Szülőknek dolgozni, vagy párkapcsolatban eltartottnak lenni? A helyemben melyiket választanátok így?
Rájöttem, hogy az a szak, amin vagyok/voltam, nem való nekem, nem érdekelt, a legutóbbi vizsgaidőszakom már csak szenvedés volt.
Mondták a szüleim, hogy oké, passziváltassak elsőre inkább, ne kiiratkozzak, de ne az legyen, hogy nem csinálok helyette semmit, menjek el ősztől dolgozni.
Volt pár hely, ahová tényleg nagyon szerettem volna, de vagy nem volt üres állás, vagy nem is válaszoltak. Aztán jelentkeztem olyanra, amik annyira nem érdekelne, de ilyen "jó jó" alapon oké.
27 helyre összesen, de munkám az továbbra sincs.
Egyik barátnőm valamilyen ügyfélszolgálatos állásra tudott volna tenni, de ott meg 1500 ft az órabér, szóval azzal messzire nem mennék.
Egyre jobban elkeserít ez a helyzet, mert mondtam a szüleimnek, barátomnak is, hogy nem kell a segítségük, magamtól akarok munkát szerezni, szerettem volna megmutatni, hogy egyedül is boldogulok, de egyelőre nem ez a helyzet.
Apáékat is kerülöm, mert mindig feljön témába, hogy na hová jelentkeztem, voltam-e már interjún.
Barátommal is vitatéma ez, mert hogy ne képzettség nélkül akarjak állást találni, folytassam szeptembertől az egyetemet vagy kezdjük el a "közös életünket", ha tanulni nincs kedvem... Mert ő már szeretne esküvőt, gyereket, és én is vágyom ezekre, de mondtam neki korábban, hogy előbb szeretnék lediplomázni, hogy ne az legyen mindenki fejében, hogy elvetetem magam és eltart...
Szüleimmel tudnék még beszélni, hogy vegyenek fel a céghez, de az meg tényleg ilyen látszat "papírtologatós" munka lenne csak, én meg tényleg bizonyítani akartam, hogy egyedül oldom meg, nem kell nekik vagy a páromnak a segítsége.
Nézd, az a baj, hogy ez a fickó nem fogja megvárni, hogy elvégezz egy értelmesebb szakot (amit úgyis legkorábban 1 év múlva kezdhetnél el), és lássuk be, az ő szemszögéből igaza is van. Ő már készen áll, neked meg még akkor is kellene 5 év, ha alapszaknál megállnál.
Szóval ha kell a párod, akkor marad a kiszolgáltatottság, és ha majd 2-3 gyerek után azt is előírja neked, hogy hány zsömlét vehetsz meg hova mehetsz el délután, meg hogy miért nem ragyog a padló, akkor még az amúgy tényleg kemény és sz*r ügyfélszolgálatos meló is az elérhetetlen álom kategóriája lesz.
Másrészről, ha még 6 félév hátravan, akkor azt tanácsolom, most passziváltass, és ha jövőre is úgy érzed, akkor hagyd ott, ez túl sok idő befejezni valamit, amit nem szeretsz.
Kérdező!
Valami normális szakmára nem gondoltál?
Mert az még oké, hogy otthagyod a jogot, mivel nem érdekel és nem akarsz benne dolgozni - kár lenne elpazarolni a féléveket, az időt, energiát, meg a pénzt. De sima érettségivel mihez akarsz kezdeni?!
Ügyfélszolgálatos meló nem tetszik, szüleid cégében lébecolni nem tetszik.
Neked fogalmad sincs, hogy milyen szerencsés vagy, hogy ilyenek közül válogathatsz és nem kényszerülsz valami szalag mellé.
Én a helyedben elvállalnám az ügyfélszolgálatos melót, aztán húznék vissza tanulni valahová, ami érdekel!
Mi lesz, ha szétmentek a pároddal?!
Gondolnod kell a jövőre, a saját jövődre is, mert különben végtelenül kiszolgáltatott leszel és az zsákutca!!
Am. szerintem nem vagy hlye, ha idáig eljutottál a jogon....
lehet, érdemes lenne megfontolnod azt is, hogy összeszeded magad és befejezed.
Idővel lehet, hogy meg fogod bánni, ha ezt a maradék 3 évedet elpocsékolod.
A kérdező azt is megcsinálhatja, hogy először megpróbálja a közös életet a párjával, összeházasodnak, család stb, aztán ha szétmennek, akkor hazahúz a szülei cégébe.
Szóval nem kell választani, csináld egymás után! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!