Anya-probléma? Én vagyok a hibás vagy anyám?
Lehetséges hogy hülyének fogtok nézni de kezd az agyamra menni anyám. Az életem első 10 évében alig láttam, (18évesen szült) kb. 20 éves koromtól kezdve próbált velem foglalkozni, mindentől tiltott, nem mehettem sehova, azt kellett tanulnom, amit ő jónak látott. 5éve vagyok férjnél, azóta rosszabbodott a helyzet, napi 100 sms, mindig ugyan arról a témáról, sértve érzi magát, ha nem írok, a lányommal foglalkozom. Idegrendszere tropa, ezt köszönheti magának, szégyenlem, mert a városban egy nem túl erkölcsös nőnek tartják a mai napig (születésem után apával elváltak, ő pasizott minden nap, volt hogy naponta váltották egymást a partnerek, a nagyim nevelt. Mindezt az ő húú de rossz gyerekkorára vezeti vissza(nagyim sokat dolgozott, hogy legyen saját lakás, anyámnak autó) de világ életében a nagyi napszámban dolgozott, ezért anyám lenézte, pedig mindent megkapott, és a mama nem tudott rendesen rá figyelni mert egyedül nevelte fel. Lett egy nevelőapám, 10év után most válnak, és anyám ide akar jönni lakni, napi szinten itt lenni, de ráz a gondolattól a hideg, lassan nekem is tönkremennek az idegeim ettől, zsarol, hogy öngyilkos lesz, állandóan sajnáltatja magát, hogy neki milyen rossz..próbáltam vele megbeszélni, hogy 26 éves létemre kissé hagyhatna több életteret, nem érti meg, hogy a gyerekemtől vonom meg a percet, amíg smst kell írnom, és ha kell kölcsön pénz, kocsi, nem adok (mert az övét nem használja vagy nem nyúl a félretetthez) akkor én vagyok a sz...sz..t, mert a családnak össze kell tartania, és segíteni egymást. Szerinte én ma nem lennék sehol, ha ő nem tett volna meg mindent (egyébként nem tett tényleg semmit) és most próbálná bepótolni az éveket, de nem lehet, nem tudom elfogadni (szememben szépen mosolyog, mások előtt köpköd, nagyim előtt is állandóan próbál lejáratni) a közeledését, a lelkem mélyén nagyon tiltakozom ellene. Tudom azt, hogy meg kell bocsájtani, én megtettem és tényleg akartam új esélyt adni, de nem érti meg, hogy ha hagyna egy ideig békén, sokkal jobban viszonyulnék a helyzethez. Nincsenek barátai, mert mindegyik kiismerte és egy anya - lánya kapcsolatra vágyik, vagyis hogy majd öreg korára én fogom segíteni. Minden reggel pontban kezdődik az sms áradat, görcsbe rándul a gyomrom, feszült vagyok egész nap, ha elmegyünk a pici családommal, nem tudom jól érezni magam, már szakember segítségét akarom kérni, mert nem bírom tovább, férjem is látja, hogy nem oké, anyámmal nem beszél és lassan nem fogja ő sem bírni cérnával ezt az egészet. Ha viszont elfordulok tőle, akkor vagy öngyilkos lesz vagy nem tudom (erős szuicid hajlama van szerintem)... de nem akarok olyan lenni mint ő. Párom is mondta már, hogy furcsa lettem, nem ezt a nőt vette feleségül, aki ilyen depressziós. Lassan rámegy a családom is és nem tudom mit tegyek. Arról már nem is beszélek, hogy szakmunkás végzettsége van de még a diplomást, az orvost, az ügyvédet, stb-stb, sorolhatnám napestig, mindenkit lenéz!!!!! és megszól...
Előre is nagyon köszönöm, ha legalább elolvassa valaki, jól esik kiírni magamból :_(Esetleg ha valaki tud valami tanácsot adni, azt nagyon szívesen fogadom és nagyon megköszönöm így előre is! :_(
N/26
válasza:Miért számít, ki a hibás?
Attól, hogy itt leszólják 20-an, nem változik az életed.
