Megengednétek a gyereketeknek, hogy hozzátok költöztesse a párját, és oda vállaljanak gyereket?

"Nálunk külföldön a legtöbb ember bérlő."

Igen. Vannak német rokonaink, bérlik a lakást. Próbálj meg magyar nyugdíjból lakást bérelni.

Körülményektől függ.

Egy 1,5 szobás, 4. emeleti panelba, ahol ott élünk a férjemmel, biztos nem. Az nem 4-5 embernek való élettér...

Viszont ha a házunk adottságai engednék, úgy igen. Teszem azt, például ha többgenerációs családi ház lenne, abban partner lennék, hogy az emeleti részt kialakítsuk úgy, mint egy kis lakás, hogy mondjuk egy közösségi tér/nappali, kis konyharész, 2-3 hálószoba és fürdőszoba. De akkor is ösztönözném őket, hogy oké, lakhatnak ingyen nálunk, hiszen az a gyerekemnek is az otthona, de közben kezdjenek el gyűjteni saját otthonra.

Ha adottak a lakhatási körülmények, igen, nem csinálnék ügyet belőle még kicsit hosszabb távon sem. Természetesen anyagilag álljanak saját lábon a gyerekvállalás előtt.

Nálunk a családban nem idegen a többgenerációs együttélés, és bár mi nem élünk most egy háztartásban, csak egy kisebb városban, de élvezzük a közelben lakás előnyeit, és kezelni tudjuk a konfliktusokat is.

Anyámék is a nagyszüleimhez vállaltak gyereket, férjem is totyogósként még a nagyszülők lakásában volt fotózva. Ez 30-40 éve még tök rendben volt, és utána mentek tovább a saját ingatlanjaikba.

"Ez 30-40 éve még tök rendben volt, "

30-40 éve még 20-25 között alapítottak családot. Most 30-35 között jellemző. Azért 10 év alatt csak elér valamit az ember. És ha nem tévedek, a férjed 10 évesen már nem a nagyszülőkkel élt.

Anyósom közel 30 volt amikor a férjem született de igen, valóban nem laktak ott már akkor. De akkoriban volt kalákában indítása a gyerekeknek (önerő, örökség, telek, és persze otthonlakás), és voltak olyan hitelkonstrukciók, amiket lehetett fizetni. Pl anyósomék olyan kondíciókkal vettek fel hitelt, hogy 2024-ben (igen, jövőre!) járt volna nekik le, ha időközben nem végtörlesztik. Ma próbálj meg 40 évre hitelt felvenni.

Ma ezek egyre kevésbé vannak, cserébe van egy totál kiszámíthatatlan albérleti piac, ami mindenre áremelkedéssel reagál. Közben akinek van, annak egyre több lesz, akinek meg nincs, annak egyre kevesebb.

Mi szerencsések voltunk, négy éve tudtunk lakást venni családi segítséggel, ma közel a dupláját éri a lakásunk. Tesómat viszont látom, hogy albira szórja a pénzt, húzzák a nadrágszíjat, és azon gondolkoznak, hogy anyáékhoz a tetőteret alakítják ki, mert az önerőt nem tudják összekaparni közel harminc évesen úgy, hogy dolgoznak több állásban és nem élnek nagy lábon.

26

Most is sok szülő segíti a gyerekeket, és régen rengetegen laktak tanácsi bérlakásban, ami nem az övék volt, csak bérelték.