznosnak tűnik.

A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 12-03 14:44

Annyira bírom az ilyen buta embereket, akik mindenbe bele tudják a szexet magyarázni, persze alpári módon, és még az is hiszik magukról, hogy Na, most aztán jól megmondtam.

Ez annyira egy beteg, szánalmas, közönséges, faragatlan és durva módszere a mondanivaló megfogalmazásának. Felvilágosult, okos ember nem csinál ilyet.

Ha nem értesz egyet a kérdezővel, szépen, választékosan kommunikálva is megmondhatod a véleményedet, de nem muszáj ennyire bunkónak lenned.

Egyébként én nagyjából értek a kérdezővel egyet. Mi felváltva főzünk, mikor melyikünk ér haza elsőnek. Én vásárolok, mert útban a vasútállomás felé útba esik a Lidl. Párom mosogat, mert én allergiás vagyok minden vegyszerre és a gumikesztyűre is. Én vasalok, párom mos, én teregetek. Pakolni felváltva pakolunk, illetve a ruhákat én pakolom, az összes többit felváltva. A kertet párom látja el, a jószágokat is. A hivatalos dolgokat én intézem.

Mi még nem élunk egyutt a párommal, szóval azt nem ecsetelem, hogy majd mit hogyan fogunk csinálni, mert tuti máshogy lesz.

Szerintem mindenkinek fele-fele arányban kéne kivennie a részét a házimunkából, ha mindketten ugyanannyit dolgoznak, de persze tudjanak kompromisszumokat kotni. Például, ha valamelyikunk tobbet dolgozik akkor verem magam a foldhoz, hogy márpedig akkoris megcsinálod a házimunka felét, ha fáradt is vagy. Egy jó kapcsolatban mukodnek a kompromisszumok, egyik fél sem rabszolga, mindketto ott segít a másiknak ahol tud.

Nem tetszik az a model, ahol a pasi hazajon a munkából, várja a feleségét, hogy ételt készítsen neki, aztán lefekszik a tv elé és rá sem hederít a feleségére, aki hulla fáradtan még akkor kezd neki takarítani.

Nem tudom, hogy mi ketten a párommal, hogyan fogunk tudni egyuttélni, remélem sikerul majd ezt is megbeszélni, de ahogy náluk látom, ezzel nem lesz gond. Apukája foz, segít a feleségének és az anyuka senkinek nem tesz a szájába semmit, nem ugrálja korul és nyalja ki a fiai seggét. Meglátjuk én a munkamegosztás híve vagyok :)

Én azzal értek egyet, hogy ok nő mai napig kiszolgálja a férjét,pedig az egyáltalán nem dolgozik kevesebbet..

Emlékszem, mikor hazaestem a munkából, hetente min.3szor főztem, mert sokszor 2 napi adag kaját csináltam.Mindig megkérdeztem exvőlegényemet, hogy mit szeretne..majd a végén már semmi sem volt jó neki.. a konyhában talán 3szor ha segített. Jó, a mosdót ő takarította, mosott is és vasalt is, de az, hogy többször segítsen a mosogatásban, azért egyfolytában vitáink voltak. Elhagyott, mert állítása szerint nem akart házasodni és újabb ygereket sem. Majd másfél év után előbukkant, hogy próbáljuk meg újra.. Mondtam is hogy bocsi, de inkább maradok a mostani páromnál. Jah, de az volt a legjobb, hogy elmesélte, hogy a mostani barátnője úgy ugrál körülötte, hogy már idegesíti..azt hittem felképelem...mintha én nem lestem volna minden szavát...de a nője is egy szerencsétlen. Megtudta, hogy vissza akart engem szerezni, ennek ellenére nem hagyta el...lehetne nőként több önbecsülése!