Nem szeretnék hétvégente anyósoméknál lenni a gyerekkel, ezen így meg kell sértődni? Mi lenne a megoldás így?
A babánk születése előtt én ritkábban jártam, kb évente 2-3 alkalommal. Nem azért, mert bajom lett volna velük, szimplán nem éreztem szükségét, hogy én ott üljek havonta péntektől vasárnapig velük... Még a legjobb barátnőimmel sem vagyok ennyit.
Márciusban megszületett a kislányunk, azóta voltunk kétszer. Úgy érzem, erre az évre ez elég is volt bőven. Kényelmetlen, kellemetlen az egész. De nyilván 400 km-t nem autózunk le egy nap alatt a babával oda-vissza, hát akkor már maradjunk hétvégére.
Nincsenek ott a megszokott dolgaink, pl. nincs pelenkázó, ágyon pelenkázni halál volt. Vagy ott a babával egy szobában alszunk, itthon a saját babaszobájában alszik, szüleimnél is. Nem aludtam jót, képtelen voltam rendesen elaludni úgy, hogy ott van velünk egy szobában a baba, kb. ilyen éber alvás volt csak részemről.
Hiába mondtuk másodjára, hogy inkább alszunk szállodában, anyósom ezen kiborult és elkezdett sírni a telefonba, hogy sosem gondolta, hogy ezt hallja egyszer, hogy a fia a saját otthona helyett inkább valami idegen helyre megy, meg hogy apósomnak ezt el sem meri mondani...
Ráadásul egyikőjük sem azon van, hogy segítsen nekünk, inkább csak bonyodalom van folyamatosan. Például legutóbb kitaláltam, hogy menjünk el egy délutáni kirándulásra a férjemmel a környéken, üljünk be egy étterembe utána. Kérdeztem anyósomtól, hogy vállalná-e arra a fél napra a babát, á, ő biztos nem, nem tudna vele mit csinálni... Nem sírós, nem hasfájós, eszik, alszik, nézelődik, játszik. Az én szüleim, nagyszüleim, de még a dédim is simán elvannak vele órákat. De közben anyósom panaszkodik, hogy messze vagyunk és az unoka úgy nő fel, hogy nem is fogja ismerni...
Ha ott vagyunk, mindig van valami feladat, a férjem sem tud pihenni, én sem, konkrétan fáradtabban jövünk haza, mint ahogy elindultunk. Úgyhogy én mondtam ma a férjemnek, hogy többet nem szándékozom menni, maximum karácsonykor. Havi egy hétvége rengeteg, nem ezzel akarom eltölteni az időmet. Ő menjen, ha szeretne, szíve joga.
Anyósomék jöhetnek bármikor, van vendégszobánk, elférnek itt aludni is. Ezt elmondta nekik, azóta ők vérig vannak sértve, meg hogy 15 éve nem jártak Budapesten, nem most, öregkorukban fogják elkezdeni az ide járást és hogy nekik kisautójuk van, azt a kamionok az autópályán leszorítják azonnal. És hogy akkor remélik az én családom sem fogja látni az unokát, mert az úgy nem fair.
De, látják, hiszen itt laknak, valamint ha elmegyünk hozzájuk, nem az van, hogy anyukám, vagy a nagyim befog engem a konyhába, hanem együtt vagyunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat, babáznak. Vagy éppen mondják, hogy elviszik sétálni, én pihenjek addig. Ott meg feladat, feladat hátán van, és nem arról szól a hétvége, hogy pihenünk, jól érezzük magunkat, kikapcsolódunk.
Úgy érzem, hogy az álláspontom teljesen érthető, a férjem is az én oldalamon áll, így zavar, hogy anyósom hisztizik, mert "jaj az unoka". De ha meg ott van az unoka, akkor nem foglalkozik vele érdemben semmit 5-10 perc gügyögést leszámítva.
Meg ami még szemet szúrt, hogy apósomnak semmit ne mondjuk, mert "nem értene vele egyet". Ez már máskor is volt, pl. mikor az esküvőnket szerveztük, anyósom rám szólt, hogy ne mondjam, honnan lesz a ruhám, mert apósomat zavarná. Vagy mikor építkeztünk, akkor is mondta, hogy mondjuk azt, ha kérdezné, hogy máshol nem találtunk telket, ne tudja, hogy "ennyire drága részen nézelődtünk csak".
