Van aki megbànta, hogy férjhez ment és gyerekei lettek?
40+osan úgy érzem, hogy ha a mostani eszemmel kezdhetném egyik sem lenne. Nyilvàn az én hibàm, hogy nem érzem úgy, hogy ez nekem való. Fiatalként, faluban êlve, csalàdi elvárásként azt hittem ez az élet rendje. Màr régóta nem ott élünk és bennem egyre jobban az érlelődik, hogy rosszul döntöttem amiért "bevàllaltam".
Szeretem a gyermekeimet, de akàrmennyire is igyekeztem nem lett köztünk olyan szoros kötelék mint szerettem volna. A házasságom màr rêgóta nem működik. Nem veszekszünk ,de csak lakótàrsak vagyunk . Őt ez nem zavarja, ezt látta otthon is.
Pár éve màr engem sem zavar, de nem is tervezem, hogy még 10 évig így éljünk. 5 év múlva a kisebbik gyerek is nagykorú lesz, akkor talán én is új életet kezdhetek.
válasza:
válasza:#32
Mint a kérdezőnek is.Az alap problémák a házasság előtt is megvoltak, de nem foglalkoztak akkor vele mert:
-majd biztos megváltozik a másik jó irányba(ugyan mitől és miért változna?mert a mesékben így olvasta?)
-dehátszeretik(és ez mennyire is lesz elég egy jó házassághoz?)
-mások is házasodnak, ez az élet rendje (miért ez lenne?)
-deolyanszép a "nagy nap" (és utána mi lesz?)
-a Rozi is férjhö ment, nehogymár ő ne menjen
-félnek az egyedülléttől (egy jó szar házasságban mégis csak jobb.aztán mégse, mert akkor nem lenne nyafogás)
Lehetne még sorolni, de az emberek többsége képtelen elgondolkodni őszintén egy döntés meghozatala előtt.
válasza: válasza:#2-es vagyok, kaptam privátban kérdést, hogy a nagynéném miért bánta meg, hogy szült.
Soha nem akart gyereket, de nem mondta ki anno, hanem igyekezett úgy alakítani a helyzetet, hogy az jöjjön le, hogy ő nem tud szülni. Pl. olyan betegségeket hazudott, ami sose volt neki - de annyi esze nem volt, hogy megjegyezze mit mondott előzőleg, vagy mit az egyiknek és mit a másiknak, akik egyébként beszélő viszonyban voltak egymással, szóval lényegében mindig kibukott, hogy hazudozik róla.
A férjével talán 8 éve voltak együtt, 31-32 évesek voltak, amikor a férje azt mondta, hogy ő mindenképp apa akar lenni, úgyhogy döntse el végre a nagynéném, akar-e gyereket vagy sem, mert ha nem, akkor váljanak el.
Úgyhogy megszületett az unokahúgom, ők pedig a mai napig házasok. Azt mondta, hogy szereti a férjét és a lányát, de a helyes döntés a válás lett volna. Mert úgy érzi, hogy elrontotta az életét, nem ilyen életet akart élni. Neki a gyerek mindig túl nagy kötöttség volt még úgy is, hogy javarészt az apa látta el a gyereket, és egyébként a háztartást is. Neki addig kellett vele foglalkozni, amíg apa távol volt 9 órát munka miatt.
A férje nagyon jó apa, irigylésre méltó apa-lánya kapcsolatuk van az unokahúgommal, és bár a nagynénémmel sincs rosszban a lánya, de ott érezni, hogy finoman szólva közel sem olyan erős az érzelmi kötelék, mint apa-lánya között.
36.
Nem akarok egyedül lenni, csak nem akarok senkivel sem együtt êlni. 😉
Én is ezt gondolom, hogy a sok jó mellett nagyon sok rossz is volt a családozásban, de ha nem tapasztaltam volna meg milyen is ez valójában, most macskás néniként keseregnék, hogy nekem nem volt részem ilyesmiben.
Még mindig szeretek összenevetni egy kisgyerekkel csak úgy a boltban vagy az utcán vagy bárhol, de ki gondolta volna annak idején, hogy közvetve és közvetlenül is mennyi megmászni való fal magasodik majd elém és elénk.
válasza: válasza:11 - "minden nap jön az elszámoltatás."
Ki ő neked? És meddig? Miért hagyod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!