Miért ilyen idegesítőek az "ősanyák"? A "csak az a nő, akinek min.3 gyereke van"-típus.

Márpedig csomó mindent nem tudhatsz előre. Én pl. biztos voltam benne, hogy ha megszületik a gyerekem, nem zárom be magam a négy fal közé, ugyanúgy fogok társasági életet élni, bulizni... Aztán most 5 hónapos, még mindig 3 óránként szopik, a nyilvános szoptatásról pedig olvashattuk feljebb a véleményeket. (Mondjuk vannak helyek, ahol megszoptatom, de az nem egy kávézó). Este legkésőbb nyolcra otthon kell vele lennem, akkor fürdik, utána alvás, esélytelen, hogy bárki más fektesse le, a szoptatás miatt. Most tervezünk egy találkozót az egyetemi barátnőimmel, de attól félek, nem fogok tudni menni, mert mire a többiek odaérnek, már jöhetek is el.

A másik: a terhességem alatt megfogadtam, hogy nem fogok másokat a gyerekem dolgaival traktálni, mert biztos senkit nem érdekel. Mégis szt veszem észre, hogy boldog-boldogtalan olyanokat kérdezget, hogy mennyit eszik-alszik-sír, és már én unom a témát a legjobban. Más kisbabás anyukákkal szívesen cserélek tapasztalatot, de az egyetemen szívesen beszélnék másról is.

Azt meg nagyon jól írta az egyik előttem szóló, hogy majd a barátnőid eldöntik, akarnak-e veled barátkozni akkor is, ha nemhogy bulizni, de még egy kávézóba is nehezen jutsz csak el velük. Az igaziak igen, a felületesek sajnos elmaradnak. Ez van.

Engem is irtóra idegesítenek azok a többségében huszonéves, első gyereküket szült anyák, akik az egész üzenőfalamat teleszemetelik a gyerekükről készült százötven képpel, akik folyamatosan babás idézetekkel bombáznak, nem mulasztják el napi több üzenőfal-bejegyzásban tudósítani az életük olyan apró dolgait, hogy "ma kétszer is voltunk a játszótéren" (azzal meg nem törődnek, hogy másokat ez nem érdekel).

Továbbá annyira nem értem, hogy miért jelentik ki, hogy aki nem úgy él, mint ők (teljesen elbutulva), az selejt, hormonzavaros, "nem képes felfogni az élet értelmét", felelőtlen, önző (mert ugyebár először elő akarja teremteni a gyerek felneveléséhez szükséges javakat, nem pedig kizárólag a férjre és a szülőkre akaszkodik rá, hogy neveljék fel a gyereket)...

Hú, most kapok majd lepontozást, hideget, meleget rendesen, de nagyon nem érdekel: hányok attól, hogy a gyerek még egyébként értelmes nőknek is annyira elveszi az eszét, hogy hirtelen átkapcsolnak "Anyu-üzemmódba", és hirtelen képtelenek másról beszélni, mint a gyerekükről.