Most ugyanez megy.
Ne mondjuk meg, hogy születése óta tápszeres a lányunk, mert nem örülne, hogy nem küzdöttem az anyatejért (értitek, az apósom!). Ne mondjuk otthon, hogy odafelé megálltunk egy étteremben, mert ő nem szereti, ha valaki étterembe megy úgy, hogy van a hűtőben étel. Ne mondjuk, hogy van segítségünk, mert abból baj lesz.
Szerintem ez nevetséges, mert felnőtt emberek vagyunk, saját élettel, nem kiskamaszok, akiknek titkolniuk kell, hogy a heti zsebpénzt elköltötték Coca-Colara már szerdán.
Ha odafelé megéhezünk, igenis megállunk enni valamit például, nem utazunk étlen, szomjan csak azért, mert náluk a hűtőben van kaja...
És ha megsértődnek, akkor mi van? Azzal neked mi dolgod? Az az ő érzésük (pontosabban önsajnálatuk), nem a tied.
Hosszú bejegyzésed kulcsmondata: "Felnőtt emberek vagyunk." Az a baj, hogy te ezt még nem hiszed el! Mindenáron egy rosszindulatú félidegennek akarsz megfelelni. A saját elveid szerint élj, ne tegyél semmi olyat, ami számodra kifejezetten terhes. Egy életed van, és az a sajátod. És ebben a döntésedben találj nyugalomra, az anyós nyugalmáról meg gondoskodjon ő maga, azért te nem vagy felelős.
Azért ha bunkók vagyunk valakivel nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól annyival hogy az az ő baja ha megsertodik.
Ez rettenetesen kevés találkozás a párodnak a szüleivel és részedről is a gyerek nagyszüleivel. Anyáék gondolom jóval többször látják mert oda viszed.. Persze hogy Anyósod nem merte második talalkozaskor fel napra elvallalni de te se vagy semmi 3 honapos babat igy rasozni olyanra akihez sajnalod elvinni.
Majd rajossz milyen ha a gyereked ilyen párt választ maganak, aki évi 2xi talkozassal meg van elégedve veletek.
Szokásos anyós-após utálat...semmi extra
Júniusban kijelenti, hogy neki egész évre elege volt belőlük...
Nem utálatról van szó, ezt leírtam már az elején is!
Csak nincs sok közös témánk, nem érzem jól velük, ott magam annyira, hogy én minden hónapban egy hétvégét ott töltsek. Leírtam, hogy a férjem menjen, ha szeretne. Nem azt mondtam, hogy innentől ne is lássa a szüleit, testvérét... De nekem ez így sok, kényelmetlen.
Ahogyan azt is kifejtettem, hogy a szüleim, nagyszüleim szintén itt élnek Budapesten. Valamint, ők inkább segítenek a picivel kapcsolatban.
Anyósoméknak is fel lett ajánlva, hogy jöhetnek, amikor csak kedvük van, itt is alhatnak, elférnek. Nem, ők nem jönnek, mert nekik az mennyire fárasztó... Ha meg ott vagyunk, akkor az nekünk nem a pihenésről szól.
Elolvastátok ti egyáltalán, miket írtam le?!
A 3-asnak igaza van. Nem azt mondom, hogy minden hétvégén ott kell ülni, de évi 2-szer találkozni velük szimpla kényelmetlenség miatt gáz.
Te is sírnál, ha 30 év múlva valamiért nem lennél szimpi a gyereked házastársának, és évi kétszer látnád őket unokástul.
Nyilván ők is mehetnének, ebből mondjuk nem engednék, de az évi 2 találkozó tényleg gáz.
Bár nem értem, mit problémàzol ezen, mondja meg nekik a saját gyerekük, hogy nem akar odamenni. De ahogy valaki írta, valósz9műleg ez a szokásos anyós-após utálós helyzet, ahol uszítod a fiukat ellenük, mert neked nem tetszik az életmódjuk és a szokásaik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!