Mért érez annyi nő kényszert arra, hogy otthon mindent ő csináljon?

Én férfi vagyok, de egy teljesen szabadelvű, felvilágosult gondolkodást hirdető és alkalmazó.

Élletársi kapcsolatban élek és igyekszem a párommal megosztani a tennivalókat. A mosás, főzés, takarítás általában az Ő kezdeményezésével és ténykedésével zajlik, de amiben tudok, besegítek és sokmindent bevállalok. Pl én mosom le a kocsiját, elviszem tankolni, gumiztatni, ha épp az kell, a kutyáinkat az ő távollétében is sétáltatom, ha a házimunka olyan, amire képes vagyok bizony még ennivalót is készítek neki, ha fáradtan hazaér a munkából. Sokszor meglepem valami különleges étellel, aminek a receptjét előzőleg leszedem a netről. Leginkább halételeket szoktam csinálni. Egyszer évfordulóra csináltam tarisznyarákot fehérboros mártással. Nem vagyok egy konyhazseni, de jól sikerült. De a hétköznapokban is, amit tudok, kiveszem a részemet és nem azért, hogy dícsértessem fényezzem magam, hanem úgy érzem korrektnek. Ha nincs kedve főzni éppen, miattam nem kell. Akkor hozatok valamit, vagy összerakok egy hidegtálat.

Igen Uraim, az asszony nem egy beszélő háztartási gép, hanem egy olyan csoda, akit illik a tenyerünkön hordozni...!

Én nem érzem kényszernek, hogy ellátom a férjemet. Sütni-főzni szeretek, gyakran rábízom a döntést, hogy mit főzzek, nekem tök mindegy, ha pedig ő egy bizonyos ételt enne, miért ne csináljam meg? Egyébként is olcsóbb, hogy két személyre főzök és nem külön-külön állunk neki pacsmagolni a konyhában.

Az ingeit én vasalom, mert olcsóbb, mintha ő csinálná és újakat kellene venni. :)

Egyébként a házimunka közös, a férjem nem rest porszívót ragadni, ablakot mosni sem. Vannak dolgok, amiket én sem csinálok meg, pl. a lefolyókat nem szedem szét és pucolom ki, elektromos dolgokat sem szerelek, mert nem értek hozzá.

Nem érzem magam házicselédnek, rabszolgának, rengeteg segítséget, figyelmet kapok tőle, most, hogy babát várok, még inkább. Még a postaládához is ő szalad ki, nehogy elessek...

Ha tv előtt döglődő és söröző naplopó lenne, biztos, hogy rugdosnám érte, de a mi kapcsolatunk a kölcsönösségen alapul és nem azon, hogy ki az úr.

Nem minden nő vérfeminista... :) (vicc)

Szerintem a családi háttér határozza ezt meg, ki mit les el otthonról.

Volt egy barátnőm, aki mindig csinált nekem reggelit, meg rendbe rakta a ruháim meg minden, mert neki ez egy mód volt, hogy kimutassa, szeret. Nem azért, mert úgy érezte, hogy kötelessége engem kiszolgálni, hanem ő ettől jól érezte magát. Más kérdés, hogy ez engem halálra idegesített, különösen reggel, mert engem meg önellátásra neveltek mindig.

A másik eset, hogy sok nő nem bírja nézni, hogy milyen bénán vasal/főz a pasi, és ideges lesz tőle, úgyogy inkább megcsinálja. Mondjuk olyankor a pasi általában még rá is játszik egy kicsit, vagyis kizsarolja. Na ez olyan mint amiről te beszélsz

26/f

Ez a dolog megmaradt a nagyon régi időkből. Akkor más dolguk nem volt a nőknek mint gyereket nevelni, főzni, mosni, takarítani stb. Csak azt felejtik el, hogy már más időket élünk. A nő is dolgozik, a nő is képes ellátni férfi munkát, pl háztartás körül.

A másik meg hogy mindenhol azt sújkolják, hogy igen is egy nőnek ez a dolga, mindenhol helyt kell állni.

Én úgy vagyok vele, amelyik nőnek ez okoz boldogságot, hát csinálja.

N26