Támogatnátok egy rokonotokat anyagilag, vennétek neki ezt-azt, ha beleférne?
Sziasztok,
Húgom és köztem közel 10 év van, az utóbbi pár évben lettünk igazán jóban. Kicsit emiatt azt érzem, hogy rengeteg mindent kell még bepótolnunk, sajnálom azokat az éveket, mikor nem voltam mellette.
Idén fog érettségizni, ő is Pestre szeretne költözni majd. Én mondtam, hogy szeretném azzal segíteni, hogy egy lakás rá vár majd, a lakhatás miatt nem kell aggódnia. Nem örökre, nem lesz papíron az övé, de amíg tanul, építi magát, lakjon benne nyugodtan. Szüleink szerint ez túlzás, meglátom, majd a fejemre nő és sosem teszem ki onnan... Szerintem pedig segítség, és én bármit megadtam volna hasonlóért anno, utáltam 2-3 idegennel élni az első évben itt. Hiába akkor lettem felnőtt, nagyon rosszul éltem meg az anyagi bizonytalanságot, azt, hogy ha épp nem tanultam, akkor két munkahelyen dolgoztam, hogy hónap végén senkitől ne kelljen kölcsönkérjek.
Ugyanez volt a jogosítvánnyal, otthon az volt a válasz, hogy majd ha magának kifizeti. Szerintem sokkal nehezebb már felnőttként, munka mellett megcsinálni, mint 17-18 évesen, gimi alatt. Főleg a mai árakkal, már az én időmben sem volt olcsó, de mikor néztem tavaly az autósiskolák árait, kikerekedett a szemem. Kifizettem neki, ezt kapta a 18. születésnapjára. Elsőre sikerült minden, utána jött az, hogy "majd vezet, ha fenntart magának egy kocsit". Úgy, hogy otthon 2 felnőttre van 3 autó (céges, +2 saját). Tavasszal cseréltük le az én autómat, a régit nem adtam el, hanem nekiadtam a testvéremnek. Egy 7 éves Mini Cooper, tehát ne egy eszméletlen értékű luxusautóra gondoljatok, de nekem sokat jelentett, fájt is kicsit a szívem érte, mikor az eladás gondolata felmerült. Otthon ebből is balhé volt, többször a fejéhez lett vágva, ha mondjuk kért pénzt, pl. különórára, kirándulásra, hogy ott van a kocsi, adja el, ha neki pénz kell.
Nem értem a viselkedésüket, azt főleg nem, miért a húgomat bántják. Azért segítem, segíteném, mert szeretem, fontos nekem. És szeretném, ha élvezné a fiatal éveit, nem küszködne csak, hogy egyről a kettőre jusson. Sosem kér semmit, nem követelőzik és mindenért nagyon hálás.
Tényleg ekkora hiba, hogy szeretném őt segíteni, lehetőségeimhez mérten?
válasza: válasza:Én is segítenék tesómnak ha nekem ez nem okoz anyagilag gondot. A kocsi miatt akkor lennék kiakadva szülőként, ha utána nekem kéne fenntartanom, mert a gyerek még tanul , nem dolgozik. De ha tényleg fenn tudja tartani, akkor nem csinálnék gondot belőle. Mondjuk nem értem miért nem vezetheti az otthoni kocsikat.
Azért arra majd figyelj, hogy ne nőjön a fejedre. Nehogy azt gondolja, hogy ez mindig így lesz és neki nem kell semmit letennie az asztalra.
válasza:Segitenek, de van egy hatar.
Ok, hogy lakhat ingyen, de el is tudja tartani magat? Rezsit tudja fizetni? Nem erre celzott inkabb anyukad, hogy ez lesz a problema?
Bekoltozik, nappali egyetemista, mibol fog elni?
Az auto kerdes pedig bocsi, de egyenesen pofatlansag volt. Nem te vagy az anyja, a szuleiddel kell ezt megbeszelni. Ha ok nem szerettek volna autot a hugodnak, neked ezt el kellett volna fogadnod!
Elegge pipa lennek, ha valaki dontene ebben helyettem, foleg ugy, hogy ugye megint csak nekem lenne plusz koltsegem, mert a gimis gyerekem nyilvan nem fog tudni fenntartani egy autot egyedul.
Dolgozik jelenleg is, a gimi mellett. Nem annyit, mint nyáron, de dolgozik.
Az autót ő tankolja, minden egyebet én fizetek, a szüleinknek ez semmibe nem kerül.
Amíg nem tudta, hogy beköltözhet a lakásba, addig kollégiumba akart menni, magától mondta. Ugyanúgy, ahogy azt is, hogy a diákmunkáját szeretné folytatni, esetleg abban segítsek, hogy találjon itt egy jobban fizetőt. A lakás rezsijét fizetni fogom, amíg tanul. Sőt, mondok meredekebbet: azzal is segíteném, hogy havonta 2 nagybevásárlást megrendelek, kifizetek neki, hogy tele legyen a hűtő, kamra és tudjon főzni, pakolni magának ételt, ha kell.
válasza: válasza: válasza: válasza:"Sosem kér semmit, nem követelőzik és mindenért nagyon hálás."
Itt írtad le a leglényegesebb dolgot az egészben. Egy ilyen testvért én is segítenék, ha és amíg lenne rá lehetőségem.
Nyilván nem cél elkényeztetni, vagy hogy a fejedre nőjön, de amíg nem látod rajta, hogy elvárná az ilyen ajándékokat, addig semmi gond nincs ezzel, természetes, hogy segíted.
Ő mondta a kollégiumot, de leginkább kényszerből. Én emlékszem, milyen volt, mikor 2 idegennel kellett egy lakásban élnem, mert egyedül nem bírtam volna kifizetni egy albérletet. Borzalmas volt, pedig ott megvolt a saját szoba és fürdőszoba luxusa, nem az volt, hogy 20 nm-en osztoztunk 4-en és egy egész emelettel egy fürdőszobán... Szerintem 19-20 évesen igenis legyen meg az ember saját privát szférája, nem egészséges dolog a kollégium (SZERINTEM, valakinek biztos hatalmas buli).
Mondta, hogy ő is fél ettől, annyiból várja, hogy végre Pesten lesz és nem otthon, de ha lenne más lehetősége, élne vele. Tehát nem követelte a lakást, nem is tudta, ő akkor is a pesti egyetemeket jelölné, ha kollégiumba kéne mennie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!