Mikor optimális szóba hozni a kvázi saját szoba kérdést? Mikor nem ízléstelen erről beszélni?
Adott a helyzet, apám meghalt az előző hétvégén. Ebbe nem mennék bele jobban, legyen elég, hogy nem viselt meg annyira, nem voltunk jóban.
Otthon a szobák elosztásánál az volt a felállás, hogy két hálószoba van, egyikbe volt apám, a másikban én meg anyu. Én 12 éves korom óta nem szeretem ezt a felállást, de soha nem kezdtek ezzel semmit. Igazából nem szívesen mentem haza soha a koliból se gimisként, se egyetemistaként, hogy aztán otthon se legyen magánszvérám. Ami nekem soha nem volt, csak most így egyetemi koliban, ha épp hétvégén, meg vizsgaidőszak alatt nincs bent más a szobában.
Jó lenne már így a húszas éveim elején úgy hazamenni, hogy otthon nem kell anyu este nyolcas alvásához alkalmazkodni, meg az egésznapos tv nézéseihez, meg a magánszféra is jól esne. Nekem a rendes költözés még nem aktuális úgy a kövi 2-3, talán 4 évben úgy, hogy az nem közli.
Ez most így elég csúnyán fog hangzani, amit mondok, de most lett egy szabad szoba otthon, valamelyikünk átköltözhetne. Nekem az is oké, ha én megyek, megértem, ha anyám nem akar, pláne azután, hogy ott találta apámat holtan.
Csak nem tudom, mikor kéne ezt szóba hozni, hogy ez ne legyen egy felháborító kérdés. Nyárig ráér, mert addig nem sokat vagyok otthon, de jó lenne minél előbb. Igazából anyu már meg akar válni egy csomó olyan cucctól, ami a fater szobájában van, és a selejtezést az ünnepi szezonban meg akarja kezdeni... Csak nem tudom korai-e ezt a valamelyikünk átmenjen-e oda kérdést feszegetni.
Mit gondoltok?
#18, 20 Hát mivel anyám közölte velem ezt az infót...
Na meg nem agysebészet kitalálni, ha nem voltak házasok, végrendelet biztos, hogy nem volt.
Apám váratlanul halt meg, még javában középkorú volt, a betegsége se indokolta, hogy ez várható lett volna. Nem írt végrendeletet, egyrészt nem számított rá senki, hogy mostanában hal meg, ő sem. Másrészt apám tuti, hogy nem slattyogott be titokban egy bármilyen hivatalos személyhez, hogy heló itt a végrendeletem, egyrészt nehezen mozgott, másrészt, amíg nem volt eü gondja, addig se nagyon intézte a saját ügyeit, mindig mindent anyu intézett meghatalmazással, apu csak akkor intézte maga az ügyeit, ha azt anyu nem intézhette helyette, mert mondjuk ha lejárt apu személyije, akkor azt értelemszerűen csak ő tudta intézni.
válasza:
válasza:Látom a többségnek nem megy az értő olvasas. Essünk neki megegyszer, együtt, hátha sikerül.
"A 4. és az 5. válasz tökéletes."
Jelentése: a két valaszado tanacsa megfelelő, meg kell beszélni a szülővel a dolgot.
"Ha az elsőt követed, esélyes egy azonnali mehetsz amerre látsz-legalábbis nálam biztos az lenne, ha csak uyg bekoltoznel az én lakásomban egy szobába az engedelyem és a megkerdezesem nelkul"
Jelentése: az első valaszado szerint nem kell erről beszélni, csak át kell vinni a cuccot. Az anya házában/lakásában, ahol az anya a tulaj, az ő szabályai érvényesek. Ha az én gyerekem döntene úgy, hogy bekoltozik x szobába anélkül, hogy engem megkerdezne róla, bizony mehetne, amerre lát. Az én lakásom, én döntök róla. Ennek a világon semmi köze nincs ahhoz, hogy van e külön szobája, vagy sem. Ha a szülő úgy döntött, nincs neki, az is az ő döntése, el kell fogadni. Nem kell szeretni és egyet se kell vele érteni, de el kell fogadni. Aki szerint amúgy normális lenne az, hogy beszélgetés nélkül a gyerek atkoltozik, azt ugye az se zavarja, ha a saját gyereke ma este atkoltozik az ő szülői haloszobajukba? Merthat miért ne? Joga van hozzá, nem? Ha nem, akkor konkrétan miért is kötött belém az értelmezve olvasni nem tudó kedves pirosat nyomogato?
válasza:"Na meg nem agysebészet kitalálni, ha nem voltak házasok, végrendelet biztos, hogy nem volt."
Hát nálunk épp azért volt, mert nem voltunk házasok. Értelmes embereknél szokás előre gondolkodni arra az esetre, ha valami történne és a másik egyedul maradna. 🤷♀️
válasza:#23 Csak itt nem az van, hogy a te lakásod, hanem 50-50 a gyerekkel, és nincs haszonélvezete senkinek. Jogilag neki is ugyanannyi joga van ott rendezkedni.
