Hogyan kezelhetném jobban az eféle helyzeteket?

Egy kedves, segítőkész, tőlem egy generációval idősebb hozzátartozómról lenne szó, akivel még csak pár éve ismerjük egymást. Alapvetően jó viszonyt ápolunk és jól haladunk az összecsiszolódásban, van azonban egy dolog amin már kétszer is elcsúsztam és átmeneti elhidegülést eredményezett. Ezt szeretném megtanulni jobban kezelni és ebben kérném segítségeteket.

Az említett hozzátartozó tényleg sokat segít nekem, kis és nagy dolgokban egyaránt, így hát joggal várhatná el tőlem, hogy én is viszonozzam a segítséget olykor-olykor. Amit persze ha tudok meg is teszek, de volt két alkalom amikor nem tudtam megtenni, és valahogy úgy könyvelte el magában, hogy én nem akartam neki segíteni. Ennek lett aztán az átmeneti elhidegülés a vége.

Az egyik alkalommal hétvégén, akkor épp az egyetlen szabadnapomon kérte segítségemet, de annyira elfáradtam a heti munkában és teendőkben, hogy fáradtságra hivatkozva lemondtam a dolgot. Úgy éreztem nem lenne erőm a következő heti munkához és teendőkhöz ha nem pihenem ki magam kellően, amit persze neki is elmondtam. Ő azonban úgy vélte látni a helyzetet, hogy fizikailag bár képes lennék segíteni neki (nem vagyok fekvő beteg, nincs programom aznapra, pihenni pedig pihenhetnék következő hétvégén is), mégsem segítek neki, tehát szerinte nem akartam segíteni neki.

A másik alkalommal együtt voltunk üdülni és egy külön ház lett bérelve számunkra, aminek az ára attól függött, hogy hány ember tölti ott az éjszakát. A házat Ő fizette, én csak vendég voltam. Egyik nap érkezett aztán még két vendég két éjszakára, ami miatt rá kellett volna még fizetni a házra. Az újonnan érkező vendégeknek még nem volt kulcsuk és véletlen pont engem kért meg, hogy menjek ki a recepcióra a kulccsal és kérjem meg a portást, hogy adja majd oda azt az érkező vendégeknek (mi ugyanis szintén indultunk valahova). A dolog lényege azonban, hogy Ő nem akart többet fizetni a házért, ahogy azt kellett volna, hanem engem kért meg, hogy valami fedőtörténetet adjak elő a portásnak mikor a kulcsot otthagyom nála (a fedőtörténetre már nem emlékszem). Én viszont azt feleltem erre, hogy nem szeretnék valótlant állítani, és kértem, hogy inkább kérjen meg valaki mást. Ami sajnos ismét úgy lett elkönyvelve, hogy én - aki ingyen vagyok ott az Ő jóvoltából, hisz Ő fizeti az én üdülésemet- nem akarok neki segíteni.

A magyarázkodásom azonban mindkét esetben eredménytelen volt és sehogy sem tudtam meggyőzni Őt róla, hogy szó sincs arról, hogy ne akarnék segíteni neki.

A kérdésem tehát, mit lehet tenni ilyen helyzetekben? Hogyan lehetett volna, illetve lehetne a jövőben jobban kezelni az eféle helyzeteket részemről? Szeretnék jó viszonyt ápolni a kedves hozzátartózómmal, aki tényleg rengeteget segít nekem. Nem szeretnék hálátlannak tűnni.

Hálásan köszönnék észrevételeket, tanácsokat!