Családban rosszul fogadták, hogy felmondtam a munkahelyemen? Mit csinálnátok a helyemben?
Tavaly diplomáztam, ősz óta dolgoztam az első munkahelyemen.
Az elején még úgy, ahogy tetszett is, de most, a végére teljesen kizsigerelve éreztem magam, rengeteg stressz ért, nem leltem benne örömöt, konkrétan gyomorgörcsöm volt minden vasárnap, hogy hétfőtől újra munka... Fizikai és pszichés tüneteim is lettek, de sokáig ezt titkoltam még a férjem előtt is, mert úgy éreztem, elbuktam azzal, hogy nem bírom, hogy "erre sem vagyok képes". Aztán egyszer elsírtam magam neki, hogy utálok bejárni, egyáltalán nem szeretem és azért is várom, hogy végre babánk legyen, mert akkor tuti, hogy többet be nem teszem oda a lábam. Ő erre azt mondta, hogy ha ez nem tesz boldoggá, akkor ne csináljam, semmilyen munka nem ér annyit, hogy tönkretegyem miatta magam, meg a gyerekvállaláshoz sem jó alap ez, és az anyagi biztonságunk megvan az én bevételem nélkül is, ne csináljam ezt.
Felmondtam, a munkámmal együtt pedig megszűnt az összes tünetem, újra kiegyensúlyozottak a napjaim, igazából mintha kicseréltek volna.
Ezt a családomnak nemrég mondtam, igazából nem bejelentettem, csak szóba jött a régi munkahelyem, erre mondtam, hogy eljöttem, mert nem volt jó. Azóta az van, hogy állásajánlatokat küldözgetnek, a huszonhatodik rokonommal találkoztunk múltkor az utcán és mondja, hogy mesélte neki a nagyim, hogy nem dolgozom és ő is érdeklődött a munkahelyén, van-e felvétel, küldjem el neki az önéletrajzomat majd. Kérdeztem utána a mamámtól, hogy ez mi, honnan tudja egyáltalán ő, mire mondta, hogy hát ő mesélte neki, mert "ne lógjak sokáig a levegőben, ha már külföldre menni nem akarok". Mert az ő első ötlete az volt, hogy semmi baj, úgyis kezdődik a szezon mindenhol, menjek ki Ausztriába pincérnőnek... :D Mikor pedig mondtam, hogy férjem van, gyereket tervezünk, akkor nem értette, hogy mi a gond.
Anyagilag teljesen függetlenek vagyunk, nem az van, hogy most én a családomtól várnám a segítséget, bárhogyan is. Mióta tudják, ez a téma állandóan, hogy hová kéne jelentkezzek, menjek külföldre, mit kéne tanuljak. Közben a mi terveink pedig teljesen mások...
Ma is náluk ebédeltünk, újra fel lett ez hozva, mondtam, hogy nem szeretnék erről beszélni, ez kettőnkre tartozik. Nem értették meg, eljöttünk inkább, utána pedig anyám engem hívogatott, hogy miért viselkedtem így, és mennyire megbántottam a nagyszüleimet is.
Igen, ha nem dolgozol és eltartanak akkor az a minimum hogy megcsinalsz mindent otthon. Persze néha besegithet, de te nagyon nem úgy adod elő hogy ez tőled csak néhai elvárás.
Ha mindketten dolgoztok akkor fele fele az otthoni munka.
Ez így korrekt.
De te azt akarod hogy tartson el, ne kelljen dolgoznod és még az otthoni munkát is felesben csináljátok. És nem érted miért vannak felhaborodva az emberek? Tényleg nem?
Nem igazán érdekel, ki mi miatt háborodik fel. Mint írtam, nekünk ez a rendszer tökéletesen megfelel, úgyhogy nem nagyon érdekel, hogy egy anonim oldal vaskalapos felhasználói szerint NEKÜNK hogyan kéne élni a SAJÁT életünket.
Baba mellett pedig ne mondd, hogy egy anyuka nem dolgozik, mert a gyereknevelés, gondozás is munka, attól függetlenül, hogy nem 8-tól fogom végezni, egy irodában.
#112 de, érdekelnek a vélemények hiszen ezért írtál ki kérdést és ezért foglalkoztat a rokonok hozzaallasa is. Ha nem érdekelne nem vergodnel itt 12 oldal után is.
A többség nem ért veled egyet, leirtuk mit gondolhatnak a rokonok, ezért írtad ki a kérdést, csak nem bírod elviselni a kritikát.
Nem foglalkoztat, csak zavar, hogy ez az állandó téma.
A többség gondolom a magyar átlaghoz tartozik, így pont nem releváns a véleményük.
És nem vergődöm, de nevetséges az, amit itt csináltok. Számon kértek azért, mert a férjem nem cselédnek tart itthon? Kiforgatjátok minden mondatomat, utána azon lovagoltok oldalakon át?
Én ettől nem vagyok ideges, nem is vergődöm, jót nevetek rajtatok és a kicsinyes életeteken, ennyi.
Pár normális választ kaptam itt, és üzenetben is, a családommal egy időre rövidre zárjuk a beszélgetéseket, majd hátha észhez térnek.
114. válaszoló (jesszus:D).
Megkérhetnélek, hogy a pont (.) és vesszők (,) után használj szóközt? Borzasztóan zavaró ez az írás.
Valamint, leírtam azt is, hogy baba után saját vállalkozást szeretnék majd, nem fogok munkahelyet keresni, beosztottként dolgozni. Azt is említettem, hogy a családomtól tegnap konkrétan eljöttünk emiatt, mert nem sikerült elengedniük ezt a témát.
Aki szerint pl. a havi 1 milliós bevétel már a hihetetlen luxusra elegendő pénz, vagy aki szerint az ilyen-olyan állami támogatások miatt kellett volna egy olyan munkahelyen lehúznom még több hónapot, ami teljesen kicsinált.
Azért nem releváns ezeknek az embereknek a véleménye, mert fogalmuk sincs, milyen a tényleges anyagi biztonság, mikor hiába lenne pl. beteg a párom, az életszínvonalunkon ez nem változtatna.
Nekem valami nem oké a sztoriban. Ha az általad emlegetett 2+ milliós bevétellel rendelkezik a férjed, van a háztartásban segítségetek és gondolom nem egy lepusztult panelban éltek, akkor szerintem a családnak sem lehetne olyan fura, hogy nem akarsz dolgozni, elfogadnák, hiszen pontosan látnák, hogy nem szorultok rá arra az aprópénzre, amit te haza tudsz vinni pályakezdőként.
Az itteni magyar átlag válaszolók el sem tudják képzelni azt az életszínvonalat, amin ti éltek és biztonságban vagy akkor is, ha a férjeddel történik valami, de egy alap határozottságot nem tudtok előkapni farzsebből és normálisan lekommunikálni kapcsolat minimalizálás nélkül, hogy ne szóljanak bele az életetekbe!? Majd észreveszik magukat? Ezt játszmának hívják, ami szerintem pont nem a helyzet intelligens kezelése, sőt...
Innentől kezdve részemről csak trollkodás az egész, egy nézettség generáló kérdés. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!