Hálátlan vagyok, hogy nem tudok örülni egy olyan háznak, amit a tudtom nélkül vettek meg?
A férjemmel nyáron házasodtunk össze, kis túlzással azóta háznézőben vagyunk. Van egy nagyobb megtakarításunk, ami mellé már csak a babavárót vennénk fel, ha muszáj.
Vidéken élünk, a kínálat nem túl kecsegtető. Most ősszel anyósomék utcájában lett meghirdetve egy ház, 2 éve épült, válás miatt akarták eladni.
Megnéztük belülről is, szép nagyon, eddig ez volt a legjobb, viszont az ára is magasabb volt jóval, még a mai viszonylat mellett is drága. Plusz, anyósoméktól 3 házra volt, én annyira ennek sem örültem, mert bár nagyon jó a kapcsolat, anyósom néha nem érzi azt, hogy felnőttünk és a férjem már nem a kisfia. Pl. van kulcsa a lakásunkhoz, néha úgy jelentette be, hogy itt van, hogy hallottam, beírta valaki a kódot és jön fel. Vagy itthon volt párom testvére, vasárnap hajnali 4-kor arra ébredtünk, hogy valaki matat a zárral... Ő volt, mert az anyja odaadta neki a kulcsot, hogy buliból ne taxizzon haza, hanem aludjon nálunk nyugodtan (csak nekünk erről senki nem szólt). Lett már vele/velük beszélve erről többször, valamennyit javult is, de nem akartam kockáztatni.
Megbeszéltük, hogy azt a házat hagyjuk, mert a babavárón felül rengeteg hitelt kellett volna felvennünk és kicsit már sok volt ez a több hónapnyi keresgélés, megbeszéltük, kicsit jegeljük most ezt.
Erre hétvégén anyósomék mondták, hogy van egy bejelenteni valójuk, menjünk át. Megvették nekünk a házat még októberben... Merthogy látták, mennyire tetszett és így majd közel lehetnek, hogy segítsenek az unokák körül, mennyire könnyebbség lesz, hogy nem kell az egész városon majd átautózni állandóan. És a megtakarításunkat pedig gyarapítsuk a gyerekeknek inkább.
Nekem ez egy hatalmas nem, ugyanezt csinálta az esküvőnél, kicsiben (pedig mindent mi fizettünk ki, ha visszajön, visszajön, ha nem, akkor nem alapon, pont azért, hogy ne legyen egyik részről sem a beleszólás). Jaj ne rendeljünk sütit, desszertasztalt, ő már rendelt kalácsot. A helyszínen tudtam meg, hogy ő két barátnőjének az unokáit befogta virágszórónak, ott álltak mini menyasszonyként, mikor semmi ilyet nem akartunk.
Mondtam a férjemnek, ő is egyetértett, tegnap beszélt is a szüleivel. Teljesen máshogy jött haza, akkor már azzal jött, hogy ez mekkora segítség és örülnünk kéne, ne legyek ennyire hálátlan, mert az ő szülei legalább segítenek... Erre felkaptam a fejem azért, mert nem érzem, hogy az én szüleim ne segítettek volna. A megtakarításunk egy része abból van, hogy én eladtam a pesti lakásomat, amit tőlük kaptam anno, mikor felvettek az egyetemre. Apukám autóját használjuk, mint második autó, mert mikor a miénk elromlott, első szóra hozta, hogy legyen. Mikor kész lett a miénk, mondta, hogy maradjon, kényelmesebb így, neki van másik.
És ez is, hogy ezt a hátunk mögött, titokban csinálták... Később, ha lesz gyerekünk és valamelyik elvünkkel nem értenek egyet, titokban máshogy csinálják majd? Ha nem veszek meg a gyereknek egy 73. játékot, ők megveszik sunyiban?
Én azt mondom, a mai világban csak annyi problémám lenne, hogy valaki vesz nekem 50-80 vagy mit tudom én hány milláért egy házat, örülnék. De csak akkor fogadnám el, ha a férjem.el közösen a nevünkre iratják, kulcsom pedig csak nekem és férjemnek lehet hozzá.
A férjed pedig nem egyedül, hanem veled együtt kellett volna átmenjen megbeszélni a dolgokat.
És egy nagyon fontos dolog, amihez mindenképp ragaszkodj...a lakásod árát bele ne öld semmi közösbe és tartsd külön számlán!
Ha esetleg közös házba forgatod, nagyon-nagyon legyen lepapírozva a részed!
Vagy, először a férjemnek ajándékozza 1/1, ő pedig nekem a felét. - aha, ez az elmélet, a gyakorlatban meg VAGY neked ajándékozza a felét, vagy nem.
Inkább nem, mivel már ígyis anyuci szava a döntő, és ha ő azt mondja, neked nem jár semmi, nem is fog.
66-os, miért baj az, hogy az a ház soha nem lesz az övé? Rengetegen élnek olyan helyen, ami soha nem lesz az övék. Az egyetlen amire vigyázni kell, hogy soha ne függjünk senkitöl. Ha a magánbankszámlámon ott van a pénz, amiböl bármikor tudok bárhova lépni, akkor teljesen mindegy, meg nem is érdekel, hogy kié a ház, mert nincs félnivalóm.
Ott van a baj, amikor nem gondoskodnak magukról, aztán jön a sírás, hogy nincs hova menni.
Mi ugyanebben a szituációban vagyunk a párommal. Enyém a ház, ö innen egy börönddel fog távozni, ha véletlenül mégsem úgy alakul, mégis halál nyugodt, mert abból a pénzböl, ami a számláján van, kétszer akkora palotát tud venni, mint amiben most lakunk. Nekem sincs ezzel problémám, az az ö vagyona, nekem meg ahhoz semmi közöm. Szerintem nem is olyan rossz ez, mert megvannak a határok, ez az enyém, az meg a tiéd, ebböl nincs vita és nem is lesz. Váláskor nem fogja az ügyvéd a felét vinni.
Én a kérdezö helyében simán beköltöznék, persze gyüjteném azt a pénzt, amit nem kell a házra költeni, mert ugye ahhoz semmi közöm nincs.
68, ez így igaz, az anyagi részét illetően.
De ha az odaajándékozott házat a szülők eztán majd folyton felhánytorgatják, és ők próbálják irányítani a fiatal házaspárt, és "bezzegelnek", ha nem úgy ugrálnak, ahogyan ők fütyülnek, az nagyon kellemetlen tud lenni. Kb. annyira, mint házasságban egy esetleges anyagi függés.
69, valóban, ez egy probléma LEHET. De jelenleg nincs. Ezt meg lehet beszélni elöre, le kell fektetni a szabályokat meg a feltételeket. Aztán ha kérdezö azt látja, hogy késöbb nem úgy müködik, ahogy elötte meg lett beszélve, akkor viszont lépni kell. Ehhez kell majd anyagi fedezet.
Annyi elöny van, hogy már most lehet látni, hogy milyen hibákat követnek el a szülök, ezeket kell velük tisztázni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!