A barátom családja azért nem kedvel, mert duci vagyok. Ez mennyire érthető?

"168 cm és 74kg vagyok"

Az nem vészes.

Hanyagold a párod családját, mert ősbunkók.

Jézusom ezek a kommentek. Azt vágja itt a sok egészségguru, hogy a kérdező nem azt kérdezte, hogy lefogyjon-e? Semmi közötök hozzá, fotelhuszár incelek, hogy hány kiló a csaj vagy miért nem fogyott le... Ha neki rossz, hogy túlsúlyos, majd változtat rajta, ha neki jó így, akkor meg azt hiszitek, majd a ti tyúkpiszkos kis véleményetekre van szüksége? :D

Kérdező, szerintem nincs értelme beszélned a párod szüleivel, mert ők nagyon durván átléptek egy határt ezzel a viselkedéssel (a leírtakból nekem ez a rész nagyon megmaradt: "Az anyukája védőnő és gyakran mondogatja, hogy a dagadt kismamák a sírba teszik és reméli én nem "így" tervezek teherbe esni, mert milyen egészségtelen meg a babára veszélyes lenne",... ez annyira beteg, rosszindulatú, hogy hihetetlen. Milyen jó lehet azoknak a kismamáknak, akik ehhez a védőnőhöz járnak...!)

Szerintem a pároddal beszélj. Egyrészt nem normális, hogy ő csak ennyiben hagyja ezt, ha az én párommal bánnának így BÁRMI miatt, akkor biztos, hogy iszonyatos veszekedésbe fogok, és ha nem kapnak észbe, akkor többet nem megyek hozzájuk, míg bocsánatot nem kérnek.

Az az igazság, hogy a pároddal is toxikus a családja, hiszen tökmindegy, mi a család szempontjából az ideális alkat/mentalitás/vallás/politikai nézet/ízlés, a fiuk egy önálló emberi lény, akinek van a felsoroltakból sajátja, és gyakorlatilag ők ezt nem fogadják el. Röviden: elnyomják, rá akarják kényszeríteni a saját akaratukat, és ahelyett, hogy őt támadnák, inkább téged próbálnak meg "leszerelni", hátha egyszer szétmentek. Ritka undorító hozzáállás, bár sajnos nem példa nélküli. Szóval itt a pároddal kéne megbeszélni, hogy ő érti-e a helyzetet, és mit tervez tenni ez ügyben, mert neked ez nem állapot, hogy életetek hátralevő részében ezt kapd a családjától. Meg a srác is jobban jár vele, ha ráeszmél, mi megy a háttérben, mert az ilyen mérgező családi légkör sokszor van úgy belekondícionálva az emberekbe, hogy "de csak jót akarnak", meg hát "de ők a családom", de ez sajnos nem igaz és kevés.

Ha mérhetetlenül kövér lennél, akkor speciel NEKEM se lennél szimpatikus. Tudom, hogy ezért le fognak pontozni, mert ez egy ilyen oldal, ha valaki őszintén leírja a véleményét, és az esetleg nem egyezik meg az ő véleményével, akkor számára a válasz "nem hasznos". Ennek semmi értelme. Én őszintén leírok egy nézőpontot, az maximum "nem szimpatikus" lehet, de semmiképpen nem haszontalan. Ennek ellenére úgyis lepontoz majd a nagy többség. De akkor is elmondom, még ha emiatt romlanak is majd a statisztikáim:

Az én életfelfogásom szerint az elhízás sok dolognak a következménye. Lustaság, nemtörődömség, igénytelenség, némely esetben betegség. Ha én egy olyan családban nőttem fel, ahol azt látom, hogy mindenki beleadja a magáét abba, hogy egészséges legyen, tehát, zöldségeket és gyümölcsöket termelünk, anyám ebből készít sok ételt, eljárunk futni, edzeni, odafigyelünk az egészségünkre, az étrendre, stb. Az egész család fiatalos, sportos, és tesszük ezt főmunkaidő mellett. Tehát, a ledolgozott napi 8 óra után kezdünk edzeni, zöldséget gondozni, egészségesen főzni, stb. Na, a mi családunk mentalitása ilyen, és akkor belépne a családba egy olyan személy, aki nagy ívben tesz az egészre. Természetes reakció az ellenszenv. Ez gyarló emberi tulajdonság, de így van. Mikor látod, te mi mindent adsz bele, hogy egészséges legyél, utána belép valaki a családba, aki meg nem tesz meg érte semmit. Egy ideig eljátszható a jófejség, de egy idő után kibújik majd a szög a zsákból. Az embernek amúgy is mindig mindenhol meg kell játszania magát, főleg a munkahelyén, az otthon, a családi környezet kell hogy legyen a komfortzóna, ahol őszinték vagyunk egymással. Valahol muszáj őszintének lenni, egy kicsit felszabadulni a képmutatásból. Így tudom elképzelni, hogy az unszimpátia kénytelen-kelletlen utat tör. A család nem akarja, hogy az elhízott mentalitás idővel majd a gyerekükre/testvérükre is átragadjon. Mondom, le lehet ezért engem pontozni, pedig csak őszintén leírtam egy egészség, és sport központú család világlátását.

