Felnőtt gyerekért miért nem aggódhat a szülő? 56/N

A ,,mit ettél” kérdéstől én is falra mászok. Olyan szinten semmit mondó kérdés ez, mintha azt kérdeznéd meg tőle, hogy milyen alsó gatyát vett fel.

Mitől jobb neked az, hogy elmondja neked, hogy húslevest evett meg nokedlit pörkölttel?

Azon túl hogy idióta, lényegtelen, semmitmondó kérdés ez a mit ettél, ettél e,

Az is rohadt zavaró hogy munka közben zaklatod.

Azért van ott hogy dolgozzon, lehet épp el van havazva te meg feltartod a hulyesegeddel.

Mert ha arról lenne szó hogy valami baj van az más. De ilyen miatt munka közben zaklatni..

22 évesen a hasonló kontrollmániás majom családom miatt úgy elhúztam, mint a sicc.

12 éve, azóta évente 2x hazamegyek, de a telefont már sohasem veszem fel nekik. Nem érdekel a mondanivalójuk, meg semmi.

Az aggódás nem beteg formája jó. Igazából azt jelenti, hogy törődés, és figyelmesség. Amit te csinálsz az rossz helyre figyel. Ha aggódsz érte, de tapasztalod, hogy e területeken nem kell, akkor nem kell már. Neked mint szülőnek, isteni kötelességed megtanulni, hogy a gyermeked hogyan alakul, fejlődik. Ahogy a 10 évesnek sem aggódsz, hogy elesik séta közben, és a 30 évesnél sem aggódsz, hogy egy futó kapcsolat érzelmileg tönkre teszi, mert már nem kisbaba, és nem kiskamasz, hanem 10 éves, vagy illetve 30. Neked is meg kéne tanulnod a reakciójából, hogy az amiket mondasz, számára mennyire alap, mennyire tanulta meg. Ahogy a frissen felnőtt gyerekünknél is még segítünk néha vásárolni, meglátásokat adunk, hogy lehet könnyen, minőségben tartani az eszközeinket, pl szerek, ruhák, háztartási eszközök, stb, ugyanúgy ezt már nem csinálod 30-40 éves kornál, mert már stabilan felnőtt, alap lett számára, ami még 20-25 éves kor közt, frissen elköltözöttként nem.

Értem is aggódnak még, pedig én nem vagyok egy átlagos valaki, de sose olyanokra figyelnek, amiket tudják, hogy már megy, hanem azokra, amiket úgy gondolják kicsit kaotikusan csinálok és még nem vagyok benne teljesen stabil, megszokott. Keresd meg a gyermekedben a mostani olyan területeket, amiket talán ő még nem lát be, de te már nagy tapasztalattal rendelkezel benne. Ezt addig kell csinálni, amíg van ilyen, és ha nincs akkor már teljesen egyenlő félként tovább erősíteni egymást, és egymást figyelmeztetni azokban, amikben a másik a jobb, személyiségéből kiindulva.

Nem kell hagynod őt, mert felnőtt. Hagynod kell őt a dolgokban, ami már megy neki, mert már megy neki.

33#, Látom még nem voltál szülő.

A mit ettél, azt a kérdés sort indítja, aminek a végén tudni lehet, hogy szépen vigyáz a teste táplálására. Én is kérdezgettem ezt, amikor a gyermekeim kamaszok voltak, mert akkoriban általában telibe se szarják az evést, csak hajnali 6:30kor megérkeznek valami buliból, hogy 7:30kor induljanak iskolába.

A mit ettél kérdésből nagyon hamar lehet az, hogy "nézd csak ezt 2 perc alatt megcsinálom, tápláló, és ad egy kis energialöketet, és a tested sem éhezik majd", ő meg mint kis 15 éves mondja, hogy "hú dejó, hogy van ilyen is, azt hittem iskolába kell valami szart venni".

Nem az érdekel minket, hogy mit evett, hanem hogy hogyan gondolkodik a rendszeres étkezésről, mennyire figyel rá. Egy "csipszet reggeliztem délután 4kor"ból sem az számít, hogy mit a konkrét étel, hanem hogy mennyire érett a gondolkodása, rálátása arra, hogy a testét sok évtizeden át egészségesen érdemes tartania a táplálkozás szempontjából is.