Ne érts félre, az én anyám is borzalmas, de addig csak a saját fejemet nyomkodtam a sza.rba, amíg csak vég nélkül szidtam, panaszkodtam róla mindenkinek, de nem léptem. Ez hosszú távon nem könnyített a lelkemen, csak még jobban belelovaltam magam, és nem tudtam a saját dolgaimmal foglalkozni. A borzalmas gyerekkorom állandóan rémképként tört elő, hiába voltak körülöttem, akik megértettek engem és elítélték az anyámat. Mióta megszakítottam vele a kapcsolatot, 6 éve, azóta viszont jelentősen javult az életem. Előbb kellett volna megtennem, sokkal előbb. A posványban fetrengésnek nem sok értelme volt. Döntsd el, hogy hogy tudod normálissá tenni az életedet, hogy ne kelljen az idiótával foglalkozni, és lépd meg bátran.
de ez, amit csinálsz, hosszú távon csak még depressziósabbá tesz.
31/n
válasza:Kiírtad magadból, nagyszerű. Ha ettől nem vársz többet, akkor rendben. Természetesen együttérzésem neked, de komolyan. Ez azonban sokmindenre nem lesz elég.
Legjobb, ha elgondolkozol, mi a célod, és milyen a mostani helyzeted. Az első kérdésre csak te tudsz magadnak válaszolni. A második, ha jól értem az, hogy van egy társad, van egy kislányod, van hol együttlaknotok, és hármotok közül egyikteknek sincs komolyabb egészségügyi kihívása. Ha ez a helyzet, akkor panaszkodásra nincs okod. Az összes többi ezután jön. Tedd meg a férjeddel közösen azokat a lépéseket, amelyek a közös céljaitok felé vezetnek, és közben valahogy kezeljétek ezt az életeteket jelenleg színesítő körülményt, hogy anyád zaklat a hisztijével.
Nagyival beszéltem erről, de mondta, hogy ne szakítsam meg anyámmal a kapcsolatomat mert CSAK AZ ANYÁM..attól függetlenül, hogy tett világ életébe a nagyimra.. Tehát ő nem akar rosszat anyámnak.
Nagyon köszönöm, lépni fogok, bár nem lesz egyszerű!!
válasza:A nagymamádnak a gyereke az anyád. A gyereknek pedig mindent (kis túlzással) elnéz a szülő.
Nagymamád nem tudom hány éves, de ha ezt így elmondod neki, akkor meg fogja érteni, ha lerázod anyádat.
Egyébként ha 20 éves korodig a fejedre sem szart, akkor ez nem anya-lánya kapcsolat.
Nekem a leírásodból egyértelmű, hogy csak azért közeledik hozzád, hogy beköltözhessen hozzátok - de erre neked a legkisebb szükséged nincs.
ahogy Te és a nagymamád megoldottátok az életeteket, úgy kell neki is a sajátját megoldania, főleg, ha nincs anyagi gondja, ahogy írod.
Az első válaszolóval értek egyet azzal együtt, hogy szerencsére még csak a közelében sem voltam hasonló helyzetnek - le kell építened. Tipikusan az a szülő, aki csak azért hozott világra, hogy majd ha öreg lesz, legyen ki segítsen neki, de semmilyen felelősséget nem vállalt érted eddig sem - és ezután sem.
Te pedig, ha nem akarsz olyanná válni, mint ő, és normális életet szeretnél a gyerekednek, akkor kell a gyerekre és a férjedre az idő, mert egy házasságért folyamatosan dolgozni kell - és a feszültség nyilván nem megoldás.
Arra, hogy amiatt öngyilkos legyen anyád, mert megszakítod vele a kapcsolatot, nagyon kis esélyt látok - de ha mégis megteszi, akkor is tudd, hogy nem ezért teszi - max. így időzíti. Sok problémája van, ez már csak a hab a tortán.
Szörnyű ezt tanácsolni, de lépj rajta tovább, ahogy ő is átlépett rajtad régen. A két rossz közül ez a kisebb.
Igen, köszönöm szépen neked is a választ/véleményt!
A hétvégére elhívtam a nagyit, átbeszéljük a dolgokat, szerintem neki is tisztán kell látnia ezt az egész helyzetet! A családom a legfontosabb, és igen, miattuk kell a sarkamra állni és leépíteni!
hálás vagyok a sok jó tanácsért! KÖSZÖNÖM!
válasza:Én azt a felfogást osztom, hogy a legszorosabb kapcsolat az te vagy meg a férjed.
A következő kör: ti ketten, meg a gyerek.
Mindenki más ez után....
Anyádnak is van egy élete, élje azt, ne másszon bele a tiedbe.
Nincs a megbocsájtásnak semmi jelentősége, azok az évek elmúltak, nem lett az anyád, - úgy igazából.
Most kialakíthatnátok valami barátságot, de annak nagyon nem ez a módja.
Te nem vagy felelős az ő sorsáért!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!