Nem kereső nők! Hogy oldjátok meg ezt a párkapcsolatban?

Amikor ő dolgozó emberként 3 éve összejött egy egyetemista lánnyal, gondolom, tudta, mi a helyzet. Ez nem eltartás (ha egyszer együtt sem éltek),nem kihasználás, ha néha vesz neked ilyen apróságokat. Nem az van, hogy elviteted magad valami puccos étterembe, vagy ruhát, parfümöt vetetsz magadnak, csak ilyen nassolnivalók, ugyan már, 100-200 ft! Ilyenen nem szokás fennakadni!!!!

Számomra nagyon visszataszító a szaloncukron való kicsinyeskedés, a szotyi árának elkérése, meg az ajándékok értékeinek számolgatása. Én nem érezném egy ilyennel jól magam! ...Nem tudom, mi a barátommal mind a ketten csórók vagyunk, de egyik irányba sem (!) csinálunk ilyenekből ügyet...

Most nálunk is úgy van, hogy csak a férjem dolgozik. Soha nem tette szóvá az ilyen dolgokat, nem anyagias, tőlem soha nem sajnál semmit, sőt inkább nekem venne dolgokat, mint magának. Bár a kapcsolatunk elején ő is fukarkodott, elkérte mindennek a felét, szerintem nem akarta, hogy kihasználják. De ez a viselkedés max. csak félévig tartott, utána, mikor komolyabbra fordult köztünk a dolog, megváltozott. Engem zavarna, ha a barátom vagy a férjem sajnálná tőlem a szaloncukrot 3 év után. Ne haragudj, de ez durva. Nem kell szakítani, de ez nem egy szép tulajdonság, kicsinyességnek, irigységnek és fukarságnak hívják. Egy férfi legyen férfi és gondoskodjon a nőről, akit szeret és persze fodítva is így legyen, a nő is. De, ha elmegy egy pár vacsorázni, akkor szerintem alap, hogy a férfi fizet. Ha elmegyünk egy stand szaloncukor mellett és a férfi tudja, hogy a nő nem áll most úgy anyagilag, de szereti a cukrot, akkor alap, hogy megkérdezi vegyen-e neki is.

A másik, ami felháborított, az az ajándék dolog... Nagyon durva. Nálunk, mint mondtam, a férjem dolgozik és én nem tudok neki nagy ajándékokat venni, én is kisebb összegért szoktam ajándékozni, de ezt még soha nem tette szóvá, sőt, mindig nagyon örül annak, amit tőlem kap.

Mint írtam, nem kell ilyen miatt szakítani, te tudod, hogy tudsz-e ilyen ember mellett élni. Én alapból nem szeretem az irigy embereket, engem zavarna. Nem hiszem, hogy meg tud változni a párod, mint írtad, ez egy tulajdonsága már nagyon régóta, ráadásul 3 éve ilyen veled is. Szerintem beszéljétek meg és, ha továbbra is hasonló megjegyzéseket tesz, neked kell döntened, mennyire zavar a dolog.

Utolsó, honnan tudod, hogy a kérdező nem orvosi vagy jogi egyetemre jár? Aki ezek mellett dolgozik az előtt emelem kalapomat.. Én nem tudtam.

Szerintem ha valaki ennyire kicsinyes és garasoskodó akkor az meg tud mérgezni egy kapcsolatot. A kérdezőnek kell eldöntenie, hogy el tudja-e ezt viselni, vagy nem. Én első körben megbeszélném a párommal, hogy ez bánt, ha ennek ellenére is folytatja, akkor elgondolkoznék, hogy úgy akarom-e leélni az életemet, hogy valaki számon tartja, hogy mennyi szotyit ettem..

Szerintem ez eszméletlen bunkóság volt a párodtól. Ha együtt laknátok, akkor sem lenne joga ilyen stílusban beszélni veled, hanem normálisan kéne felvetnie ezt a problémát -- ha neki ez probléma.

De így, hogy együtt sem laktok... hát szerintem alaposan gondold meg, hogy komolyan tervezed-e vele. Zsugori pasiktól mentsen az ég! Nekem volt már olyanom, nekem elhiheted, hogy kutyából nem lesz szalonna.

27/N

Most olvasom, hogy még az ajándékok értékét is számolgatja. Hát kérdező, szerintem oldj kereket minél hamarabb.

Nem szoktam ilyen direkt tanácsot adni a gyakorin, de rettenetesen felháborított.

Szerinted nem érdemelsz jobbat?