Mit csináljak, hogyha az anyám nem hagyja, hogy magánéletem legyen?

Nem hagyja, hogy bezárjam a szoba ajtómat, de kopogni persze nem képes és azt mondja, hogy nincs miért kopogjon, mert nincsen fiúm! De ez engem nagyon zavar, mert egyáltalán nem képes megérteni, hogy szeretném, hogyha lenne egy kis magánéletem. Nem merem bezárni az ajtómat, mert hisztérikus rohamokat kap és úgy csapkodja az ajtómat, mint egy őrült csak azért, mert nem látja egyből, hogy mit csinálok és ha szólni merek neki, akkor azt mondja, hogy kidob engem itthonról, mert nekem semmi jogom nincs ahhoz, hogy itt lakjak. Én tényleg elköltöznék, de egyedül nem tudnék fenntartani egy albérlet és nincs senki, akivel közösen összeköltözhetnék. Most például azt találta ki, hogy költözzek az új barátnőmhöz! Mintha az ő szüleinek jó lenne még egy teher. Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak! 22 éves vagyok, de semmit nem enged meg! Még azt sem, hogy arra költsem a saját pénzemet, amire akarom és az zavar, hogy már küzdeni sem tudok. Annyira belém nevelte, hogy csak neki van igaza, hogy már szinte teljesen beletörődtem, hogy én egy senki vagyok és, hogy nincs semmi jogom semmihez, mert minden az övé és örüljek, hogy egyáltalán élek. Bocsi hogy ilyen hosszú lett, de már tényleg nem tudom, hogy mit csináljak! Ti mit tennétek a helyemben?