Van aki megbànta, hogy férjhez ment és gyerekei lettek?

Gondolod, hogy család nélkül jobb lenne neked? Szerinted boldogabb lennél?

Tudjuk, hogy a házasságok nagy része válással végződik, akik meg együtt vannak, azoknak is sokszor rossz a kapcsolata. A gyerekekkel sem könnyű, sőt. Ettől függetlenül én azt látom a környezetemben, hogy akiknek nem lett családja még rosszabb helyzetben vannak.

"Hàt nem a gyerek kérte, hogy megszülessen. 🤷‍♀️"

Nulla agysejtes gondolkodás. A gyerek csak jó lehet. A szülő hibája minden. 🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️

#4

Én sem akarok gyereket és ennek az egyik fő oka hogy látom mit tesz akár egy rossz házasság, akkár egy "Na akkor a gyerek miatt maradjunk még együtt, de boldogtalanok vagyunk" helyzet.

Én is látom hogy anyukám hogy belenyomorodott a házasságba, és mi gyerekek annak ellenére hogy szerer minket vagyunk neki az ami a helyzetben tartja

Én soha nem akarok ennyire csapdába esni, le élni az életem így, hogy nincs kiút.

Nekem a szaktársaim nagy részének van gyereke (óvodaped., levelező). Akikkel beszéltem eddig erről (kb. 7 ember), majdnem mindegyik mondta/sugalmazta valahogy, hogy ha újra kezdhetné, vagy egyet sem vállalna, vagy csak egyet, vagy nem annak a férfinak szülne. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy nem szeretik a gyerekeiket, hanem inkább annak a felismerését, hogy ez tényleg egy életre szóló felelősség, és nem lehet előre látni, hogy milyen nehézségekkel fognak szembenézni, ezért inkább azt érzem, hogy ez a látszólagos megbánás nagyobb részben a gyerekek iránti aggodalomból eredezik. Persze az is benne van, hogy mindegyikük baromi fáradt, ki sem lát a teendőiből, és szükségük lenne én-időre.

Teljesen elismerem, hogy rohadt nehéz dolog, és sosem vágnám senki arcába, hogy "de hiszen te vállaltad". Igen, ők vállalták, és a legtöbben egész jól végig is viszik, csak kipurcannak benne.

Én az ő hatásukra (és a tanácsukra, miszerint ha nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy minden esetben helyt tudok állni, akkor egyet se vállaljak) erősödtem meg abban a döntésben, hogy nem szeretnék gyereket.

Kitartás 11, hasonlóban élek én is. Na azért ne mulass nincs, szimplán csak rájöttem a rózsaszín köd után, hogy a férjem nem a társam, hanem a visszabeszélő, mindent jobban tudó, de itthon szinte semmit nem csináló kamasz fiam 🤷

És igen, ha egy hónapban egyszer szakítok olyan igazi elmenős, sportolós vagy mozis önidőt magamnak, azt sem lehet felhőtlenül élvezni, mert hív 5 percenként. Ha nem veszem fel, akkor tuti titkolni valóm van, állandóan nyomaszt "büntet"utána napokig. Persze nem vallja be, mi az igazi baja, elvileg oda megyek ahova akarok, de azért folyton eléri, hogy ne tudjam élvezni, vagy hogy gyomorideggel menjek legközelebb is.

11-es és 19-es: Hát gratulálok :D

De azért ne gondoljátok hogy ez az általános.