Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Van aki megbànta, hogy férjhez...

Van aki megbànta, hogy férjhez ment és gyerekei lettek?

Figyelt kérdés

40+osan úgy érzem, hogy ha a mostani eszemmel kezdhetném egyik sem lenne. Nyilvàn az én hibàm, hogy nem érzem úgy, hogy ez nekem való. Fiatalként, faluban êlve, csalàdi elvárásként azt hittem ez az élet rendje. Màr régóta nem ott élünk és bennem egyre jobban az érlelődik, hogy rosszul döntöttem amiért "bevàllaltam".

Szeretem a gyermekeimet, de akàrmennyire is igyekeztem nem lett köztünk olyan szoros kötelék mint szerettem volna. A házasságom màr rêgóta nem működik. Nem veszekszünk ,de csak lakótàrsak vagyunk . Őt ez nem zavarja, ezt látta otthon is.

Pár éve màr engem sem zavar, de nem is tervezem, hogy még 10 évig így éljünk. 5 év múlva a kisebbik gyerek is nagykorú lesz, akkor talán én is új életet kezdhetek.


ma 08:30
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:
64%
Benne vagy egy kapcsolatban, amiben nem vagy boldog. Megvárod, hogy kirepüljön a gyerek, csak utána lépsz, mert a “gyerek miatt”. De akkor te ugyanezt a mintát közlöd a gyerek felé, amit a férjed látott otthon.
ma 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 anonim ***** válasza:
52%

Bocs, ez egy kicsit offtopic lesz.


Én ezt nem értem... Mindenhol olvasom ezeket a szar sztorikat és álltalában az a közös pont, hogy az emberek nem képesek világosan kommunikálni egymással.


16 éve vagyunk együtt a párommal. Amikor összejöttünk lefektettünk egy darab szabályt: Ha valami problémánk van a másikkal, akkor nem magunkban fortyogunk, hanem megbeszéljük mihamarabb. A nehéz dolgokat is... Persze kell azért ehhez intelligencia meg egy nagy adag empátia, hogy a kínos kérdéseket is úgy tudjuk megbeszélni, hogy közben ne bántsuk meg egymást.

Fontos a problémákat minél hamarabb megoldani. Gondolom a kérdezönél se ma kezdödtek a problémák. Valószínüleg már évek óta érzi, hogy valami nincs rendben, csak baszott rá megbeszélni a partnerével.


Ez az egy dolog egy csomó szarságon átsegített minket úgy, hogy közben csak egyre jobban szeretjük és tiszteljük egymást.

Most decemberben született meg az elsö gyerekünk. Megvannak a nehézségei, de amíg bizalommal, megértéssel és szeretettel fordulunk egymás felé, addig meg tudunk birkózni vele.


Most, hogy ezt leírtam, eszembe jutott a másik fontos dolog: a bizalom.

Kölcsönösen annyira kell bíznotok egymásban, hogy tudjátok: mindíg egy csapatban játszotok. Mindíg ott vagytok egymásnak. Nincs olyan élethelyzet, amiben az érdekeitek ütköznek. Ha úgy tünik, hogy érdekellentét van, ott csak meg kell találni a megfelelö kompromisszumot.


Amit még fontos tudni, hogy semmilyen kapcsolat nem müködik magától. Fél év, egy év alatt eltünik a rózsaszín köd. Onnantól kezdve a szeretet döntés és munka kérdése.

ma 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/26 anonim ***** válasza:
79%
11-es vagyok. Én azt hittem amit a 22-es írt! A házasság csapatmunkat, egyenlőség, titkos szövetség, ahol a két fél egyenrangú és bátran megmondhatja, mit gondol. Ezt gondoltam én! A férjem szerint kB kiszolgáló személyzet vagyok az ő kényelmére.
ma 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 anonim ***** válasza:

Na igen, ennek nyilván kölcsönösnek kell lennie.


Egy kérdés: Hogy zajlott az a beszélgetés, amikor megmondtad a férjednek, hogy úgy érzed, hogy kiszolgáló személyzet vagy?

ma 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 A kérdező kommentje:

22es.


Mi 23 êve vagyunk együtt, ebből 21et együtt éltünk.

Volt egy nagy vàlsàgunk 13 év utàn, pont azért, mert én mindig próbàltam megbeszélni, de ö nem vevő sem a kommunikàcióra, és kimarad minden konfliktusból. Pont e miatt aztàn elvàltunk. 2 évig külön voltunk, bàr egy lakàsban (bonyolult sztori), aztán elkezdtünk újra randizni. 5 évig minden jó volt, de egyszer csak megvàltozott valami mindkettőnkben és azóta csak lakótàrsak vagyunk. Sosem veszekszünk, így a gyerekek kb észre sem veszik, hogy mi van. Max azt, hogy anya néha szomorúbb.


Igazad van abban, hogy a kommunikâció sok mindent megold, de nàlunk ez mindig is probléma volt a részéről. Én azt érzem egy ideje, hogy egyedül szeretnêk êlni, se gyerek, se férfi, de ehhez még kell egy kis idő.

ma 14:07
 26/26 anonim ***** válasza:

Na de ez azért van, mert olyannak vagy együtt, akitől menekülnél. Aki meg egyedül van, sokszor azt hiszi, bárkit elfogadna, csak hagy szerethessen és szeressék.


Én huszonévesként nem akartam gyereket. Aztán 30-asként egyet. Majd megtetszett, legyen mégegy.. 20 év után váltam a férjemtől. Valameddig úgy voltam vele, soha többet, biztos nem nekem való. De örültem, hogy legalább gyerekeim lettek. De persze magányos voltam. Aztán újra szerelmes lettem, újra is házasodtam és született még egy gyerekem. Plusz a férjemnek is van három... A franc gondolta, hogy ennyien leszünk :) És ráadásul élvezem is az életem. Szóval ha ez is kitart újabb 20 évig, az is teljesen oké :D

ma 15:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!