Nem szeretnék hétvégente anyósoméknál lenni a gyerekkel, ezen így meg kell sértődni? Mi lenne a megoldás így?
A babánk születése előtt én ritkábban jártam, kb évente 2-3 alkalommal. Nem azért, mert bajom lett volna velük, szimplán nem éreztem szükségét, hogy én ott üljek havonta péntektől vasárnapig velük... Még a legjobb barátnőimmel sem vagyok ennyit.
Márciusban megszületett a kislányunk, azóta voltunk kétszer. Úgy érzem, erre az évre ez elég is volt bőven. Kényelmetlen, kellemetlen az egész. De nyilván 400 km-t nem autózunk le egy nap alatt a babával oda-vissza, hát akkor már maradjunk hétvégére.
Nincsenek ott a megszokott dolgaink, pl. nincs pelenkázó, ágyon pelenkázni halál volt. Vagy ott a babával egy szobában alszunk, itthon a saját babaszobájában alszik, szüleimnél is. Nem aludtam jót, képtelen voltam rendesen elaludni úgy, hogy ott van velünk egy szobában a baba, kb. ilyen éber alvás volt csak részemről.
Hiába mondtuk másodjára, hogy inkább alszunk szállodában, anyósom ezen kiborult és elkezdett sírni a telefonba, hogy sosem gondolta, hogy ezt hallja egyszer, hogy a fia a saját otthona helyett inkább valami idegen helyre megy, meg hogy apósomnak ezt el sem meri mondani...
Ráadásul egyikőjük sem azon van, hogy segítsen nekünk, inkább csak bonyodalom van folyamatosan. Például legutóbb kitaláltam, hogy menjünk el egy délutáni kirándulásra a férjemmel a környéken, üljünk be egy étterembe utána. Kérdeztem anyósomtól, hogy vállalná-e arra a fél napra a babát, á, ő biztos nem, nem tudna vele mit csinálni... Nem sírós, nem hasfájós, eszik, alszik, nézelődik, játszik. Az én szüleim, nagyszüleim, de még a dédim is simán elvannak vele órákat. De közben anyósom panaszkodik, hogy messze vagyunk és az unoka úgy nő fel, hogy nem is fogja ismerni...
Ha ott vagyunk, mindig van valami feladat, a férjem sem tud pihenni, én sem, konkrétan fáradtabban jövünk haza, mint ahogy elindultunk. Úgyhogy én mondtam ma a férjemnek, hogy többet nem szándékozom menni, maximum karácsonykor. Havi egy hétvége rengeteg, nem ezzel akarom eltölteni az időmet. Ő menjen, ha szeretne, szíve joga.
Anyósomék jöhetnek bármikor, van vendégszobánk, elférnek itt aludni is. Ezt elmondta nekik, azóta ők vérig vannak sértve, meg hogy 15 éve nem jártak Budapesten, nem most, öregkorukban fogják elkezdeni az ide járást és hogy nekik kisautójuk van, azt a kamionok az autópályán leszorítják azonnal. És hogy akkor remélik az én családom sem fogja látni az unokát, mert az úgy nem fair.
De, látják, hiszen itt laknak, valamint ha elmegyünk hozzájuk, nem az van, hogy anyukám, vagy a nagyim befog engem a konyhába, hanem együtt vagyunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat, babáznak. Vagy éppen mondják, hogy elviszik sétálni, én pihenjek addig. Ott meg feladat, feladat hátán van, és nem arról szól a hétvége, hogy pihenünk, jól érezzük magunkat, kikapcsolódunk.
Úgy érzem, hogy az álláspontom teljesen érthető, a férjem is az én oldalamon áll, így zavar, hogy anyósom hisztizik, mert "jaj az unoka". De ha meg ott van az unoka, akkor nem foglalkozik vele érdemben semmit 5-10 perc gügyögést leszámítva.
Jöhetnek, amikor szeretnének.
Mi többet nem fogunk menni egészhétvégés, ottalvós mulatságra, mert fárasztó nekünk. Én sem érzem ott kifejezetten jól magam, nevetségesnek tartom azt is, hogy apósom előtt mindent is titkolni kell, mert ő éppen nem értene vele egyet...
9-es, akkor már éppen három napja ott voltunk náluk, de ez részletkérdés. Nyilván sejtettem, hogy ez lesz a válasza, csak éppen vicces, hogy a telefonba megy a sírás a férjemnek, hogy mennyire hiányzik neki az unoka, de ha meg ott vagyunk, minden fontosabb neki, mint az, hogy foglalkozzon vele.
válasza:és fel se fogja, amit írnak neki...
a szőkéje
De, felfogom. Nekem van inkább olyan érzésem, hogy páran itt nem tudják értelmezni az elolvasott szöveget…
1. Nem mondtam, hogy nem találkozhatnak többet az unokával idén, vagy hogy évente szigorúan kétszer láthatják! Leírtam, hogy mondtuk nekik, hogy jöjjenek, amikor csak szeretnének, itt is alhatnak. Reakció: ők nem jönnek Budapestre.
