Mikor optimális szóba hozni a kvázi saját szoba kérdést? Mikor nem ízléstelen erről beszélni?
Adott a helyzet, apám meghalt az előző hétvégén. Ebbe nem mennék bele jobban, legyen elég, hogy nem viselt meg annyira, nem voltunk jóban.
Otthon a szobák elosztásánál az volt a felállás, hogy két hálószoba van, egyikbe volt apám, a másikban én meg anyu. Én 12 éves korom óta nem szeretem ezt a felállást, de soha nem kezdtek ezzel semmit. Igazából nem szívesen mentem haza soha a koliból se gimisként, se egyetemistaként, hogy aztán otthon se legyen magánszvérám. Ami nekem soha nem volt, csak most így egyetemi koliban, ha épp hétvégén, meg vizsgaidőszak alatt nincs bent más a szobában.
Jó lenne már így a húszas éveim elején úgy hazamenni, hogy otthon nem kell anyu este nyolcas alvásához alkalmazkodni, meg az egésznapos tv nézéseihez, meg a magánszféra is jól esne. Nekem a rendes költözés még nem aktuális úgy a kövi 2-3, talán 4 évben úgy, hogy az nem közli.
Ez most így elég csúnyán fog hangzani, amit mondok, de most lett egy szabad szoba otthon, valamelyikünk átköltözhetne. Nekem az is oké, ha én megyek, megértem, ha anyám nem akar, pláne azután, hogy ott találta apámat holtan.
Csak nem tudom, mikor kéne ezt szóba hozni, hogy ez ne legyen egy felháborító kérdés. Nyárig ráér, mert addig nem sokat vagyok otthon, de jó lenne minél előbb. Igazából anyu már meg akar válni egy csomó olyan cucctól, ami a fater szobájában van, és a selejtezést az ünnepi szezonban meg akarja kezdeni... Csak nem tudom korai-e ezt a valamelyikünk átmenjen-e oda kérdést feszegetni.
Mit gondoltok?
Biztos, hogy anyádnak is eszébe jutott már.
De lehet ő sem tudja hogy tálalni, hogy kisfiam/lányom, költözz át halott apád szobájába, hogy legyen sajátod.
Elég hülyén hangzik.
Pakolás közben beszéljetek erről, én nem várnék ezzel hónapokig.
Hát, a mai pakolás közben anyám közölte, hogy át akarja alakítani a szobát és háló szobának. Újrafesteni, lecserélni a szekrényeket nyáron. Én szóbahoztam, hogy vigyük át az íróasztalom, ha lesz hely, mert ahol most van, ott nagyon útba van, és leokézta.
Szóval ez kinda biztató.
A temetés el is húzódhat,ha addig kiderül, hogy az anya tele akarja pakolni emléktárgyakkal, a férje holmijával, lomokkal a szobát, akkor még kevesebb esélye lesz a kérdezőnek.
Én pakolás közben nyíltan megmondanám a helyében, hogy az apa halála foglalkoztatja, de nem tudja leírni, pontosan mit érez. Ebből tudja az anya is, hogy nem vagy érzéketlen. És azt is el kéne mondani, hogy a pakolás miatt felmerült benned a kérdés, hogy mire használjátok a szobát, mert... Itt hozd fel a tárgyilagos érveket és mondd el, hogy hagysz időt neki feldolgozni a gyászt, de ha van választásod, nem szeretnél ezután a szobatársa lenni. Apád halála előtt is kényelmetlen volt, tehát nem ezt akarod meglovagolni, így viszont a megoldás közben ti is megnyílhattok egymás felé.
Kérdezd meg, hogy "mire gondoltál, mi legyen az üres szobával"?
Aztán majd valamikor mondd el azt is, hogy jó lenne külön lenni.
Ha jom ertem huszoneves vavy? Mert akkor itt mar nem a szoba, hanem a sajat ingatlan a kerdes. En azt gondolom, ha friss ez a dolog es anyud meg el se kezdte a szelektalast, akkor varj egy 2-3 honapot. Aztan kerdezz ra peldaul, hogy anyu tervezed apu dolgait atrendezni, esetleg majd kesobb valamikor selejtezni? Ha erre meg idegesen reagal, akkor varj ujra meg 3 honapot.
De idokozben a helyedben en neha ott felejtenem magam apam szobajaban ejszakara. Tudom ez hulyen hangozhat, de egyszeruen neha-neha mond, hogy anyu figyelj beulok apu szobajaba, ha nem.gond (tanulni, megirni egy e-mailt, olvasni, megnezni egy filmet a laptopomon...) es hat veletlen altasd magad az agyan. Ha anyad ezeken nem akad ki (vagy nem rangat at ejszaka kellos kozepen, hogy hogy aludhattal apad ágyán, akkor lassan ra is kerdezhetsz...hogy esetleg becuvfolhatsz-e oda, mert tetszik a szoba.
Ha meg orokolted apad utan a felet, akkor meg vegkepp nem a szoban kellene rugznod, hanem nyugodtan megkerdezheted anyadtol, hogy ez mit is jelent, jogilag, valosagban, jelenben es a jovoben, hogy o mit gondol el akarna e adni vagy mi lesz, ha neked 5 ev mulva olyan baratnod lesz, akivel csaladot alapitanatok es vennetek kozos ingatlant, hogy adjon mar tanacsot vagy legalabb mondja meg, o mit gondol ezekrol a dolgokrol. Igy adsz magatoknak egy joval komolyabb temat, ami elobb-utobb ugyis megoldando fwladat es ehhez kepest utana apad szobajat kerni, hogy majd nyaron oda atkoltozhess hidd el semmiseg lesz es engedni fogja.
Tied a fél ház, logikusan a kettőből az egyik szoba.
Nyugodtan hozd szóba a kérdést, hogy ki melyik szobában szeretne a továbbiakban lakni.
#37 "Mert akkor itt mar nem a szoba, hanem a sajat ingatlan a kerdes"
Még évekig egyetemre fogok járni nappali tagozaton. Egyáltalán nem kérdés mostanában a saját ingatlan.
"De idokozben a helyedben en neha ott felejtenem magam apam szobajaban ejszakara."
Egyrészt, nincs az az isten hogy befeküdjek abba az ágyba, amiben apám meghalt.
Másrészt olyan felfordulás van, hogy el se lehet férni abban a szobában. Halmokban áll a mindenféle cucc. Egyrészt alapból kupi volt, mert apám soha nem pakolt magaután, az meg őt hihetetlenül zavarta a sürgős tévébámulásában, ha valaki pakolt volna körülötte, tehát nem lehetett ott rendet tartani. Másrészt anyuval elkezdtük a szekrények kiürítését(egyrészt a válogatás miatt, másrészt anyám le akarja cserélni a bútorokat ott), és most minden ami onnan kikerült az ágyon van.
Megjegyzem én annak a felállásnak örülnék jobban, ha anyu cuccolna át oda. Szimplán azért, mert ott van a varrógépe, ahhoz meg ragaszkodik, hogy az ott is maradjon.
Aztán valamelyikünk biztos átmegy, mert anyu hálószobának tartaná meg azt a szobát. Nekem meg bőven elég lesz, ha nem kell folyamatosan egy szobában lenni anyámmal, ha itthon vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!