Nagyon ízléstelen lenne a temetés másnapján kvázi bulizni?

#6 Anyám már épp azon van, hogy ha hazamegyek, ünnepi szezonban rögtön válogassuk át a fater cuccait, és amitől csak lehet váljunk meg.

Az ő kapcsolatuk sem volt fényes. Nem tudom mit érzett anyám apám iránt, de soha nem tűntek olyannak, mint egy pár, de nagyon tényleg nem akarok belemenni. Már apám italozása előtt külön szobában aludtak, amióta az eszemet tudom, amikor apám ivott, akkor meg rendszeresen azt mondta, hogy azért nem megy külön, mert anyagilag nem megoldható, meg mit gondolnak mások. Amióta apám nem ivott, nekem inkább olyannak tűnt a kapcsolatuk, hogy hát, napi pár mondatot beszélnek, legalább van kihez szólni. Apámnak meg tök win volt, hogy nem kell házimunkát végezni, meg valaki elvégzi a hivatalos ügyeit.

Amikor videohívásoztam anyuval(többször is), akkor szomorúnak tűnt, de nem tudom pontosan megítélni, hogy ez mennyire gyász, és nem inkább az, hogy így anyagilag húzósabb a helyzet, meg a sokk, hogy apám otthon halt meg és anyám találta meg, meg aztán csak sok órával később vitte el a halottszállító apámat.

Mondjuk azt anyám soha nem tudta elfogadni, hogy nem szeretem az apámat, meg amikor beszéltem apámról (amikor még élt), akkor gyakran kerültem azt, hogy úgy említsem, hogy "apa" (és ennek szinonímái), ha a beszélgetőpartner tudja, hogy kiről van szó, akkor mindig igyekeztem úgy hivatkozni rá, hogy "ő" (mert a viselkedése miatt nehezemre esett "apa"-ként emlegetni). Anyám szerintem azt az elvet vallja, hogy akármilyen a szülő, a gyerekének kötelezettsége szeretni, különben a gyerekkel van a baj. Ezért is gondolom azt, hogy utólag, valami vitánál a szememrehányná, ha kvázi buliznék a temetés másnapján. Azt tényleg nem mondta, hogy ne menjek, csak annyit, hogy "ne vegyél fel pirosat, ha majd mész XY-ékhoz", de ez nem hiszem, hogy azt jelenti, hogy ebből nem lesz felhánytorgatás, ha alkalom adódik rá.