Lehet jó apa egy 60 év feletti férfi?

SENKI nem tudja, mikor hal meg, csak aki halálos beteg. Mi van, ha ő is még 100 éves korában is élni fog? Az 40 év...

A statisztika nem számít az egyén életében, lehet, hogy a statisztika átlag 65 évet mond, aztán valaki túléli 30-40 évvel, más meg még a felnőttkort se éli meg, mert elüti egy száguldozó autó a zebrán...

Mindig az egyént kell nézni. Nem ismerjük azt, akiről a kérdés szól, így nem mondhatjuk, meddig él.

Szabó Gyula, a Nemzet színésze 60 éves volt, mikor született a lánya, Zsófi. Zsófi 20 éves múlt, a papa már igaz, betegeskedik, de még köztünk van hálistennek.

Németh Kristófnak is 60 múlt az Édesapja, mikor Kristóf született, és a papa nemrég távozott az élők sorából, még az unokáját is megérte.

Szerintem attól is függ, milyen karban van az a 60 éves úr. A főnököm 59 éves, és most született a második gyerekük.

100 évig fog élni? Kívánom neki, de remélem azt tudod , hogy erre az esély = a nullával! Nem tudom láttátok e mostanában a Szabó Gyuláról készült műsort, csont és bőr és nagyon beteg, agyhoz kötött és már nem sokáig lesz velünk SAJNOS!

Kristóf apukája megérte az unokája születését de játszani már nem tud vele, közvetlen utána halt meg ami Kristófot NAGYON meg is viselt!

Kedves kérdező, és a férj párja mennyi idős?

Egyébként igen, lehet jó apa egy 60 éves férfi, bár fizikailag már nagyon valószínű, h nem fog annyit bírni.

csak én érzem úgy, hogy itt megőrülnek a nők? mindenki vén csonttól akar gyereket? könyörgöm, az illető úriember eddig mit csinált? csak nem fiatal hölgyek után szaladgált, egyikről ment a másikra? érzelmileg lehet jó apa, de nagyon meg van késve. itt arra is gondolni kellene, hogy ha esetleg 65 évesen megbetegszik akkor mi lesz a gyerekkel? ennyi idősen bármilyen betegség előjöhet, rák stb... akkor a 10 év alatti gyerek fog gondoskodni a beteg szülőjéről? vagy mi? nem tudok sokat az illetőről, így könnyen meglehet tévedek. de mivel kérdezted leírom az őszinte véleményem. aki ennyi idősen akar gyereket az valószínüleg eddig nem akart, mert a szórakozással a hedonizmussal volt elfoglalva és nem pedig a családjával, lehet hogy most már tapasztalt és meg van az egzisztenciája és szeretné is a gyereket, de szerintem erről már le késett. előbb kellett volna ezen gondolkozni. itt azért gondolni kell a gyerekre is, elsősorban. hogy mégis mi lesz vele ha apukának ilyen-olyan baja lesz. ki fog vele focizni, ki fogja elvinni az edzésre, ki fogja megtanítani neki az élet nagy dolgait? ahogy elképzelem, hogy a 75 éves apuka a 15 éves fiával beszélget nőkről és az életről, hát nekem elég morbid. nem tudom a kedves anyuka hány éves, de ha még van köztük 20-25 év korkülönbség akkor erősen gratulálok neki is. ilyen korban gyereket vállalni erősen önzőség, mert lehet, hogy az egészségi állapotok miatt nem tudsz 100%-osan jó szülő lenni. igaz, hogy sok fiatal vállal gyereket akire még egy kutyát sem lehet bízni.

kövezzetek meg, ez az én véleményem "ifjú titánként"

23f

Ifjú titán, alapjaiban igazad van. De! Ne feleljtsük el, hogy nemcsak a 20 éveseké a világ, és tényleg mi van azokkal, akik csak későn találnak egymásra? Zárkózzanak be egy barlangba, és éljenek remete életet? Sok gyerek nő fel apa nélkül, és nem azért, mert meghal az idős apjuk, hanem mert lelép egy fiatalabb nővel. Ez sokkal gyakoribb "apátlansági ok", mint hogy meghal a papa, mert öreg.

Mondom ezt én, akinek fiatalon, fiatal apától lett gyermeke. Soha, de soha ne ítélkezzünk senki fölött úgy, hogy nem ismerjük a hátteret. És még akkor sincs hozzá jogunk...

igaz ami igaz. sok fiatal pár van olyan értelmi szinten, hogy aranyhalat nem bíznék rá, nemhogy gyereket. gondolok itt olyan szülőkre akik a 4 sávos úton tologatják át a babakocsit, mert nincs annyi értelmi kapacitásuk, hogy várjanak pár percet amíg átvált a lámpa, vagy gyalogoljanak pár métert a zebráig. de sajnos ilyen világot élünk ami tele van retardáltakkal és jellemtelen, kitartáshiányos emberekkel. talán a kisebbik rossz egy túlkóros apa, mint egy fiatal teljességgel alkalmatlan éretlen "fiatalember". de a leírtak ellenére tartom az álláspontom. komoly dolog a gyerekvállalás, mert fel kell nevelni egy kisembert, gondolni kell arra, hogy felelősek vagyunk egy életért, azt a gyereket fizikálisan-mentálisan fel kell készíteni az életre. én biztosan jól átgondolnám minden szempontból, hogy mikor és kivel és milyen körülmények között vállalok gyereket. mert nyilván a legjobbat akarom neki, az pedig nem egyszerű.

szerintem itt még az örökbefogadás sem elvetendő ötlet. egy nagyon fiatal babán akinek nem volt normális szülője segítene. bár én tudom, hogy lehet nem tudnám úgy szeretni, mert nem az én vérem, nem az én genetikámat örökli, nem "belőlem" van. ítélkezni nem akarok, mert nem ismerem a helyzetet, nem ismerem az illető urat, de van saját értékrendem és kialakult világlátásom, ergó saját véleményem is, ez nem ítélet hanem vélemény, válasz egy feltett kérdésre anoníman. ezért van az oldal, itt sokféle ember, sokféle világlátás, sokféle adott válasz. lehet, hogy kevés a hasznos, de lehet hogy minden "rossz" válaszban is megbújik némi meggondolandó tartalom amin érdemes legalább elgondolkodni.

ifjú titán