Oké, a kérdező nem így akarja megoldani, hanem figyel arra, hogy az anyának oké legyen, de ettől még jogilag megtehetné, hogy leszrja. Nem kell úgy tenni, mintha ilyen esetben tiéd lenne a ház, ha gyakorlatilag nem az, hanem fele-fele.
#24 Ott a saját félház az életben maradt szülőnek.
Min kéne még gondolkodni? Azon, hogy kiforgat-e a saját gyerek otthonról? Ne haragudj, de ez normáliséknál nem merül fel.
válasza:25
Az eredeti, 6. válasz írásakor nem volt ismert, kié a ház.
"Ott a saját félház az életben maradt szülőnek."
Nos, nálunk anno nem volt fél ház, a későbbi férjem háza volt, ami a végrendelet nélkül az anyja tulajdona lett volna.
"Min kéne még gondolkodni? Azon, hogy kiforgat-e a saját gyerek otthonról? Ne haragudj, de ez normáliséknál nem merül fel."
Igen, pl ezen is lehet gondolkodni. Hidd el, a vagyon, vagy annak lehetősége sokakat bizony megváltoztat. Normáliséknál is elofordul amúgy.
#26 Azért nem volt ismert a kérdés kiírásakor, hogy kié a ház, mert lényegtelen a kérdés megválaszolása szempontjából. Lévén nem úgy akarom rendezni a helyzetet, hogy megbeszélés nélkül átvonszolom az ágyam, meg cserélem a cuccokat a szekrényekben. Oké, gyakorlatilag megtehetném, gyakorlatilag ki se tudna tenni anyám, ha annyira kiakadna rajta, mint ahogy az egyik kommentelő vizionálta. Csak a fene akár úgy itthon élni, hogy aztán állandó a feszkó, amiatt mert átcuccoltam a másik szobába, tehát nem releváns, hogy elvileg következmények nélkül át tudok pakolni.
Mondjuk, amúgy még mindig tanácstalan vagyok, hogy mikor kéne szóbahozni a témát. Amikor még nem voltam otthon, akkor videóhívásban Kérdeztem, hogy mi a terv a szobával, ha kész a pakolás, de anyu átugrotta a kérdést, de lehet csak nem hallotta. Mind a kettő benne van a pakliban.
Amióta hazaértem azt látom, hogy ha anyu az apámat emlegeti, akkor kb majdnem sír. Meg próbálja velem kimondantni, hogy hű de szrul érzem magam apám halála miatt. Ami nincs így, a fater csinált számtalan rosszabbul eső dolgot annál, hogy meghalt, nem is igazán tudnék pozitív emléket felidézni róla. És hiába mondom azt, hogy de, marha szrul érzem magam apám halála miatt, nyilván érződik, hogy nem. És anyámnak is feltűnt, és ja, vélek felfedezni ezzel kapcsolatban szemrehányó megjegyzéseket.
Szóval valószínűleg vita nélkül úgysem tudom szóbahozni mostanában a szoba-kérdést. A lehető legkevesebb érzelmi zsarolást akarom hallgatni a témát érintően. Én meg nem akarok anyámmal közös szobát még pár évig, amíg el nem költözök. Oké, ritkán járok haza, csak szünetekben vagyok több napot itthon, de ez nekem akkor sem jó, 10 éve is utáltam ezt a felállást itthon. Legkésőbb tavasszal szeretnék arra a megoldásra jutni anyámmal, hogy nyártól enyém az egyik szoba, és megoldjuk legkésőbb nyár elején. Nem akarom megvárni, hogy raktár legyen a szobából, miközben én még huszonévesen is anyámmal alszok egy szobában.
válasza: válasza:Továbbra is az 1. válasz a legértelmesebb. Azért, mert ha kérdezed, akkor lehet nemmel válaszolni, az viszont neked nem jó, ezért nemleges válasz esetén elkerülhetetlen a konfliktus.(És ebben az esetben, ahogy édesanyád viselkedését leírod, én a NEM választ érzem valószínűbbnek.)
De ha rögtön a selejtezés után átpakolsz (lehetőleg akkor, amikor egyedül vagy otthon), akkor az ellen már nem lehet mit tenni, sokkal nehezebb lenne visszapakolni, mint elfogadni, hogy átköltöztél (ami egyébként is az élet természetes rendje), ezért ebben az esetben nem kell elutasítástól tartani, és a konfliktus esélye is kisebb. Egyszerűen, könnyen és gyorsan teljesülhet a kívánságod, a saját szoba, ami egyébként is létszükséglet.
Ezért csakis az első válaszra érdemes hallgatni. Ami egyedül is megoldható, azt ne tedd függővé egy másik ember véleményétől! (Ha ezek után még mindig ragaszkodsz a megbeszéléshez, akkor van terved elutasítás esetére, hogy mégis legyen saját szobád?)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!