Mi volt életed legnehezebb időszaka? Bővebb lent.

13-18 éves korom között, többszörös személyiségzavarral, depresszióval. Az egyik személyiségzavar miatt önpusztító életet éltem, öncsonkítási rohamokat kaptam, többször is a zártosztályon kötöttem ki, ahol összetört, néha veszélyes emberekkel voltam összezárva, az ápolók verték őket, engem szerencsére nem, csak szóban aláztak meg, de végignézni is elég volt.

(a dolgok előzménye egy agresszív, alkoholista apa, és egy meghunyászkodó, idegileg kicsinált anya volt, az első gyerekkori emlékek között olyan aranyos kis jelenetek mint apám veri anyám fejét a falba)

A többit inkább nem részletezném, ebből a pár évből könyvet tudnék írni, csak épp nem szeretek visszaemlékezni rá.

Azóta a saját erőmből meggyógyultam, pedig mindenki azt mondta hogy sose fogok. A pszichiáterek csak gyógyszerekkel tömtek, otthagytam őket. Sok önsegítő könyvet olvastam, az segített. Ami nem öl meg, az megerősít, ez nagy igazság. Jelenleg a vőlegényemmel élek, tanulok, és szüleimmel is úgy ahogy rendeződött a kapcsolat.

Több ilyen is volt: amikor az első házasságom tönkrement és megpróbáltam öngyilkos lenni. Később, amikor nagyon ellenséges környezetbe kerültem és az, akiben legjobban megbíztam és sokszor segítettem neki, ellenem fordult. Akkoriban sokszor mondogattam: remélem, ez már szakadék mélye! (Úgy értettem, hogy amikor legmélyebben van az ember, akkortól a felkapaszkodás, felemelkedés következik.) Ekkor rátaláltam a jógára, és az segített újra magamra találni. Van egy kedvenc idézetem a mesteremtől, ha nehézség jön az életembe, újra meg újra előveszem, és megpróbálom érteni is. Nem értem ugyan teljesen, mégis mindig erőt ad:

"A belső béke a kiegyensúlyozott életszemlélet következménye. Nem függ eredményektől és veszteségektől. A belső béke az élet egészének megértése. Életünk látszólag sikerek és kudarcok váltakozása, ami egy gyenge ember számára néha fárasztó vagy akár kimerítő is lehet. Egy erős embernek azonban minden felemelkedés öröm, és minden bukás játék."

Ja, azt kifelejtettem hogy a régi betegségem miatt sajnos az egész testemet hegek borítják, nehéz ezzel együtt élnem, le kellett mondanom arról az álmomról is hogy rendőr legyek, most épp azon vagyok hogy sikerüljön elfogadnom magamat, sajnos voltam plasztikai sebésznél, kozmetikusnál, mindenhol, és úgy néz ki sajna így maradok.

22:09 voltam