Támogatnátok egy rokonotokat anyagilag, vennétek neki ezt-azt, ha beleférne?
Sziasztok,
Húgom és köztem közel 10 év van, az utóbbi pár évben lettünk igazán jóban. Kicsit emiatt azt érzem, hogy rengeteg mindent kell még bepótolnunk, sajnálom azokat az éveket, mikor nem voltam mellette.
Idén fog érettségizni, ő is Pestre szeretne költözni majd. Én mondtam, hogy szeretném azzal segíteni, hogy egy lakás rá vár majd, a lakhatás miatt nem kell aggódnia. Nem örökre, nem lesz papíron az övé, de amíg tanul, építi magát, lakjon benne nyugodtan. Szüleink szerint ez túlzás, meglátom, majd a fejemre nő és sosem teszem ki onnan... Szerintem pedig segítség, és én bármit megadtam volna hasonlóért anno, utáltam 2-3 idegennel élni az első évben itt. Hiába akkor lettem felnőtt, nagyon rosszul éltem meg az anyagi bizonytalanságot, azt, hogy ha épp nem tanultam, akkor két munkahelyen dolgoztam, hogy hónap végén senkitől ne kelljen kölcsönkérjek.
Ugyanez volt a jogosítvánnyal, otthon az volt a válasz, hogy majd ha magának kifizeti. Szerintem sokkal nehezebb már felnőttként, munka mellett megcsinálni, mint 17-18 évesen, gimi alatt. Főleg a mai árakkal, már az én időmben sem volt olcsó, de mikor néztem tavaly az autósiskolák árait, kikerekedett a szemem. Kifizettem neki, ezt kapta a 18. születésnapjára. Elsőre sikerült minden, utána jött az, hogy "majd vezet, ha fenntart magának egy kocsit". Úgy, hogy otthon 2 felnőttre van 3 autó (céges, +2 saját). Tavasszal cseréltük le az én autómat, a régit nem adtam el, hanem nekiadtam a testvéremnek. Egy 7 éves Mini Cooper, tehát ne egy eszméletlen értékű luxusautóra gondoljatok, de nekem sokat jelentett, fájt is kicsit a szívem érte, mikor az eladás gondolata felmerült. Otthon ebből is balhé volt, többször a fejéhez lett vágva, ha mondjuk kért pénzt, pl. különórára, kirándulásra, hogy ott van a kocsi, adja el, ha neki pénz kell.
Nem értem a viselkedésüket, azt főleg nem, miért a húgomat bántják. Azért segítem, segíteném, mert szeretem, fontos nekem. És szeretném, ha élvezné a fiatal éveit, nem küszködne csak, hogy egyről a kettőre jusson. Sosem kér semmit, nem követelőzik és mindenért nagyon hálás.
Tényleg ekkora hiba, hogy szeretném őt segíteni, lehetőségeimhez mérten?
40
Nem forgatok ki minden szót, te ugrásszerű előre. Nem irta, mikor házasodtak, mennyi ideje voltak együtt, amikor fuggessbe került tőle. Te meg azt írtad, a férjed hozzád költözött- gondolom a házasság előtt ő volt a pasid és nem aznap esküdtetek még, amikor össze költöztetek.
De, függött tőled. Ha munkanélküli volt, men volt bevétele. Valahogy azért mégiscsak volt tető q feje felett, étel előtte, nem?
Nem, senki nem használt ki, nem vert át. Még mindig arról van szó, hogy ha az egyik fél munkanélküli, a másik meg eltartja, akkor ott függő helyzet van. Ha a húga mindent megkap q kerdezotol, ott függő helyzet van.
Ettől még nyilván szeretik egymást, de akkor sem he,yes így szeretni
Én 16 évvel vagyok idősebb a húgomnál, és nekünk is nagyon jó a kapcsolatunk, de nem fizetnék neki jogsit, autót és engednék át neki egy komplett lakást csak úgy.
Nekem is baromi nehéz volt, koleszoztam, albérleteztem, egyetem mellett végig dolgoztam, de hidd el, ezek azért teljesen normális dolgok, a legtöbb diák így él, és semmi baja nem lesz tőle, sőt.
Mitől akarod mégis megkímélni a húgodat? Az élettől? :D Teljesen természetes dolog egyetemen koleszosnak lenni, a szerencsésebbeknek meg fizetnek albit a szülei. Nem kell ezt beállítani valami hatalmas traumatizáló életeseménynek.
A húgod meg nem a gyereked, nem a te dolgod ezeket megteremteni neki. Tedd félre nehezebb időkre ezt a pénzt, vagy a saját gyerekednek, nem tudhatod, mit hoz a jövő. Kisebb dolgokkal meg lehet támogatni a hugit, egy-két ruha, kajameghívás stb. De amit te csinálsz az nagyon erős túlzás.
Szerintem te szándékosan hergeled a szüleiteket, hogy mekkora szar emberek, nem toltak lakást, autót sem a te, sem a húgod pcsája alá, de bezzeg te (aki a férjéből élt évekig).
Ez a dráma meg, hogy egyetem mellett dolgozni kellett és albérletben lakni…Hogy oda ne rohanjak, ez az egyetemisták min. felének az átlagos élete. Nem csak Magyarországon, hanem tőlünk sokkal fejlettebb helyeken is.
Tehát ha jól ertelek 46! Mivel a világ legalább fele nélkülözik akár a mindennapokban akkor az se baj ha te is nélkülözöl akár mindennap, hisz ez az emberiség mivoltjához tartozik? Ez a noemális? ..ráadásul micsoda urizálás ha másképp történik..
Szerintem pont az ellenkezőjét kellene gondolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!