Mindenesetre, az én példámban egy valóban elhízott személyről van szó. Amit te írtál magadról, 168 cm/ 74 kg, az annyira nem tűnik extrémnek. De vannak családok persze, akik a tökéletességre törekszenek. A tökéletességre való törekvés pedig nem egy irtani való tulajdonság. Valószínűleg te is nyernél belőle, ha le tudnál fogyni, és sokkal jobban néznél ki.

25-ös osztom a véleményedet, nekem se lenne szimpatikus ebben az esetben.

Viszont!

Tudomásul venném a fiam választását! A nőnek nem nekem kell megfelelnie, hanem neki. Nyilván négyszemközt elmondanám a fiamnak, mik az ellenérzéseim a lánnyal, de ha neki így kell, akkor én kulturáltan viselkednék a választottjával. Soha nem tennék megjegyzést a súlyára.

"Pedig nem véletlenül írtam. A bátyám 320 kilósan halt meg ,a szíve vitte el. 42évesen."

Gondolom, nála is működött a b*szogatás, mi? Annyit azért tudharnál, hogy az elhízottság lelki problémából ered. A cs*sztetés meg nem old meg semmit. Esetleg egyik étkezési zavarból (túlevés) másikba (bulímia, anorexia) megy át.

Az étkezési zavar lelki részét kell kezelni. Lefogyni bárki le tud, ideig-óráig. Aztán visszatér a rossz berögződéshez.

"Lustaság, nemtörődömség, igénytelenség, némely esetben betegség."

A lényeget nem írod le: az elhízottság lelki okokból van. Eszik stresszoldásként. Eszik, ha szorong. Nem érzi, mikor elég, mikor lakik jól, ami lehet rossz családi berögződés (pl. annyit kellett ennie, amit eléraktak, és akkor, amikor mondták, függetlenül a teste igényeitől).

Lustaság? Aki nincs benne, ezt nem érti. Rengetegszer lefogytam. Utoljára olyan drasztikusan, hogy megszűnt a menzeszem. Igen, kalóriadeficittel, túledzettséggel átfordultam a másik végletbe. Egy szelet uborkát sem ettem meg úgy, hogy ne mértem volna le. Attól, hogy van önuralmam, még nincs kezelve az étkezési zavar. Nem lehet egész életet úgy leélni, hogy mindent kontrollálok.

Ehhez lelkileg kell rendbejönni. Felismerni, mi vezet a túlevésekhez.

Anélkül le lehet fogyni, és ideig-óráig tartani. Esetleg évekig úgy élni, hogy minden kalóriát feljegyez az ember, szarrá edzi magát, hogy kalóriát égessen. De ez nem élet.

Hagyd őket a fenébe, ne foglalkozz velük, egy idő után Ők is elfogják engedni.

Én a barátnőmnél fél fejjel vagyok alacsonyabb és kövér vagyok, nem brutálisan de azért van bőven rajtam. Eleinte én is megkaptam hogy egy zsírdisznó vagyok, csak azért mert Ők a külsőm alapján ítéltek hogy én egy igénytelen, tróger lusta naplopó vagyok. Én nem bizonyítottam hogy márpedig nem, nem görcsöltem rá. Csak az idő során látták hogy baromi tevékeny vagyok főleg a ház körüli teendőkbe mert gyakran jöttek látogatóba amikor vettük a házunkat és látták hogy gyakorlatilag sz@rból kezdek várat építeni aminek van látszata és értelme is. Nyilván azért is megy ez mert van kellő ismeretségem, meg tudásom és tapasztalatom mert építőiparban kezdtem dolgozni és rengeteg dolgot tanultam bizonyos mesterektől, meg is ismertem őket és mivel én segítettem nekik abban amiben tudtam ők ezt viszonozták. Akkor belátták hogy nagyon nem a külső alapján kellett volna elítélniük és már elfogadtak. Leginkább anyós jelölt volt ilyen. Őket az mai napig zavarja hogy alacsonyabb vagyok a barátnőmnél majdnem egy fejjel, de ezt nem értem miért zavarja őket, barátnőm sem érti, egyáltalán nem zavarja hogy ilyen vagyok.