Hogyan éltétek meg, amikor el kellett adni a házat/lakást amiben felnőttetek?

Nekem egyik legnagyobb törés volt. Egész addigi gyerekkorom kamazskorom, életem. Emlékek. A hely. Sokat sirattam és meggyászoltam félévig. Mai napig sehol nem érzem otthon magam és oda szeretnék visszatérni ahova soha többé nem lehet. 18L

11 éves voltam, mikor elköltöztünk. Igazából sokkal jobb hely volt, mint a korábbi, én mégsem szerettem. Onnan már csak a saját lakásunkba költöztünk a férjemmel, amit később elcseréltünk a mostanira.

Sírtam, amikor aláírtuk a szerződést. 60 éves múltam, szüleim meghaltak, testvéremmel örököltük, két éve adtuk el. Ma is nehéz mikor a ház előtt elmegyünk. ( a szomszéd városkában van a ház, a főút mellett, így elég sokszor látom :-( )

3 napig enni nem tudtam, vizet is csak mértékkel. Óriás trauma volt az életemben, a mai napig nyomot hagyott bennem! Az egész életemet megpecsételte! Most is elkapott a sírás, úgyhogy be is fejezem az írást!

Nem kötelező eladni. Férjem még a mamája hazat se engedte eladni, inkább megvette.

#6 Sajnos van, amikor muszáj eladni. Amikor több örökös van, többnyire ez a vége. Nem egy ilyen esetet láttam, ahol testvérek örököltek, mindig el kellett adni. Ritka eset, amikor egyikük ki tudja vásárolni a többieket.

Nekünk ilyen nem volt, de a nagyszüleim régi háza, ahol gyerekkoromban sokat nyaraltam, el lett adva. Most viszonylag közel élünk hozzá, és időnként elsétálok arra. Nagyon megváltozott az egész, a kert stb. és mindig depressziós leszek, ha látom. De a környék is tönkre lett téve (erdőirtás) így igazából a legjobb lett volna, ha soha nem megyek oda vissza. Nagyon fájdalmas, sírtam, amikor viszontláttam.

"Nem kötelező eladni." Ja, főleg, ha te örökölted és maradt beleszólásod.

A szívem megszakadt :( mai napig álmodok vele, hogy ott vagyok, kimegyek az udvarra, ilyenek. 20 évig éltem ott, anyukám egész életében ott élt, nagyapám építette az egészet. Viszont muszáj volt eladni, a testvérem lakott benne a családjával, de közelebb akartak költözni a férje rokonaihoz, én pedig egyedül nem tudtam volna fenntartani. Egy nagyon rendes fiatal pár vette meg, gyönyörűen felújították, ennek nagyon örülök, hogy jó kezekbe került.