Mi volt életed legnehezebb időszaka? Bővebb lent.

Az igazán nagyon nagy tragédiák kimozdítanak egy állapotból. Ezért lesznek annyian hívők ha megtapasztalják, hogy az élet véges. Annakidején hívőként ez egy nagyon jó mentség volt a szememben Isten számára, aki mindazt megengedi, ami szörnyűség ebben a világban megeshet. A mentsége az volt, hogy de csak így tudja kimozdítani, felrázni végre az embert, hogy higyjen. És ebből fakadóan a legtöbb hívő azt gondolja, ő és a családja védve van, hiszen miért mérne rájuk az ég szenvedést, ők hívők, nem kell őket felrázni semmiből.

Emlékszem, amikor eltűnt az öcsém, azt hittük valami zűrbe keveredett, és küldtem neki egy sms-t, hogy ne adja fel, mert semmi olyan nincs az életben, amit Isten meg ne tudna oldani. Akkor támadt először rossz érzésem, mikor rájöttem, hogy ki van kapcsolva a mobil. Elküldtem újra-, meg újra. Néhány nap múlva, talán másnap elkezdtek záporozni az sms-értesítések, hogy nem sikerült kézbesíteni. Újra-meg újra elolvashattam a saját sms-emet, és rá kellett jönnöm, hogy de van olyan dolog, amin Isten nem tud már segíteni. Nekem már nem lesz többé öcsém.

A tragédiák nem csak a hitetlen állapotból mozdítanak ki. A hitből is. Ez az amit a legtöbb hívő nem tud.

Ma már nem gyűlölöm Istent és mindig van bennem egy kis kétely, hogy talán mégis van. Csak valahogy már nem érdekel. Pedig néha feljön bennem néhány idézet a Bibliából, amiről tudom, ha megtartanák az emberek, egy sokkal szebb világban élnénk. Például nekem nagyon nem jött be Jézusnak az a tanítása, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kennyérrel, és ha arcul ütnek bal felől, fordítsd oda a másik orcádat is. Elképzeltem magamnak, hogy ha lesz majd egy hívő férjem, és jön a betörő, ő majd nemhogy megvédene, de még ki is szolgáltassa magát és a családját egy gazembernek? Nekem nem kell ilyen férfi azt tudtam. Az én férjem fogja meg akkor a vaslapátot és verje jól fejbe, ne álljon neki imádkozgatni! Vitatkoztam ezzel a gondolattal jó sokat, mert agyrémnek találtam egy ilyen veszedelmes világban. Isten talán azt akarja, hogy a hívő ember ilyen nyámnyilán álljon a dolgokhoz, és tűrjön némán minden szenvedést??? Ennyire ki akar szolgáltatni? Pedig nem. Ezt úgy mondom, hogy nem hívőként értettem meg: ha egy pofon után nem ütnénk vissza, hanem odanyújtanánk a másik arcunkat is, megszűnne minden háború a Földön. Lehullana minden ránk emelt kéz. Mert nem lehet azt megütni, aki odatartja a másik arcát nekünk. Azt, aki visszavág, lehet agyba-főbe püfölni, igen. Tulajdonképp a legnagyobb fegyvert adta Isten az ember kezébe, mindenféle támadóval szemben.

Néha rádöbbenek ilyesmire és elgondolkozom rajta, hogy én ezt magamtól sose tudtam volna. Ilyenkor gondolom azt, hogy talán mégis van Isten. De az is lehet, hogy nincsen.

És Te, kedves kérdező, ezután nem meséled el a Te életed legnehezebb időszakát? Nem hinném, hogy ok nélkül tetted fel ezt a kérdést.

20:50

De válaszoltam a kérdésedre, 19:25 voltam, az a jó hosszú. És egyáltalán nem vélem azt, hogy az ateisták keserű emberek lennének, mert ez nem így van - azokat vélem keserűnek, akik olyannyira leragadnak a realitás talaján, hogy még a hit erejét sem ismerik el, és azt hiszik, természetes dolog, hogy az embernek mindenféle hit és remény nélkül fel kellene tudnia állni.

Mert nem. Épp ez a depresszió csapdája: az egész világot ellenségednek érzed, úgy látod, hogy senki nem szeret. Épp ezért lesznek olyan sokan öngyilkosok - és a statisztikák szerint több az ateista köztük, ugyanis a vallásosok épp a hitük miatt élik túl. Mert hiszik, és tapasztalják, hogy valaki van "odafent." Persze lehet bemagyarázásnak nevezni a dolgot, ez már csak nézőpont kérdése, de a hit ereje hatalmasabb a világ minden realitásánál.

Aki ezt nem becsüli, aki nem képes ennek érdemét elismerni, az számomra keserű ember, aki csak a maga hálójába gubózva él. Mert nem kell hívőnek lenni, de szomorú dolog, mikor valaki lebecsüli és lenézi mások hitét.