Van aki megbànta, hogy férjhez ment és gyerekei lettek?
40+osan úgy érzem, hogy ha a mostani eszemmel kezdhetném egyik sem lenne. Nyilvàn az én hibàm, hogy nem érzem úgy, hogy ez nekem való. Fiatalként, faluban êlve, csalàdi elvárásként azt hittem ez az élet rendje. Màr régóta nem ott élünk és bennem egyre jobban az érlelődik, hogy rosszul döntöttem amiért "bevàllaltam".
Szeretem a gyermekeimet, de akàrmennyire is igyekeztem nem lett köztünk olyan szoros kötelék mint szerettem volna. A házasságom màr rêgóta nem működik. Nem veszekszünk ,de csak lakótàrsak vagyunk . Őt ez nem zavarja, ezt látta otthon is.
Pár éve màr engem sem zavar, de nem is tervezem, hogy még 10 évig így éljünk. 5 év múlva a kisebbik gyerek is nagykorú lesz, akkor talán én is új életet kezdhetek.
válasza:Nem igazán értem hogy fér össze az hogy "szeretem a gyerekem" azzal hogy "ha újra kezdhetnem nem vállalnék gyereket". Szerintem sehogy. Ha szar életed volt is mert szarul választottál férjet az miért befolyásolja a hozzaallasodat a gyerekhez?
Persze ha már rossz a házasság akkor nem vállalunk be gyereket, de azt mondani hogy a meglévőket nem kellett volna, az nem fér össze azzal hogy szereted őket.
válasza: válasza: válasza:53# ezen szoktam filózni én is.
17 évesen lettem terhes az első páromtól, aki le is lépett külföldre mire megszületett a gyerek. Soha egy fillér gyerektartást nem láttam. Anyám bár segített és jót akart, mindenbe beleszólt, rommá kényeztette a gyerekem. Ha rászóltam a gyerekre, anyám a gyerek előtt cseszett le, hogy ő megengedte neki, hagyjam békén, gyereknek folyton mondta, hogy ne is figyeljen rám. Arra tanította a gyerekem, hogy a keresztnevemen hívjon, ne anyának. Szerencsére, ez nem sikerült neki. Arról ne beszéljünk, hogy életem nem volt semmi, a fiatalkorom mint olyan nem létezett. Soha életemben nem voltam pl szórakozóhelyen.
Szeretem a gyerekem? Mindennél jobban.
Újrakezdeném az elmúlt 15 évet az elejétől? Inkább lőjenek le.
válasza: válasza:#51 Szerintem úgy fér össze, hogy az illető a gyerek felnevelése után, már idősebb, érett fejjel rájön, hogy a család-gyereknevelés kettősön túl is létezik élet.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a gyerekét, csak azt, hogy ha újra kezdhetné, akkor nem vágna bele a gyerek felnevelésébe, hanem ugyanúgy ki tudna teljesedni gyerek nélkül is.
Ami nem baj, hiszen a világ ilyen.
Most nyersen hangzik, de lehet, hogy utólag valaki más autót választana, más lakóhelyet, másik házat venne meg és ugyanúgy nem vállalna gyereket, vagy nem abban a helyzetben ahogy akkor tette, amikor.
válasza:"a család-gyereknevelés kettősön túl is létezik élet" Engem már pont nem elégített ki a karrierem meg hogy utazgassunk (bár ez meg sosem izgatott, inkább a férjem mániája volt, én jobban szeretek otthon molyolni), amikor elkezdtem gyerekre vágyni (30 évesen). Ennek ellenére elég karrierista maradtam (művészeti ág, szóval a hobbim is a munkám volt, folyton versenyekre is jártam), már a gyerekek 3 hós korától bedolgozgattam. Érdekes módon 40 évesen meg már bántam ezt és úgy gondolom, akkor több figyelmet kellett volna adni nekik, és hogy a munkámban sikeres legyek már nem annyira érdekel... talán váltok is valami kevésbé taposósra.
Ezt csak azért írom, hogy ebben sem vagyunk egyformák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!