Hálátlan vagyok, hogy nem tudok örülni egy olyan háznak, amit a tudtom nélkül vettek meg?

A férjemmel nyáron házasodtunk össze, kis túlzással azóta háznézőben vagyunk. Van egy nagyobb megtakarításunk, ami mellé már csak a babavárót vennénk fel, ha muszáj.

Vidéken élünk, a kínálat nem túl kecsegtető. Most ősszel anyósomék utcájában lett meghirdetve egy ház, 2 éve épült, válás miatt akarták eladni.

Megnéztük belülről is, szép nagyon, eddig ez volt a legjobb, viszont az ára is magasabb volt jóval, még a mai viszonylat mellett is drága. Plusz, anyósoméktól 3 házra volt, én annyira ennek sem örültem, mert bár nagyon jó a kapcsolat, anyósom néha nem érzi azt, hogy felnőttünk és a férjem már nem a kisfia. Pl. van kulcsa a lakásunkhoz, néha úgy jelentette be, hogy itt van, hogy hallottam, beírta valaki a kódot és jön fel. Vagy itthon volt párom testvére, vasárnap hajnali 4-kor arra ébredtünk, hogy valaki matat a zárral... Ő volt, mert az anyja odaadta neki a kulcsot, hogy buliból ne taxizzon haza, hanem aludjon nálunk nyugodtan (csak nekünk erről senki nem szólt). Lett már vele/velük beszélve erről többször, valamennyit javult is, de nem akartam kockáztatni.

Megbeszéltük, hogy azt a házat hagyjuk, mert a babavárón felül rengeteg hitelt kellett volna felvennünk és kicsit már sok volt ez a több hónapnyi keresgélés, megbeszéltük, kicsit jegeljük most ezt.

Erre hétvégén anyósomék mondták, hogy van egy bejelenteni valójuk, menjünk át. Megvették nekünk a házat még októberben... Merthogy látták, mennyire tetszett és így majd közel lehetnek, hogy segítsenek az unokák körül, mennyire könnyebbség lesz, hogy nem kell az egész városon majd átautózni állandóan. És a megtakarításunkat pedig gyarapítsuk a gyerekeknek inkább.

Nekem ez egy hatalmas nem, ugyanezt csinálta az esküvőnél, kicsiben (pedig mindent mi fizettünk ki, ha visszajön, visszajön, ha nem, akkor nem alapon, pont azért, hogy ne legyen egyik részről sem a beleszólás). Jaj ne rendeljünk sütit, desszertasztalt, ő már rendelt kalácsot. A helyszínen tudtam meg, hogy ő két barátnőjének az unokáit befogta virágszórónak, ott álltak mini menyasszonyként, mikor semmi ilyet nem akartunk.

Mondtam a férjemnek, ő is egyetértett, tegnap beszélt is a szüleivel. Teljesen máshogy jött haza, akkor már azzal jött, hogy ez mekkora segítség és örülnünk kéne, ne legyek ennyire hálátlan, mert az ő szülei legalább segítenek... Erre felkaptam a fejem azért, mert nem érzem, hogy az én szüleim ne segítettek volna. A megtakarításunk egy része abból van, hogy én eladtam a pesti lakásomat, amit tőlük kaptam anno, mikor felvettek az egyetemre. Apukám autóját használjuk, mint második autó, mert mikor a miénk elromlott, első szóra hozta, hogy legyen. Mikor kész lett a miénk, mondta, hogy maradjon, kényelmesebb így, neki van másik.

És ez is, hogy ezt a hátunk mögött, titokban csinálták... Később, ha lesz gyerekünk és valamelyik elvünkkel nem értenek egyet, titokban máshogy csinálják majd? Ha nem veszek meg a gyereknek egy 73. játékot, ők megveszik sunyiban?