Létezik, hogy van olyan szülő, aki nem gondol bele, hogy mekkora nyomást gyakorol a gyerekére, ha egész álló nap a tanulást nyomatja?
válasza:
válasza: válasza:Igen, létezik: anyám! Sokra ment vele... A bátyámba sikeresen belesulykolta ezt a "tanulni mindenáron" elvet, olyan szinten, hogy nincsenek barátai, közel 30 évesen begubózva él, munkája nincs, fél emberek közé menni. Sosem élt nagy társasági életet, érettségiig bezáróan csak a tanulás volt. Amit szórakozott, azt csak főiskola alatt tette, de nem szocializálódott.
Nálam is próbálta. Ha nem voltunk kellően motiváltak, vagy nem tudtuk megfelelően visszamondani az anyagot: hajtépés, kiabálás.
Húgom fiatalabb nálunk, ő még most tini. Rémes hiszti ment minden nap a tanulás miatt.
Ha hazaértünk az iskolából, rögtön mondani kellett a jegyeket, vagy feleltünk-e, írtunk-e. Más nem érdekelte anyánkat soha. Lelki dolgok? Ugyan...
Volt olyan, hogy az ablakban voltam, mikor láttam a túloldalon az elpusztult cicámat. :( Épp tanultam anyámmal. Nem engedte, hogy kimenjek, elvárta, hogy üljek vissza a helyemre. Mikor egyre csak sírtam, nem vigasztalt: "na, ezt még mondd fel..." Más nem létezett számára...
Nálunk ez az egész már kóros. Anyám minden percet megragad, hogy emlékeztessen rá, hogy milyen fontosak a jó jegyek, hogy milyen közel van az egyetemi felvételi, és hogy komolyan veszem-e a jövőmet. Egész nap ezen lovagol, hogy ő mennyire félt engem, hiába nyugtatom, hogy én törekszem. (A jegyeimmel semmi gond sics, ezt megjegyzem.) Ha feszült, frusztrált mindig rám keni, hogy a jövőm miatt stresszel, mert nem tudja mi lesz velem. Legújabban nem tud aludni, aminek megint csak én vagyok az oka, ezért ma elment altatót feliratni.
Próbálok magabiztosnak tűnni, de legbelül borzasztóan félek, és ezt anyám váltja ki belőlem. Sokszor elsírom magam, mert rettegek, hogy mi lesz, ha netalán tényleg nem sikerül a felvételim, akkor miattam fogja begyógyszerezni magát? Mért kell ebből tragédiát csinálni?
Én is szeretnék egyetemre járni, tudom, hogy mennyit számítanak a jó jegyek, épp elég nyomás van rajtam anyám hisztije nélkül is, nem kell az állandó cirkusz, de ő ezt nem érti meg, próbáltam már vele beszélni többször is, azt hajtogatja mindig, hogy az a szülő a hülye, aki nem idegeskedik.
Már nem tudom, hogy mit csináljak. A hasam állandóan fáj, nem ritka, hogy hasmenésem van.
Apám ettől az egésztől elzárkózik, nagyon rossz a házasságuk anyámmal, alig beszélnek, szóval őt nem kérhetem meg, hogy csináljon valamit anyámmal, mert úgysem akarna.
válasza:Szerintem a te anyád a saját problémáit akarja így elnyomni, hogy rajtad éli ki magát. Legalábbis az enyémből kiindulva és hát írod is, hogy a házassága rossz.
Komolyan pszichológussal kéne édesanyádnak beszélgetni, hogy végre felszínre jusson: mi a valódi parája?
Mert persze minden szülő jót akar a gyerekének, de ez már nem az a kategória.
És mit gondol, ha bejutsz egy adott egyetemre/főiskolára, azután már sínen az életed? Még ha elvégzed is, manapság mennyi diplomás munkanélküli van? Kénytelenek alább adni és gyárba elmenni, ha nem akarnak éhenhalni... Ő meg majd végigidegeskedi ezt az időszakot?
Szerintem egész biztosan azt is végigidegeskedné, sőt.
Nővérem bajain is mindig parázik, aki már régen elköltözött, amióta megszületett az unokája, lett egy újabb "ok" az idegeskedésre.
Mintha csak azt keresné, hogy min egye magát...
válasza:Vekerdy Tamás híres gyermekpszichológus szerint az iskolán kívül tilos zaklatni a gyermeket a tanulással, sőt a korrepetálás lazítja a jellemet...
és a szülő a lehető legrosszabb korrepetítor...
főleg akkor ha még tanár is...
válasza:1. Lehet, hogy neki ugyanígy nyomták a tanulást gyerekkorában, s szerinte ez a normális, ha egy szülő így áll hozzá.
2. Már kiütközött az ő hozzáállása rajtad: "tudom, hogy mennyit számítanak a jó jegyek" - nem, a jó jegyek semennyit sem számítanak, pillanatnyi felkészültséget és jelenlétet tükröznek. A tudás, ami számít.
3. Mit kezdhetnél a helyzettel? Próbáltál már az agyára menni, hogy "figyi, anyu, nagyon izgulok a holnapi doga/felelés miatt, felmondhatnám neked?" És elkezded mondani a magyart, aztán kéred, hogy akkor már a törit is hallgassa meg, és így tovább. Keresd meg te őt azzal, hogy neked is fontos, hogy megtanuld. Aztán írd meg 2 hét múlva, mi a helyzet :D Ha azt látja rajtad, hogy te magadtól mész oda, s nem neki kell unszolnia, vagy a faarcodtól megrémülnie, mikor a tanulás kerül szóba, szerintem megnyugszik. Persze ehhez az is kell, hogy amikor felmondod neki (vagy leellenőrizteted vele) a leckét, akkor tudd is :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!