Máris kezdek bekattanni? Hogy lehet az ilyen helyzeteket kezelni?

A párom hétköznap külföldön dolgozik, csak hétvégére jár haza. Alapvetően jól tűröm, de most megbetegedtem, több mint két hete nyomom az ágyat. Ráadásul most hétvégén nem sokat volt velem, mert dolga volt vasárnap is.

Ma tűnt fel, hogy egyszerűen már annyira unatkozom, hogy szerencsétlent egész nap csak zaklatom chaten. Dolgozhatnék itthonról, csak kába vagyok a gyógyszerektől. De nem annyira, hogy ne unatkozzak.

Már ő is megjegyezte, hogy kissé bekattantam az egyedülléttől, mert ha húsz percig nem írt semmit, már írtam neki, hogy miért ignorál. De persze mit írjon, dolgozna szegény.

Egyik kollégámnak a felesége ilyen, kicsi gyerekkel van otthon, és 1-2 óránként hívogatja mindenféle hülyeséggel. Ő is azt mondta, hogy az egyedülléttől lett ilyen a felesége, de nem tud mit kezdeni a helyzettel, meghallgatja amikor telefonál és ennyi.

Én nem akarok ilyen lenni, most még istenes a helyzet, mert elvileg holnaptól dolgozhatok, de elgondolkoztam, mi lesz, ha gyerekkel leszek itthon? Akkor is így bekattanok, mert a kisbaba körüli feladatok elvégzése szellemileg egyáltalán nem kielégítő, másra viszont nem lesz időm és egyedül leszek? Hogy lehet ezt megoldani?