Szerintetek ilyenkor ki a hibás? Van egyáltalán? Hogy lehet megakadályozni az ilyen helyzeteket?

A szülők és egyéb beszólogatók a hibásak.

3 és 6 kiló sok?

Ugyanmár,anya öcsémmel 60ról 90 kilóra hizott,mire fél éves lett,ismét 60 kiló volt,és nem lett csíkos,lógó bőrű,pedig minimálisat tornázott.

De aki beszólt,hogy dagadt,az utána sopánkodhatott,mert öcsémet nem láthatta amikor megszületett...

Hugidnak tanácsként annyit,hogy tegyen rájuk magasról,magával foglalkozzon,a babával és a párjával.

A szülők,és aki beszólt,meg kérjen bocsánatot.

Ki a hibás,szerintem mindenki.

Nem kellet volna csesztetni ez a környezet hibája.A húgodnak nem kellet volna a környezetre hallgatni és abbahagyni a szoptatást,ergo a család véleménye fontosabb mint a gyereke egészsége.

Nincs joga a húgodnak bárkit hibáztatni,ő hozta meg a döntést hogy fogyizni kezd.

Kedves kérdező! Szerinted ki hibázott? Ugye nem gondolod hogy a húgod? Gusztustalan dolog volt a barátaitól hogy piszkálták. Valószínűleg nem tudják hogyha valaki sokat idegeskedik, akkor bizony nem lesz teje. Én sohasem bocsátanék meg az ilyen barátoknak. Mondjuk nem is hallgattam volna rájuk...

Kérjenek bocsánatot azok az emberek akik megbántották!

1. A szüleid meg a barátai megérdemlik, amit kapnak, jó nagy tahók, most legalább tudják, hogy nem lehet mást macerálni. Mi közük hozzá, hogy a húgod mennnyit eszik? A húgod felnőtt ember, remélhetőleg a gyerek apjával az oldalán külön családot alkot. Senkinek semmi köze ahhoz, mit eszik és hogyan él.

2. Ettől függetlenül a húgod láthatóan bajban van. A bocsánatkérés ezen nem segít. Nem a békülés a legfontosabb, hanem hogy a húgod segítséget kapjon.

Fontos lenne tudnia, hogy akárki miatt akart lefogyni, az Ő DÖNTÉNSE volt, amit tett. Senki nem vette ki a kezéből a kaját, ő tette le. Ő döntött rosszul, amikor rossz tanácsot fogadott meg. Mint mondtam, felnőtt ember, az embert nem attól lesz felnőtt, hogy elmúlik 18, hanem attól, hogy a döntéseiért vállalja a felelősséget és a következményeket. Ha tanácsot kap, nem ész nélkül beleugrik, hanem mérlegeli, hogy jó tanács-e, és dönt róla, hogy megfogadja-e. Ha megfogadja, az ő döntése, és ha rosszul sül el, az ő rossz döntésének a következménye. Nem a tanács adója a hibás. (Ettől még szekálni valakit a gyerek miatti elhízásért baromi bunkó dolog.)

Ha a húgod megszakította a kapcsolatot azokkal, akik szeretik, mindegy, milyen okból, az sajnos felveti a szülés után depresszió lehetőségét. Ez jelentkezhet később is, nem csak szülés után közvetlenül. Emiatt kellene segítséget kérnie és kapnia. Nyilván tudja, hogy ártott a babának (bár nagy baja valószínűleg nem lesz) - ez is egyik jelemző tünet, hogy belelovallja magát, hogy ő nem jó anya.

Összefoglalva: a szüleid megérdemlik a sorsukat, remélem, tanultak belőle, és nem macerálják most meg azért, mert túl sovány. Aggódni lehet, de tartsák meg magunknak a véleményüket, mert ha most meg lesoványozzák, tovább erősítik a húgodban, hogy soha lesz elég jó, kövéren se volt az, soványan sem az, soha nem tud megfelelni nekik. (Nem is kell, de a húgod nem így gondolja, ha a kedvükért lefogyott.) A húgodnak viszont pszichiáter kell, mert nem kizárt, hogy gyógyszeres kezelésre is szükség lesz.

Kibékíteni nem tudod őket, nem is kell - a szüleidnek kell bocsánatot kérni, a húgodnak pedig megbocsátani, még ha ez időbe is telik. Pont azért, mert a húgod igazából magára haragszik (ill. magára kell haragudnia), csak a szüleidre vetíti ki.