Támogatnátok egy rokonotokat anyagilag, vennétek neki ezt-azt, ha beleférne?
Sziasztok,
Húgom és köztem közel 10 év van, az utóbbi pár évben lettünk igazán jóban. Kicsit emiatt azt érzem, hogy rengeteg mindent kell még bepótolnunk, sajnálom azokat az éveket, mikor nem voltam mellette.
Idén fog érettségizni, ő is Pestre szeretne költözni majd. Én mondtam, hogy szeretném azzal segíteni, hogy egy lakás rá vár majd, a lakhatás miatt nem kell aggódnia. Nem örökre, nem lesz papíron az övé, de amíg tanul, építi magát, lakjon benne nyugodtan. Szüleink szerint ez túlzás, meglátom, majd a fejemre nő és sosem teszem ki onnan... Szerintem pedig segítség, és én bármit megadtam volna hasonlóért anno, utáltam 2-3 idegennel élni az első évben itt. Hiába akkor lettem felnőtt, nagyon rosszul éltem meg az anyagi bizonytalanságot, azt, hogy ha épp nem tanultam, akkor két munkahelyen dolgoztam, hogy hónap végén senkitől ne kelljen kölcsönkérjek.
Ugyanez volt a jogosítvánnyal, otthon az volt a válasz, hogy majd ha magának kifizeti. Szerintem sokkal nehezebb már felnőttként, munka mellett megcsinálni, mint 17-18 évesen, gimi alatt. Főleg a mai árakkal, már az én időmben sem volt olcsó, de mikor néztem tavaly az autósiskolák árait, kikerekedett a szemem. Kifizettem neki, ezt kapta a 18. születésnapjára. Elsőre sikerült minden, utána jött az, hogy "majd vezet, ha fenntart magának egy kocsit". Úgy, hogy otthon 2 felnőttre van 3 autó (céges, +2 saját). Tavasszal cseréltük le az én autómat, a régit nem adtam el, hanem nekiadtam a testvéremnek. Egy 7 éves Mini Cooper, tehát ne egy eszméletlen értékű luxusautóra gondoljatok, de nekem sokat jelentett, fájt is kicsit a szívem érte, mikor az eladás gondolata felmerült. Otthon ebből is balhé volt, többször a fejéhez lett vágva, ha mondjuk kért pénzt, pl. különórára, kirándulásra, hogy ott van a kocsi, adja el, ha neki pénz kell.
Nem értem a viselkedésüket, azt főleg nem, miért a húgomat bántják. Azért segítem, segíteném, mert szeretem, fontos nekem. És szeretném, ha élvezné a fiatal éveit, nem küszködne csak, hogy egyről a kettőre jusson. Sosem kér semmit, nem követelőzik és mindenért nagyon hálás.
Tényleg ekkora hiba, hogy szeretném őt segíteni, lehetőségeimhez mérten?
Én is segíteném így a testvéremet, ha megtehetném.
Az egy teljesen általános dolog, hogy a régi kocsit családon belül odaadod valakinek, főleg ha szeretted is.
Az jófejség hogy kifizetted a kocsiját.
Én egy dolgot azért átgondolnék, ha már adsz neki lakást lakni, akkor legalább tartsa fent ő. Tehát fizesse a rezsit meg a közös költséget, és a nagybevásárlást se biztos hogy erőltetném. Persze ha neked ezek egyáltalán nem jelentenek gondot, akkor nem mondtam semmit, én csak magamból indultam ki, mert ha lenne lakásom, én nem tudnám még azt is megengedni hogy egyéb dolgokat fizessek.
Szerintem te csak azt adod a tesódnak, amit máshol a szülők szoktak adni.
Nagyon sokan kapnak autót, albérletet fizetnek nekik, rezsit.
Az a gáz, hogy ezt neked kell, nem a szüleidnek alap.
Nyilván más ha nem telik rá a szülőknek.
Rendes testvér vagy.
De azért ne oldj meg helyette majd mindent. Rakjon ő is mindig valamit bele. Ne az legyen, hogy nem becsülöm mert könnyen jött.
Ne akard mindentől megvédeni.
Az ember fejlődéséhez nem mindig arra van szüksége, amit szeretne. Általában a kellemetlenségek, nehézségek többet segítenek a tanulásban, fejlődésben, mint a kényelem. Fiatalon jobban tűri az ember a kényelmetlenségeket és nehézségeket, amik során megtanulja a problémák leküzdését és hogy egyre jobb lehetőségeket teremtsen magának. Ha ez kimarad, megkönnyítik, mások teremtik meg számára a kényelmes körülményeket, akkor esélyes, hogy kevésbé tanulja meg a problémák megoldását és kevésbé lesz életképes, önálló, önellátó.
Egy csomó dolgot csak úgy tanulhat meg az ember, ha szembesül az anyagi, társadalmi és egyéb nehézségekkel és meg kell tanulnia leküzdenie őket.
Ha elvárások, feltételek és kitűzött célok nélkül csak úgy kap mindenfélét, az aligha segíti a megfelelő fejlődését. Meg lehet valakinek spórolni a nehézségeket, de egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon ez valóban hasznára válik. Az arany középutat pedig nehéz megtalálni.
A magyar társadalom zömének eleve gondjai vannak a pénzügyi tudatossággal. A gyerekek nevelése ilyen téren pláne komoly problémákkal küzd. Ha komolyan gondolod, akkor érdemes lehet némi szakirodalmat forgatnod magáról a pénzügyi tudatosságról is, meg pláne arról, hogyan érdemes a gyereket nevelni ilyen téren. A testvéred persze már nem kisgyerek, de azért még nem is önálló felnőtt - és ha mindenben korlátlanul támogatod, akkor azzal kifejezetten megnehezíted számára, hogy felnőtté tudjon (kelljen) válnia, ami visszaüthet majd, amikor tényleg rákényszerül.
Ha sosem lesz gondja a kocsi fenntartására, a lakás fenntartására, nem tapasztalja meg, milyen másokkal együtt lakni, az nagyon kényelmes, de pont a kényelem miatt egy csomó olyan tapasztalat és tanulság marad ki az életéből, amik ma csak felesleges szívásnak tűnnek, de később nagyon hasznossá válhatnának számára, viszont így nem fognak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!