2. Megy a sírás folyton, hogy így az unoka, úgy az unoka, milyen messze vagyunk. Viszont, ha meg megyünk, akkor nem az van, hogy csinálnánk bármit együtt, hanem menjen a párom segíteni az apjával, én oda vagyok állítva a konyhába, az unokára meg magasra tesznek… Egyszer el nem jönnének velünk babakocsival sétálni, vagy bármi. Szóval minek utaztassuk a lányunkat, ha utána meg az első fél órán túl felé sem néznek kis túlzással?
Nekünk is hétvége a hétvége, szeretnénk pihenni, együtt lenni akkor.
válasza:Szerintem azért keresed és találod meg a kifogásokat, mert alapban rühelled őket!
Ez szubjektív dolog és elég lett volna ennyit írnod.
Ugyanis az, hogy az ágyon kell pelenkázni, azt több millió anyuka és baba túlélte, még abban az időkben is, amikor tényleg pelenkázni kellett, nem egy kis gatyát rágombolni.
Általában egy 2,5-3 hónapos gyereket az esetek zömében a szülői hálóban helyeznek el, még ha 20 szoba is van, mert még nagyon picike és bármi adódhat, még babafigyelő mellett is! Így aztán az anyóséknál nem is értem, hogy számodra miért volt zavaró tényező a szobában a pici babád.
Amúgy a szállodában 2 szobát vettetek volna ki, abból az egyiket a csecsemőnek?
Én valahogy érzékelem, hogy ezen miért fakadt sírva az anyósod.
Após:
Nyilván az anyós ismeri az apóst 30-40 éve, megszokta a rigolyáit és előre fél a konfliktustól, ezért mondja előre, hogy mire és hogyan fog reagálni.
De ti ettől még nyugodtan beleállhattok vitákba, ha nem akarjátok elfogadni, hogy ő másképp gondolkozik. Csak teljesen felesleges és amúgy sem kell mindent az orrára kötni. Az anyós ezt már megtanulta.
Én készséggel elhiszem, hogy havonta, vagy 6 hetente neked nem ez a legkellemesebb program, de gyakorlatilag senki nem bánt téged ott - legalábbis erről nem írtál, pedig biztos megtetted volna, ha így lenne - és sajnos a család a kompromisszumokról szól.
Te nem ignorálhatod a férjed szüleit, ha hosszú és boldog házasság a terved.
Nyilván egy 3 hónapos gyereket nem nyomsz a férjed kezébe, hogy menjen, látogassa a szüleit és részükről meg jogos igény, hogy láthassák az unokát egy évben 5-8-10x.
Ne feledd, te is leszel anyós és nagyszülő, jó eséllyel visszakaphatod ezt, ha ezt a példát fogod nyújtani!
És hogy miért nem ők jönnek?
Mert egy idős-idősödő vidéki párnak ez már gond.
Részben tényleg félnek az autó közlekedéstől, vonattal-busszal 400 km-ről jönni lehet az 8 óra is az átszállásokkal, amellett sokuknak vannak haszonállataik, kutyájuk, macskájuk, ezeket nem lehet napokra magukra hagyni.
válasza: válasza: válasza:Kedves Kérdező! Áterzem a helyzetet, nekem apukám és nagymamám lakik ilyen messze. Ők úgy tudják, hogy reggel megyünk, este jövünk haza. Valójában egyik nap lemegyünk, szállodában alszunk, onnan érkezünk hozzájuk, egész nap ott vagyunk és este ismét a szállodába megyünk vissza, harmadnap haza. Nálunk is csak kellemetlenséget szül az ottalvás, pedig hely mindkét helyen lenne.
Nagymamám nem jön, nem utazik, már a megyéből nem teszi ki a lábát... Apukám pedig jön, de ha itt van csak nézi az unokát, nem tud vele mit kezdeni. Soha itt nem aludna, pedig hely lenne...
A ti gyereketek, az ő érdekeit nézzétek. Ha szerinted nem jó nektek családilag ott tölteni a hétvégeket, ne tegyétek! Jöhetnek a nagyszülők hozzátok akár vonattal is, ha van akarat részükről.
válasza:Nem, ők nem jönnek, mert nekik az mennyire fárasztó...
A kompromisszum erről is szólna, hogy igen is veszi a fáradságot és megmozdulnak ők is. Fél az uton...ok, akkor mondjon le a vezetésről is...
válasza:#17
Ha a férjed elintézte, akkor mi a gondod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!